Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
298 A nemzetgyűlés 85. ülése 1923, '. évi január hó 17-én, szerdán. ket a súlyos összegeket. Továbbment Dréhr Imrénél Renczes képviselő ur, aki egyébként függetlenségi képviselőnek vallja magát, mert ő egyszerűen levonta ebből azt a konzekvenciát: ha Dréhr Imre azt állítja, hogy akkor igy volt és akkor jó volt költségvetés nélkül kormányozni, akkor miért nem lenne most is jó. Azt mondotta: ha akkor jó volt, ezen okoknál fogva most is jónak találja az indemnitással, felhatalmazással való kormányzást és ezért bizalommal viseltetvén a kormány iránt, az indemnitási, felhatalmazási törvényt megszavazza. Hegyeshalmy képviselő ur egyik cikkében egyébként szintén felveti a kérdést, vájjon az indemnitásból lehet-e bizalmi kérdést csinálni. Az ő felfogása szerint az indemnitás soha sem lehet bizalmi kérdés. Cikke Dréhr Imre képviselő ur beszédét megelőzve jelent meg, de ugyanazokat az adatokat tartalmazza. A képviselő ur mégis tovább megy, mint Dréhr Imre, mert ő legalább kijelenti, hogy ezek az állapotok, vagyis a költségvetés nélkül való kormányzás, a költségvetés nélküli állapotok, anarchisztikus állapotok. Kijelenti azt, hogy az 1867 óta uralkodó anarchisztikus állapotoknak egyszer már véget kell vetni. En elfogadom az ő álláspontját, én is azt mondom, hogy ezeknek az anarchisztikus állapotoknak véget kell vetni. Véget kell vetni főként azért, mert itt most már nem olyan időket élünk és nem olyan eseményeket látunk, amilyenekre Dréhr Imre képviselő ur hivatkozott, hanem rendszeres kormányzat folyik költségvetés nélkül, indemnitással való kormányzás, már nyolc esztendőn keresztül. Ezt nem lehet azzal védeni vagy alátámasztani, hogy a mai ingadozó valuta mellett nem lehet költségvetést bemutatni a nemzetgyűlésnek. (Mozgás a baloldalon. Egy hang a baloldalon: A kormánynak igy kellemesebb.) Mert hiszen látjuk külföldi államokban is, amelyeknek valutája ép olyan ingadozó, vagy talán ingadozóbb, mint a mi magyar koronánk, hogy a kormányok megtalálják a módját annak, hogy költségvetést terjesszenek a törvényhozó testületek elé és költségvetéssel kormányozzanak. Ezek szerint tehát nem áll meg az, hogy az indemnitást egyszerűen kormányzati intézkedésnek kell tekinteni és az indemnitás megszavazása vagy meg nem szavazása nem lehet bizalmi kérdés. Az én felfogásom szsrint ez bizalom kérdése, és épen azért, mert én bizalmatlan vagyok a kormány politikája iránt, ennek következményeként már előre kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem szavazom meg, azt nem fogadom el. Bizalmatlan vagyok a kormány politikája iránt azért, mert azt látom, hogy ez a politika nemcsak hogy nem felel meg annak a politikának, ama párt programjának, amelyhez én tartozom, hanem azt látom, hogy a keresztényszocialista politikával merőben ellentétes politika ez. Három szempontból kívánom birálni a kormány politikáját, még pedig keresztény szempontból, a demokrácia szempontjából és szociális szempontból. Vegyük az elsőt, t. Nemzetgyűlés ! Ha keresztény szempontból nézem ennek a kormánynak politikáját, akkor azt hiszem, hogy a túloldalon ülő, keresztény politikát követelő és kivánó t. képviselőtársaim is egyetértenek velem abban, hogy a kormányzat politikáját mindennek lehet mondani, csak keresztény politikának nem. Különbséget kell azonban tenni a kormány politikája és a kormányzópárt felfogása között. En egyénenkint ismerem a túlsó oldalon ülő képviselő urak nagy részét, és tudom, hogy nagyon sokan ebben a kérdésben velem teljesen egyetértenek, és nagyon sokan vannak, akik keresztény szempontból ugyancsak elitélik a kormány politikáját, és azzal elégedetlenek. Más tehát a párt mentalitása, és más a kormány összetétele. Gömbös képviselő ur, Eckhardt képviselő ur és a többi keresztény politikus beszélhet nekünk itt fajvédelemről, beszélhetnek keresztény törekvésekről, ha az ő jóakaratuk a kormány politikáján, és főként a kormány pénzügyi politikáján mindig hajótörést szenved. Mi, keresztényszocialisták is, fajpolitikát akarunk, bár mi ezt nem igy neveztük a múltban. Mi a fajpolitikát egyszerűen szociálpolitikának neveztük. Felfogásunk az volt, hogyha jó fajpolitikát akarunk csinálni, akkor elsősorban jó szociálpolitikát kell csinálnunk, mert hiszen a jó szociálpolitika a keresztény, magyar dolgozó népet fogja megerősíteni, már pedig a keresztény dolgozó magyar nép ehhez a fajhoz tartozik, és ez a faj az, amely megérdemel minden támogatást, minden alátámasztást és megerősítést. Jó fajpolitika tehát jó szociálpolitikával azonos. De akkor nem ezzel a módszerrel kell a szociálpolitikai kérdéseket megoldani. Akkor bátrabban kellene hozzányúlni azokhoz a kérdésekhez, mint aminő pl. a lakásépítkezés kérdése, az árak letörésének kérdése, a munkabéregyeztető bizottságok felállításával a munkásoknak a kizsákmányoló kapitalizmussal, a nagytőkével szemben nyújtandó védelem kérdése. Ezekről a szociálpolitikai intézkedésekről a kormányzat megfeledkezik. Es ha látunk is itt-ott jóakaratot — ismételten hangoztatom — a túlsó oldalon ülő t. képviselőtársaim részéről, akkor az, ha talán nem is a szakministeren, de a pénzügyministeren már egész biztosan hajótörést fog szenvedni. De nem is lehet ez másként abban a kormányzatban, amelynek pénzügyministere kijelenti, hogy az ő politikájában, tevékenységében, ténykedéseiben nem nézi azt, hogy az, akivel ő szemben áll, akinek állami támogatást ad, akivel az ő pénzügyi politikáját lebonyolítja, zsidó-e vagy keresztény. Nánássy Andor '. f A nemzet érdeke az első ! Szabó József: Én azt látom, hogy a pénzügyminister ur nemcsak hogy nem nézi, hogy zsidó-e vagy nem, hanem inkább nagyon is
