Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
286 A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó lS-án, kedden. zetiségieknek saját nacionális kultúrájuk fejlesztése érdekéből, vagy midőn a román felekezeti tanítók állami fizetéskiegészitésben részesültek, avagy a román papok állami kongruakiegészitést kaptak s amidőn a magyar állam gondoskodása kiterjedt mindenüvé, ahol a nacionális kultúrának lehetősége és jogosultsága volt. Szomjas Gusztáv: Ez volt a nemzetiségi elnyomás ! Eckhardt Tibor: A kisebbségi szerződésnek még két fontos pontjáról akarok megemlékezni, amelyek szintén flagránsul megsértett ettek. Az egyik a cseh-szlovák szerződés 10., 11., 12. és 13. §-ai, amelyek a rutén földnek engedélyezik a csehszlovák állam egységével még összeegyeztethető legmesszebbmenő autonómiát. Ezeket a paragrafusokat azután még kiegésziti az entente kisérő levelében foglalt az a rendelkezés, amely szerint az entente ugy értelmezi ezt a jogot, hogy ennek alapján a rutének kivánságaikat nyilvánosan kifejezhetik és a hatalmak a legkomolyabb figyelemmel lesznek ennek a népnek a jövőben nyilvánított kivánsá.gára. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, nem túlzok, ha megállapítom, hogy ebben az Ígéretben benne foglaltatik a rutén föld önrendelkezési jogának elismerése s az esetben, ha a rutének bármikor kinyilvánítanák régi hazájukhoz való ragaszkodásukat, az entente saját ünnepélyes ígéretével jönne ellentétbe, ha ennek alapján nem venné figyelembe az önrendelkezési jog értelmében ilyen irányban tett igéretét és határozatát. A román kisebbségi szerződés, mely a párisi szerződésben van lefektetve, 11. §-ában az erdélyi székely és szász közületeknek ugyancsak vallásés iskolaügyekben helyi Önkormányzatot engedélyez. Valószínű, hogy az entente rossz lelkiismeretét akarta megnyugtatni 1,700.000 magyarnak román fenhatóság alá juttatásáért, amidőn papíron ezt az engedményt tette, meg kell azonban állapitanom, hogy az az önkormányzat, amit igy engedélyezett, még papiroson is igen csekély, mert a székelységnek legalább is olyan autonómiát kellett volna engedélyeznie, aminőt a ruténeknek engedélyezett. Természetesen ez a megjegyzésem csak elméleti jelentőségű, mert hiszen a gyakorlatban ez az autonómiára V( natkrzó rendelkezés, hanem általában semmiféle szabadságjog, semmiféle kisebbségi jrg keresztül nem vitetik és alapjában véve azt kell mondänem, hegy az összes szakaszok, a kisebbségi szerződésnek valamennyi rendelkezése ugy egészükben, mint részleteikben tökéletesen fumigáItatnak s a kis-ententehoz tartozó államok abszolúte tudomást sem vesznek arról, hegy annak idején, a béke megkötésekor miféle kötelezettségeket vállaltak. Röviden összegezni szeretném még azokat a nemzetközi jogsérelmeket, amelyeket a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban a különböző kis-entente államok elkövettek. Megsértették mindenekelőtt a hivatkozott három kisebbségi szerződést teljes egészében, továbbá a trianoni béke 44. és 47. cikkét, amely a kisebbségi jegekra vonatkezó utalást magában foglalja. Megsértették a trianoni békeszerződés 65. cikkét, amely az opciójeg akadálytalan gyakorlását biztosítja ; megsértették a 63. és 250. §-t, mely a magyar optánsok ingatlan vagyonának sérthetetlenségét deklarálja ; megsértették a második hágai konferencia konvenciójánaK 43. cikkét, mely a megszállott területen érvényben \é\b jog megtartására kötelezi a megszálló hatalmat, továbbá a 45. cikket, mely a hűségeskü követelését tilalmazza. Megsértették továbbá a belgrádi fegy\erszüneti egyezményt is, amely szintén az érvényben lévő jog megtartására, továbbá oly területi határoknak megőrzésére kötelezte a megszálló hatalmakat, amelyeket ők a maguk részéről azután egy percig se vettek komolyan. Szomjas Gusztáv : Eszerint a békeszerződés csak minket kötelez ! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Végigtekintve ezeken a kisebbségi szerződéseken, a módon, ahogyan azok kezeltetnek, mély szomorúsággal kell megállapítanom, hegy a kis-entente államokban egyetlenegy elv érvényesül : cuius regio, eius natio. Semmiféle más elv ezekben az államokban nem érvényesül. (Az elnöki széket Almássy László alelnök foglalja él.) Még azt a minimumot sem veszik tekintetbe, amit ezek a szerződések a kisebbségek jajára mint jogot biztosítanak. Mélyen elszomorodva kell ezeket konstatálnunk, mert hiszen nemcsak a kisentente volt kötelezve ezen jogok respektálására, hanem az entente-főhatalmak is kötelezettséget vállaltak ennek betartására, sőt maguk részéről megjelölték azt a magas nemzetközi szervet is, amely köteles őrködni ezen jogok megőrzésén. Ez a magas szerv, amelyben valamikor talán hittünk —• a Népszövetség veit. A kisebbségi szerződések rendelkezései szerint a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségek nemzetközi érdeküek, ezért a Nemzetek Szövetségének védelme, garanciája alatt állanak. Sőt ezek a szerződések megállapítják azt is, hogy a Népszövetség Tanácsának tagjai s az Emiltett utódállamok közt a kisebbségi jogokat illetőleg felmerülő minden véleménykülönbség, amennyi* ben jogi vagy ténykérdésre vonatkoznék, nemzetközi jellegű vitának tekintendő, melyben a döntés joga a Népszövetség egyességi okmánya alapján felállított állandó bíróságot illeti meg A Népszövetségi Tanács által 1920 október 22-én elfogadott Tittoni-féle jelentés világosan kifejti aztán, hogy mi is értendő tulaj donképen a Népszövetség garanciája, védelme alatt és rámutat arra, hogy itt a hatalmaknak nem egy jogáról, hanem egy kötelességéről is van szó, amely arra utalja őket, hogy különös érdeklődéssel viseltessenek a szerződések által érintett kisebbségek védelme iránt. A Tanácsban képviselt hatalmak
