Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
À nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január hó 17-én, szerdán. 33i olyan tanulással töltik az idejüket az emberek, amely bizonyos más kérdések tárgyalásától és ismeretétől elvonja őket. Ne tessék csodálkozni rajta, én is ezen az állásponton vagyok, azonban sajnos, nem hódolhatunk ennek a sportnak. Mert ez Magyarországon ma már sporttá kezdi kinőni magát és csak kivételes esetekben lehet ennek hódolni. A helyzet az, hogy a vas- és fémipari szakiskola egy szezonra 70.000 koronát kap tüzelőre, szénre, fára. Ez egy vagon szén árát sem teszi ki, holott a szakiskolának egy szezon alatt 6—7 vagon szénre van szüksége. Ezeknek a melléktanfolyamoknak tehát, amelyeket felnőtt munkások számára szoktunk és szeretnénk tartani minden esztendőben, nem jut tüzelőanyag, nem jut szén, nem jut fa. Teljesen hideg teremben nem lehet irni és rajzolni meggémberedett ujjakkal, ugy hogy ezeknek a tanulásra törekvő ipari munkásoknak nincs módjuk a tanulásra, eltekintve attól, hogy a szaktanárok óradíját hatvan koronában állapította meg az állam, habár hogy egy kissé népiesen és talán durván fejezzem ki magamat, senki sem bolond ma egyórai tanítást hatvan koronáért végezni, hanem vagy végzi ingyen, vagy pedig tisztességes honorálásért, tisztességes pénzért, de nem hatvan koronáért. Az a helyzet, hogy télvíz idején nem dolgozó kőműveseknek, ácsoknak, ipari munkásoknak, akik ott tanulni akartak a vas- és fémipari szakiskola tanításában és vezetésében, 2000 koronát kellett volna fejenként összeadniuk, hogy a szénnek, a világításnak és a tanerő díjazásának árát összehozzák. Ötvenen iratkoztak fel erre a célra, tehát 100.000 koronát kellett volna összeadniok. Azon az apróságon múlik az egész, hogy az épitőmunkás, aki télen köztudomás szerint nem dolgozik, nem tudja ezt az összeget összerakni és ezért ezen a télen valószínűleg nem lesz szakoktatás. Ugyanez a helyzet a famunkásoknál is. Én azt gondolom, hogy az állam, amely több milliárdos költségvetéssel dolgozik, nem tenné rosszul, ha egy kissé megerőltetné magát és erre a nagyhorderejű kérdésre, felnőtt emberek továbboktatására, ipari kiképzésére, amely végeredményben rendkívül nagyjelentőségű közgazdasági életünkre nézve, szintén áldozna néhány százezer koronát. Szünetet kérnék, elnök ur ! Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom! .A szó Reisinger képviselő urat illeti folytatólag. Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A legutóbbi időben Magyarország közvéleményét semmivel sem sikerült ugy felzaklatni, mit ahogy azt a rendtörvényjavaslattal sikerült megcsinálni. Amerre azóta jártam, amióta a rendtörvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjesztették, mindenütt azt tapasztaltam, hogy nemcsak a munkáselemek, nemcsak olyan egyének, akik azt hiszik, hogy ők is kaphatnak a rendtörvényjavaslatból a törvényerőre emelkedése esetén, hanem olyan elemek is, amelyek biztonságban érzik magukat, az egész vonalon egyértelmüleg helytelennek és teljesen feleslegesnek tartják ezt a javaslatot. A magam részéről nem is azzal kísérlem meg ennek a rendtörvényjavaslatnak felesleges voltát és rosszaságát megindokolni, hogy mi milyen véleményt alkotunk róla; nem épen munkásszempontból fogom birálni ezt a kérdést, hanem inkább azoknak a szempontoknak alapján teszem ezt szóvá, amelyek polgári szempontoknak mondhatók. A rendtörvény polgári emberek felfogása szerint is olyan törvény, amely akkor válik szükségessé, ha már bizonyos okok vannak rá, ha arra bizonyos mélyreható nagyobb megnyilatkozások szolgáltattak impulzust, mert ha ez nincs meg a társadalomban, akkor semmi egyébre nem enged következtetni, mint arra, hogy a kormány, amely ilyen törvényeket készit, ugy érzi, hogy az egész országban kisebbségben van. (Zaj és ellenmondásoTc a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv: Ha okok vannak rá! Reisinger Ferenc : Én szeretnék ilyen okokat látni S Szomjas Gusztáv: Azok az okok, amelyek miatt internálnak is ! Reisinger Ferenc : Ha a törvény indokolását elolvasom, abban ilyen komoly okokat nem találok, csak általános kifejezéseket, általános kijelentéseket, amelyek nézetem szerint szubjektív érzésekből fakadnak. Olyan tárgyilagos érveket, melyeket komolyan el lehetne fogadni ennek a törvényjavaslatnak igazolására, maga a javaslat indokolása sem sorakoztat fel. Én azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akiknek volt alkalmuk a m. kir. internáló táborban néhány hetet ^eltölteni ugy, mint szenvedő alany. Én ott a gyakorlatban győződtem meg annak az igazságáról, amit gróf Apponyi Albert képviselő ur mondott el itt a nemzetgyűlésen. Röviden mondom el azt, amit ő mondott, hogy az internálótábor kommunista továbbképző tanfolyam. Nem tudom, nem emlékszem, ezekkel a szavakkal mondta-e a képviselő ur, ezekkel a szavakkal határozta-e meg az internálótábor értékét, azonban kétségtelenül igy van és ez körülbelül beleillik az ő elbírálásába, beleilleszkedik az ő felfogásába. Halász Móric : Ebből nem következik, hogy szét kell őket ereszteni! Reisinger Ferenc: Mélyreható, nagygonddolkozásu agy velőre mutat, hogy ilyen koros ember létére világosan tudta, látni azt. amiben gyakorlati része nem volt. Énnekem könnyebb a helyzetem ebben a kérdésben, én ott voltam, én gyakorlati tapasztalatból tudom 5 hogy mi az internálótábor. Én részese voltam annak az 44*
