Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

306 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január hó 17-én, szerdán. nem jő szolgálatot tesznek a munkásságnak. A jejelenlegi kormányról nem tételezem fel, de jöhet egy kormány, amely tudva azt, hogy a szociáldemokratáknak ilyen gyöngéi vannak, tudja azt^ hogy a szociáldemokrata párttal leket ilyen paktumokat kötni és az valami engedmény a szociáldemokrata pártnak, ha kiengednek embereket : előre le fognak tartóztatni munkásokat, előre le fognak csukni embereket és amikor valami engedményt kell adni a szociáldemokrata pártnak, akkor ezeket szabadon bocsátják. (Ellenmondásoh a szélsőbaloldalon.) Nem a szociáldemokrata képviselők fej e fáj nekem, hanem a munksáok fej e fáj, mert a munkások lehetnek majd az ilyen erkölcstelen politikai paktumoknak áldozatai. (Zaj a szélsőbaloldahn.) Ha Propper képviselő ur mondja, el kell hinnem és önöknek is el kell hinniök. Györki Imre: ö sem mondta! Szabó JóZSef: Kénytélen vagyok akkor a szociáldemokrata képviselőknek ezt felolvasni — pedig ezt felolvasni nem akartam — és nem a Népből olvasom, hanem a saját hivatalos lapjukból. A Népszava december 28-iki számában van megírva, hogy Propper képviselő ur a kongreszszuson a következőket mondotta (olvassa) : »A kormánnyal a pártvezetőség sohasem paktált, hanem eleget tett meghívásának és az ez alkalommal történt tárgyalások eredménye az volt, hogy 1500 munkás hagyta el a börtönt. Reisinger Ferenc: A tárgyalás még nem paktum. (Zaj.) Szabó József: Bocsánatot kérek, ezeket a tárgyalásokat mi paktumnak szoktuk nevezni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Benedek János : A tárgyalás az nem paktum. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! | Szabó József: A tisztviselőkérdésről itt már az előttem szólott képviselő urak nagyrésze szólott ; én nem kivánom ezzel az időt vesztegetni, csupán megemlítem, hogy én is csatlakozom azok felfogásához, akik azt mondják, hogy a tisztviselői viszonyok rendezésénél feltétlenül keresni kell az utat, hogy a természetben való ellátás módszeréről letérjünk. Nagyon sok panaszos levél áll rendelkezésemre, amelyeket közalkalmazottaktól, tisztviselőktől kaptam, amelyekben kifogásolják a természetbeni ellátás módját. Állítólag megtörténik az, hogyha egy tisztviselő vagy közalkalmazott pl. úgynevezett kedvezményes szövetet vásárol, akkor odaadnak elébe két-háromfélé szövetet és azt mondják, tessék választani, ha nem tetszik, nincs más. Ugyanez van a cipővel és a többi ellátási cikkekkel is. A tisztviselői kérdésnél szeretném, hogyha a kormány tájékoztatná a nemzetgyűlést arról, hogy a tisztviselők B-hstára helyezését mivel indokolja, főkép akkor, amikor azt látjuk, hogy amig B-listára helyezik a tisztviselők százait és ezreit, ugyanakkor egyes minist eil um okban, állami hivatalokba egymásután vesznek fel uj tisztviselőket, uj erőket. Én megtudtam érteni, hogy tisztviselői karunk nagy létszáma folytán redukálni kell a tisztviselők létszámát, de nem tudom megérteni, miért kell elbocsátani régi, értékes, kipróbált erőket és ugyanakkor felvenni ujakat és ujakkal pótolni ezeknek helyét. Ez egy kérdőjel előttem és nagyon örülnék, ha erre vonatkozólag valami tájékoztatást kapnék. A kormány belpolitikával foglalkozván, a külpolitikai kérdésekről nem kívánok szólam azért, mert kritika tárgyává tenni nem lehet ; hiszen ezt a külpolitikát látni nem lehet, még pedig egyszerűen azért, mert külpolitikája a kormánynak, sajnos, nincsen. Mert mit látunk ? Azt látjuk, hogy volt ugyan nekünk egy derék külügyminis terünk, Bánífy külügyminister ur, azonban az ő külpolitikai tevékenységét nem igen láttuk. Később azután végre láttuk azt, hogy a kormány Bánfíy külügyminister urat nem találta alkalmasnak, mert erőben megrokkant és nem képes a külpolitikai ügyeket kellőképen ellátni és felváltotta uj külügyministerrel. A külügyminister ur személye iránt teljes bizalommal viseltetem, de kifogásolom azt, hogy a külügyministeriumot ezekben a nehéz napokban, amikor minden belső kérdés a külpolitikában dől el, a küiügyministeriumot csak ugy mellékesen látja el az igazságügyministeri um mellett. Bocsánatot kérek, a küiügyministeriumot egész ember kell hogy betöltse és egész embernek kellene, hogy a kérdéseket irányítsa és intézze. Amikor a kormány külügyi politikáját nem bírálom, — mert, mondom, nem látom azt — csak egy kérdést akarok felvetni és azt ajánlanám az igen t. kormánynak, hogy a hivatalos erőkön kivül használja fel azokat a privát erőket is, amelyek a kormánynak rendelkezésére állanak. A nemzetgyűlés pártjai között is, de azonkívül is, nagyon értékes erők állanak a kormányzat rendelkezésére. Ezek az óriási erők, ezek a nagy összeköttetéssel biró egyének itthon ülnek csonka Magyarországon s ugyanakkor a Msentente-nak minden mozgatható épkézláb embere, mindenki, aki külügyi kérdésekkel foglalkozik, a nagyentente-nál Parisban, Angliában és a többi helyeken tartózkodik, hogy ott az összeköttetéseket minél szorosabbra fűzze és minél erősebbé tegye. Ennek az óriási erőnek a ki nem használását nem tartom szerencsésnek, és kívánatosnak tartanám, hogy külügyi politikánk a hivatalos politika mellett ezeknek az erőknek felhasználásával is kiegészíttessék. Beszédem befejezése előtt röviden még csak néhány szót kívánok szólni a szociáldemokratákhoz. Akármilyen kellemetlen is nekem ez a kérdés, kötelességem, hogy ezt a kérdést itt felvessem és hogy néhány szót szóljak az ő politikájukról és magatartásukról. Ne vegyék rossz néven tőlem ezt a szociáldemokrata képviselők és ne tekintsék hátbatámadásnak, mint ahogy ezt velem közölni