Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-84

A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, hedden. 265 tani imperialista, a győzői jogável rútul visszaélő és tőlünk hadikárpótlást, jóvátételt követelő imperialista irányt a dolog természeténél fogva felváltja annak ellenkezője, az antiimperialista irány, az európai demokráciának korszaka, és számon kéri majd az egyes nemzeteknek politikai erkölcsét és beléletét is, Hogy kinek-kinek rangsorát a ministerelnök ur által is előre megjövendölt uj Európában majd ahhoz mérjék. Nagyon aggódom, hogy miként nincs becsületünk a mostani, a győzői jogokat embertelenül kezelő és azzal nagyon brutálisan visszaélő imperializmus korszakában, olyképen talajvesztettek leszünk majd azon a napon is, amelyen márezt az imperializmust felváltó egységes^ európai demokrácia fogja itt az igazságot osztani. Az ellenérv az szokott lenni erre az álláspontomra, hogy a német demokrácia sem megy semmire. Ez igaz, de a német, — és erről másfélhónapos tanulmányút tapasztalataival számolhatok be az igen t. Nemzetgyűlésnek — a német tudja, hogy a francia imperializmus magától foszlik szét, ós igy a német politika céltudatos, mert tudja, hogy ennek nyomán ismét megkapja a történelemben azt a helyet, amelyet nagy kvalitásai révén igenis megérdemel. Mi pedig, t. i. a kormányzati rendszer, ezzel szemben kétféle taktikát követünk, még pedig ellentétes taktikát, mert amig a rendszer egyrészt, igen természetesen, védekezni kénytelen a mostani entente- és imperialista gyürü ellen, amely munkájában — joggal hivatkozhatott Rassay t. képviselőtársam arra — az ellenzék még csak egy szalmaszálat sem akar az útjába gördíteni, addig a belpolitikában már előre offenzívé, támadólag lép fel a külpolitikailag ezen rendszert felváltó európai demokráciával szemben. Eközben megfeledkezik a kormány azoknak a szociális problémáknak megvalósításáról, amelyek mindkét irányban hasznosak lehetnének. A t. túloldal, a t. kormánynak a legutóbbi ülésben, a mai ülésben is hallott szónoka által kivánt reformokat az ellenzék részéről is teljességgel magunkévá tehetjük. Fráter t. képviselőtársam aggályai a földbirtokreformra vonatkozólag, azok a nóvumok/amelyeket ő a földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlott, az ellenzék egyhangú helyeslésével találkoznak. Az ellenzék sorából felmerült panaszok, a progresszív adónak nem egészen progresszive való megállapítása, a forgalmi adónak, ennek a legantiszociálisabb adónak még mindig épségben léte ellen hangoztatott panaszok, mind az általam mondottakat igazolják. Az igen t. kormányelnök ur külpolitikailag helyes diagnózist mond, de ezt a diagnózist belpolitikailag nem érvényesiti. Keresztény címletek alatt brutális törvénykezést léptet életbe, (TJgy van! a ízélsöbaloldalon.) és az ember evangéliumi jogával és méltóságával szemben a régi magyar nemesi világ hajduönkényét és teljhatalmát teszi úrrá. (TJgy van! a szélsőbaMdmbn.) NAPLÓ vrn. Valami egészen különös és — azt hiszem — a rossz politikai lelkiismeretet jellemző félelem tarthatja lekötve a t. kormányt az ilyen javaslatoknál, mint a rendjavaslat is, (Mozgás jobbfelöl.) mert hiszen ez nem más, mint nyilt beismerése annak, hogy az ország többsége nem áll az igen t. kormány mögött és igy azt hiszi, hogy nincs más kivezető útja, mint a rendtörvőny hóhérpallosa. (TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Barabás Samu : Csak kilenctizede az országnak ! Horváth Zoltán : A gyengeség jele S Kuna P. András : A falun azt mondják, hogy már rég meg kellett volna csinálni. (Zaj.) Rainprecht Antal ; Ebben a kormány által teremtett ideges félelemben merül ki ma a kormányzati közszellem. Hiába itt egyes minister uraknak korrektsége, szaktudása, mondhatnám, néhány ministernél az ellenzék által is elismert és jobb időkben, más célkitűzések szolgálatában egészen méltánylandó genialitása, ha itt a belpolitikai diagnózis felismerésében, de a gyógyításnak elhanyagolásában is rejlik a hiba. A kormányrendszer a kést célnak tekinti, holott ma még eszköznek sem lenne jó, amikor a kormány mellőzi azokat az alapprincipiumokat, melyek az életbenmaradáshoz szükségesek. (TJgy van! a szélsöbalol dalon.) A kést ügyesen kezelni, de a diagnózist fel nem ismerni, ahhoz az ismert klinikai jelentéshez vezet, hogy az operáció sikerült, de a beteg meghalt. Rassay Károly : A hatalom a fontos. (Zaj.) Rainprecht Antal : Vádak érnek bennünket, hogy mi a kormány munkáját felesleges opponálásunkkal megnehezítjük. A helyzet pedig az, hogy a közöny lenne a lehető legjobb fegyverünk, rohanni hagyni a kormányt azon a lejtőn, amely a rendtörvényjavaslatban már valóságos szakadékká tárul elő, ez megássa a kormány sírját. (Zaj jobb felől.) Szomjas Gusztáv: Ne féltsék a kormányt. Rainprecht Antal: Legyenek hálásak, hogy az ellenzék megkíméli Kliót az önök rendszerére nézve a szomorú feljegyzéstől, és hogy az ellenzék módot ad önöknek arra, hogy a rendtörvényjavaslat súlyos tehertétele miatt kisiklott vonatot ismét visszasegítjük arra a vágányra, amelyen a tehertétel lekapcsolásával nagynehezen a legközelebbi állomásig még elvontathatják. Szomjas Gusztáv: Minden hasonlat sántit. Rassay Károly: Nem annyira, mint a rendtörvény. Horváth Zoltán: Az tisztára sánta. Rainprecht Antal : Szomszéd állomást mondtam, mert bizonyos vagyok abban, hogy ott már a saját személyzete rá fog eszmélni a szerelvény használhatatlanságára és kijavítani sem érdemes sérüléseit. (Zaj.) A kormány reakciós lépéseit állandóan azzal indokolja, hogy a azélsősőgek megfékezése okából van ezekre szüksége. Azok után, amiket gróf Zichy János t. képviselőtársam a szélsősé36