Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
318 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. mitva is 4 */a millió koronát jelent. A miskolci vegyes bíróság Ítélete — mert ott történt a dolog — ezt jelenti. Az igazság kedvéért kénytelen vagyok azt is elmondani, hogy a Curia azotán megváltoztatta ezt az Ítéletet, mikor az ügy fellebbezés folytán hozzákerült, és jelentékenyen csekélyebb összeget állapított megY-M^* gás a jobboldalon.) Erdélyi Aladár: Ezt mondtam! Reisinger Ferenc: Az igen t. közbeszóló uraknak azt kell mondanom, hogy azért a baj mégis megvan. Ha a borsodszemerei esetben nincs is meg, de megvan a sajókazinci esetben, mert ott ennek a horribilis összegnek megállapítása titán a sajókazinci földigénylők visszaléptek a földigény léstől, szivükbe vive azt a keserű gondolatot, hogy csak humbug a földosztás, csak szélhámosság az egész, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) amint egyikük mondta, . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék ilyen irányú kijelentésektől tartózkodni. Ezt a kérdést a független magyar bíróság intézi el, és annak működésére nem szabad azt mondani, hogy ez szélhámoskodás. Ezért a képviselő urat... Reisinger Ferenc : Bocsánatot kérek . . . Elnök : Csendet kérek. A képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék az ilyenektől tartózkodni! (Zaj.) Reisinger Ferenc : En az elnöki jogokat kritizálni nem akarom, ez nincs is jogomban, de mégsem tudom megérteni, hogy miért kapom ezt a rendreutasiiást, (Zaj.) amikor én . . . Elnök : Csendet kérek. Én a képviselő urnák megmagyaráztam, hogy milyen okból törtónt az elnöki rendreutasitás. Nem akarom a képviselő urat a beszédében korlátozni, vagy zavarni ; méltóztassék tovább folytatni. Reisinger Ferenc : Nem én állítottam ezt a mondást, én csak rámutattam arra, hogy azok az emberek, akik ilyen lehetetlen és helytelen ítéletekkel, a meg nem értéssel ütik el a földigénylőket az igénylésüktől, milyen felfogást teremtenek a nép között. Nem méltóztatott megengedni, hogy befejezzem a mondatot, én ugy fejeztem ki magamat, ahogy ezt az egyik földigénylőtől hallottam. Nekem tehát nemcsak jogom, de nézetem szerint kötelességem is rámutatni arra, hogy bizonyos intézkedések h> nép között milyen felfogást, milyen hangulatot teremtenek. Ha ezt teszem, azt hiszem a közérdeket és a nemzet érdekét szolgálom. Halász Móric : Ez három forint ötven krajcár békebeli ár négyszögölenként! Nyolcezer forint holdanként. Propper Sándor : A munkabéreknél is kérjük az aranyparitást! Halász Móric : Eu nem a munkabérről, hanem az ingatlanról beszéltem. Ehhez Propper t. képviselő ur nem ért. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Reisinger Ferenc: Nagyon érdekes kijelentést akarok tenni, ha megméltóztatnak hallévi január hó 17-én, szerdán. gatni. En a földosztás tekintetében a nincsteleneknek földdel való ellátása kérdésében azon az állásponton állok, amelyen az Omge állott. Furcsa, nagyon különös, hogy ezekben a padsorokban mondja ezt valaki, hogy azon az állásponton áll, de én ezt bátor vagyok kimondani, viselem érte a felelősséget és rögtön igazolni is fogom magamat. Azt mondom ugyanis, hogy a nincsteleneknek földdel való ellátása bizonyos viszonyok között a legszebb hazafiság. Ebben a kérdésben egyetértek az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel ; méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam az Omge igazgatóválasztmányának a Köztelekben leközölt határozatát (olvassa) : »Miklós Ödön a választmány általános lelkesülése mellett kimondotta, hogy minden gazdának fel kell ajánlania a külső kényszertől menten annyit, amennyit a maga belterjességének megóvása mellett nélkülözhet. Miklós Ödön viharos éljenzéssel fogadott szép szavaihoz Dessewfíy Emil gróf a választmány nevében teljes melegséggel csatlakozott. Könynyekig meghatva utalt arra, hogy meg kell mutatni a gazdaközönségnek, hogy a hazáját szereti-e jobban, vagy egyéni érdekeit.« Peidl Gyula: Mikor volt ez? Erdélyi Aladár : Mi tovább megyünk. Annyit adjanak, amennyit a törvény rendel! Reisinger Ferenc: Ennek a határozatnak folyómányaképen az Omge igazgatóválasztmánya felhivást adott ki Magyarország gazdaközönségéhez, amely a következőképen szól (olvassa) : »Mezőgazdasági munkásnepünk, a harctérről hazaérkező katona fiaink földért kiáltanak, mert mindennél erősebben él bennük az a vágy, hogy ők is birjanak egy darabot abból a földből, amelyet tulajdon testükkel védelmeztek. Ennek a kérdésnek okos megértése és idejében történő kielégítése az egyetlen módja annak, hogy az átalakulásra törő erőket békés utón vezethessük céljaik eléréséhez.« Majd tovább így folytatja, (olvassa) : »Minél inkább segit a gazdaközönség a népkormánynak a demokratikus programm végrehajtásában, annál inkább szolgálja a nemzet érdekét, mely szeretetteljes közeledést és vállvetett összeműködést parancsol. Kitűnt, hogy amikor önkéntesen nyitunk tért népünk földszerző törekvésének, ugyanakkor oly an apró tűzhelyek alapköveit rakjuk le, melyek az államrendnek legszilárdabb támaszai lesznek.« Peidl Gyula: Most ennek az ellenkezőjét teszik! (Zaj.) Erdélyi Aladár: Nem tehetünk róla, hogy megváltoztak. Reisinger Ferenc : Ebben teljesen egyetértek az Omge-vei. Halász Móric: Mi nem vagyunk az Omge exponensei ! Reisinger Ferenc : Az Omge hazafiságnak minősiti azt a tényt, hogy a nincsteleneket földdel ellátják.
