Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-84
258 A nemzetgyűlés 84. ülése 1923. évi január hó 16-án, kedden. gyakorol közutainknak szerencsétlen állapota. (Ugy van! jobbfelöl.) A háború előtt kiépített közutaink nagyrészt a háborús rendkívüli igénybevételek által teljesen tönkrementek. A háború alatt talán nem is annyira anyaghiány, mint inkább munkaerőhiány miatt, avagy talán egy szebb jövő reményében nem igen igyekeztünk ezeket az utakat rendbehozni. Ma pedig leginkább az anyaghiány és a horribilis magasra felemelkedett munkabérek következtében ezeknek a kijavítása alig lehetséges. Pedig akkor, amikor nekünk már úgyszólván semmink sem maradt, amikor minden éltető forrásunktól megfosztottak bennünket a megszálló hatalmak, akkor felette fontos, hogy legalább azt az egyet, ami még megmaradt, a termőföldünket ápolhassuk ugy, hogy annak hozadékából kiizzadhassuk azokat a súlyos összegeket, amelyeket a kormányhatalom kénytelen a nemzetre hárítani. Ennek pedig egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a mezőgazdaság rendes közutakkal legyen ellátva. Én nem tudom elképzelni annak az okát, hogy miért ne lehetne legalább a javítási munkálatokat egy kissé gyorsabb tempóban végezni. Hiszen a múlt indemnitások alkalmával és a legutóbbi indemnitás alkalmával is megszavazott a nemzetgyűlés bizonyos meglehetősen nagy összeget a kereskedelemügyi kormány részére utjavitási célokra, és én meggyőződtem arról, hogy ezek az összegek még a mai napig se merittettek ki. S ha kutatom ennek az okát, akkor arra jövök reá, hogy kizárólag bürokratikus formaságok az okozói annak, hogy a kereskedelemügyi kormány nem jut kellő időben azokhoz a hitelekhez, amelyeket a nemzetgyűlés rendelkezésére bocsátott. Mert időtlen időkig elhúzódik a kiutalás a pénzügyministerium illetékes szakosztályában, s mikorra a kiutalás végtére megtörténik, akkor már a kereskedelemügyi kormány szakértői, szakközegei által előirányzott költségek az időközben felemelkedett árak miatt illuzóriusakká válnak. (Ugy van! jobb felöl.) Kizárólag bürokratikus formaságok tehát okozói annak, hogy annak az úttestnek vagy hálózatnak, melyet az előirányzott összegből kellő időben teljes egészében megépíthettünk volna, a kiutalás pillanatában úgyszólván csak a felét, egynegyedét vagy egynyolcadát lehet megépíteni. Ugyanilyen bajokat találunk a hídépítések körül is. Már pedig, ha valami nagy kinnalbajjal átvergődik is az a szerencsétlen földmivelő munkás a nagy sár tengereken, igazán elképzelhetetlen, hogy a folyóvíz egyik partjáról a másik partjára hid nélkül átjuthasson. (Ugy van! jobbfelöl,) A mai csonka Magyarország területén nagyszámú nagyobb nyílású fahidak voltak, amelyek a háborúban teljesen tönkrementek s azok ujakkal nem pótoltattak. A mai országhatár mentén igen nagy termőterületek vannak, amelyek csak rozoga fabídakon közelíthetők meg, de azok is csak az év egy aránylag kicsiny szakában. Es nemcsak az országhatár mentén, hanem az ország belsejében is vannak óriási nagy termőterületek, amelyek a rozoga hidak következtében alig művelhetők. Legyen szabad épen kerületemből egy esetre reámutatnom. Szeghalom községben a Berettyó folyón átvezető hidat két évvel ezelőtt elsodorta a jég, s annak következtében, hogy ez az úgynevezett »gőzmalmi hid« ma nem használható, ott körülbelül 5000 katasztrális holdnyi kitűnő termőterület műveletlenül áll. Megpróbáltunk mindent, hogy a bajon segitsünk. Egy évvel azelőtt a kereskedelemügyi ministerium szakközege kintjárt s akkor 8 millió koronára irányozta elő a hid újjáépítésének költségét. A most elmúlt év novemberében már 22 millió koronában állapította meg a költségeket, s én azt hiszem ; mikorra majd a közigazgatás bürokratikus formaságain átesik ez a kérdés, 50 millió korona sem lesz elegendő arra, hogy ezt a hidat megépíthessük. Ugyanilyen eset van Kunszentmárton községnél, ahol még a román megszállás idején a románok felégették a Hármas-Körös fahíd ját s ahol most csupán egy provizórium köti össze a két partot, amely az év legnagyobb részében nem használható. Mennyi hátrány származik ebből, azt bizonyára felesleges fejtegetnem. Hátrány nemcsak közgazdasági, hanem honvédelmi szempontból is, s ezért felette fontos, hogy az ilyen hidak és a közutak mennél előbb megjavíttassanak. Arra is gondolnunk kell, t. Nemzetgyűlés, hogy ilyen teljesen elszigetelt állapotban hosszú ideig nem maradhatunk azokkal a területekkel és azokkal a városokkal szemben, amelyeket a szerencsétlen trianoni szerződés következtében elveszítettünk. Ellenkezőleg, amilyen szoros kapcsolatban álltunk velük eddig, ugy fenn kell azt tartanunk velük a jövőben is, tehát ezeken a területeken igyekeznünk kell jó közutakat és hidakat létesíteni. Azt hiszem, ilyen célt szolgál a most épülés alatt álló matolcsi Szamoshid is. A kisebb nyílású fahidak össznyilása és darabszáma nagyban felülmúlja a nagyobb nyílású hidak számát és valóban elriasztóak azok az adatok, amelyek ezen hidak rozoga állapotáról beszámolnak. Mig országunk régi, ezeréves határai között mozgott, nem volt olyan felette fontos, hogy a Nagy-Alföld szoros gazdasági kapcsolatot tartson fenn a Dunántúllal. De most, t. Nemzetgyűlés, ennyire összezsugorított helyzetünkben rendkívüli jelentősége van annak, hogy legalább közlekedési állapotban álljunk a dunántúli vidékekkel. Amig a Nagy-Alföld és a Tiszántúl egymással négy közúti, két vasúti és közúti, és négy vasúti, tehát összesen tiz híddal van összekötve, addig Budapesttől lefelé a Dunán csak egyetlenegy vasúti hidunk van Baján, közúti hidunk pedig egyáltalában nincsen. Már pedig, t. Nemzetgyűlés, ennek a kicsi
