Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
270 A mmzetgyidés 84. ülése 192 méltóztassék csendben maradni. (Zaj. Erdélyi Aladár közbeszól.) Erdélyi Aladár képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Lehetetlen itt tárgyalni. Rainprecht Antal : Az első utam erre a birre az auk'ba vezetett. Az egész éjszakát ott töltöttem és hajlandó voltam testemmel, életemmel megvédeni a kathclikus főpapok életét. Ezt csak azért említem, mert talán eltérnék a tárgytól, ha ehhez a konklúzióhoz nem jutnék. A válasz ugyanis a kommunizmus után az volt, hogy mindenki, aki októberben részt vett, felelős a b ilseviz nusért. De ugyanakkor, abban az időben — érdekes — a Népszava támadó cikkeit nap-nap után kellett szenvednem. Nem akarom ezeket a cikkeket felolvasni, mert nagyon sokat irfcak ellenem, csak egyet említek. Többek közt azt irta akkor a Népszava (olvassa) : »Veszprém régi fészke a klerikálisoknak és a forradalom erősítette helyzetüket azzal, hogy a kormány érthetetlen módoa Rainprecht Antalt, szívvel-lélekkel klerikális vezérembert nevezte ki Veszprém megye kormánybiztos főispánjává. Neki köszönhetik a feketék.. . stb.« ök meg klerikálisnak neveztek. Ez bizonyítja legjobban, hogy a nemes oktobrizmus azon a középúton jár, amely sem jobbról, sem balról nem akar diktatúrát. (Felkiáltások jobhfelöl : Nagyszerű középút ! Zaj.) Hogy teljes legyen a káosz, ma, amikor a kormányzati rendszer a forradalom szidalmazásában merül ki, bár egyre nagyobb vérveszteséggel... Barthos Andor : Aki az októberi forradalmat kezdeményezte, az hozta az országra a bolsevizmust. Rassay Károly : Ki kezdeményezte ? (Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Résztvettek benne mindnyájan!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az állandó közbeszólást beszüntetni, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Klárik Ferenc : Mi ezen az oldalon csendesek vagyunk S Elnök : Ëpen a képviselő ur az, akit négyszer, ötször kellett volna már rendreutasítanom a mai ülésen, ha szigorúan vettem volna a házszabályokat. Rainprecht Antal: Hogy teljes legyen a káosz, ma, mikor a kormányzati rendszer mind nagyobb vérveszteséggel a forradalom szidalmazásában merül ki, mindenki a legnagyobb forradalmárnak, Petőfinek a szellemét ünnepli. Egyenesen tragikomikus, hogy ma »A király és a hóhér«, »Ausztria és a forradalom« stb. szerzőjét ünneplik. Ezt tragikomikusnak azért tartom, mert nem akceptálom az eŐajta szofizmát, amely Petőfi javára, mint valami szabadalmazott forradalmár javára tesz koncessziókat, és őt mint egy létjogosult forradalomnak örökké élő kürtösét állítja elénk igen helyesen, de csak azért, hogy ezáltal az októberi forradalmon üssön. Azért, mert október vértelen forradalom volt, mert csak Friedrich Istvánunk volt és nem volt Kossuthunk, (Derültség a ». ?. évi január hú 16-án, kedden. szélsőbahldahn.) azért, mert én magam soha semmi körülmények közt forradalomra kapható nem lennék, nem nevezhetem azt a hangulatot paródiának. Sőt bizonyos tekintetekben csaknem igazoltabbnak látszott ez a forradalom az által a tény által, hogy amig 1848-ban az úgynevezett uri osztály csaknem egytől-egyig mind külföldre költözött, vagy legalább voltak nagyon sokan ellenzői a forradalomnak akkor, addig ezt a forradalmat csaknem kivétel nélkül az egész nemzet akceptálta. (Ellenmondások jóbbfelől.) Erdélyi Aladár : 1848-ban az uri osztály kimenekült ? Nem méltóztatik tudni. Rainprecht Antal: Csatlakoztak testületek, ünnepi Tedeumok és istentiszteletek tartattak s versenyeztek az urak, hogy melyik kezdje a Tedeumot : akatholikus, a református templom-e vagy a zsidó zsinagóga. Nem lehetett igazságot osztani akkor, oly nagy volt a tülekedés, a nemzeti felbuzdulás, hogy kiki mielőbb mutassa be a maga . forradalmiságát. Pártolták a forradalmat akkor azok is, akik a forradalmi eszközöket velem együtt mélységesen elitélték, de a kész forradalmi pozíciót, a forradalom gyümölcsét mint nemzetmentő lehetőséget tekintették. Rassay Károly: A teritett asztalhoz ültek. Rainprecht Antal : Ezt a tényt elvitatni nem lehet, s azért nagyon ildomtalannak tartom — bocsánatot kérek — azt, hogy az októberi elvekhez hűtlenekké váltak állapítsák meg az erkölcsi rang. sorát azoknak, hogy kik voltak jóhiszemű októbris. ták és kik nem ? Horváth Zoltán : Teljesen igaza van ! (Mozgás a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : Itt a verdikt ! Rainprecht Antal : Én egy pillanatig sem vádolom az ország egyik igen nobilis lelkű és — kijelentem, személyes tapasztalatból— a legkorrektebb emberi típusnak is ismert egyik főpapját, aki a kezemben tartott értesítés szerint és ennek kifejezésével élve, — persze nem a magam meggyőződésével — »ő apostoli királyi felsége II. Ottó örökös királyunk születési évfordulója alkalmával« a Szent István-bazilikában misét celebrált, mondom, egy pillanatig sem vádolom ezt az egyébként nobilis lelkű főpapot azért, hogy ugyanő volt az, aki az októberi elvek mellett tartott ünnepélyes veszprémi Tedeumon ünnepi beszédet. Nem vádolom, mert igaza lehet annak az egyik képviselőtársamnak, — nem tudom ki volt — aki a legitimizmus rohamos terjedéséről számolt itt be a nemzetgyűlésen azok részéről, akik a két rossz közül persze a kisebbet választják. (Zaj.) Én nem vádolok meg senkit konjunktúrázással, a jóhiszeműséget mindenkinél feltételezem ; de ugyanakkor megkövetelem azt, hogy a következetesség politikáját vallóknak jóhiszeműségében senki kételkedni ne merjen. (Zaj.) Én elismerem, hogy a jóhiszeműség, a jóhiszemű átgondoltság és nem konj unktura-politika volt az, amely egyeseknél, sőt a legtöbbnél cserbenhagyatta az októberi elveket. De ez a jóhiszeműség nem fogja a
