Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. lekmények fölött hogyan hozzanak marasztaló Ítéletet, akár fennállnak ezek a cselekmények, akár nem. Ezeket a dolgokat, amelyeket mondottam, bíróságainknak az irányítását, ne méltóztassék olybá venni, mint hogyha ez nekem vagy az ellenzéki képviselőknek a kitalálása lenne. Abban a helyzetben vagyok, hogy állításomat rögtön be tudom bizonyítani. Kezemben van egy a budapesti ügyészség által kiadott utasításnak a másolata, amely ezt az állításomat kétségkívül megerősíti és amely a következő szöveget tartalmazza. KÓSZÓ István : Az eredetije hol van ? Györki Imre: A főügyészség irattárában, államtitkár ur ! A főügyészség számával is szolgálhatok. A száma 247/1920., a büntet őj arás bíróságok ügyészeihez szól és a következőképen hangzik (olvassa) : »A főügyésztudomására jutott, hogy a vád képviselői azon büntetések megítélésénél, amelyek a gyorsított bíróságok hatáskörébe tartoznak, az igazságügyminist er 1012/1919. számú rendeletére, mely szerint még elegendő bizonyítékok hiányában is lehetőleg marasztaló ítéletet kell hozni, nem fordítanak kellő figyelmet. Az ügyészek felhivatnak a hivatkozott rendelet szigorú alkalmazására.« Pikler Emil : Sz;ép Ids igazságszolgáltatás ! KÓSZÓ István : Ez közvetlenül a kommunizmus után volt még ! Rassay Károly : Akármikor történt, ilyen nem történhetik meg! Bíróságot nem lehet utasítani arra, hegy akkor is elit éljen, amikor nincs bűncselekmény. Hegy lehet ilyet védeni ? Lehetetlenség ! Nem is tudom megérteni ! (Zaj.) Neuberger Ferenc : Nem a képviselő ur volt. akkor államtitkár ? Rassay Károly : Nagyon kíváncsi vagyok, mikor kelt a rendelet. Majd megkérdezem a dátumot. Neuberger Ferenc : Tessék csak megkérdezni ! Györki Imre : 1919-ben kelt. Rassay Károly : Akkor valószínűleg nem én voltam államtitkár. Györki Imre : Egyébként is nem az a fontos, hogy a főügyész mikor adta ki a rendeletet, hanem az a fontos és döntő, hogy mikor kelt a ministeri rendelet. Rassay Károly : Biztosítom, hogy egy életen keresztül szégyenleném, ha én adtam volna ki ilyen rendeletet. Drozdy GyŐZŐ : Életben van-e még, vagy már visszavonták ? Rothenstein Mór : Ilyen rendeleteket sohasem vonnak vissza. Györki Imre: Ez a magyarázata azoknak az adatoknak, amelyek Váry koronaügyész ur könyvében foglaltatnak, mely szerint a kommün után bolsevista bűncselekmények miatt 70.000 ember ellen indult meg bűnvádi eljárás, 15.000 került előzetes letartóztatásba, 6 ezret ítéltek el és 2500-at mentettekfel. A koronaügyész urnák ezeket az adatokat tartalmazó könyve azonban hiányos, mert az nem tartalmazza azt, hogy ezen 70.000 ember közül. évi január hő 12-én, pénteken. 247 hány került a közigazgatás karmai közé, hány került teljesen ártatlanul, tisztán csak ezen ministeri rendeletre való utalással, minthogy még ezen utasítás alapján sem lehetett ellenük eljárást indítani, Csótra, Hajmáskérre, Zalaegerszegre . . . Peidl Gyula : És hány járt szerencsétlenül ! Györki Imre: ...és hány került felelőtlen elemek kezébe és ismeretlen helyre. KÓSZÓ István : Hát a kommunisták hányat végeztek ki ? Peidl Gyula : Az is gazság volt ! Drozdy GyŐZŐ : Azon a címen nem lehet örökké gyilkolni ! Pikler Emil : Egyik gazságot a másikkal nem lehet paralizálni ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Györki Imre: Végtelenül csodálom, hogy ezt a közbeszólást Kószó t. képviselőtársam tette, aki a mai kormányban is államtitkári méltóságot tölt be. De ez nem áll példa nélkül. A múlt év augusztusában ugyancsak egy ministerviselt férfiú olyan kijelentést tett itt a nemzetgyűlésen, melyet nem hagyhatok szó nélkül. Ha gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársam perhorreszkálta azt, hogy mi itt zalaegerszegi borzalmakkal állunk elő és ezzel Magyarországot rossz színben tüntetjük fel a külföld előtt, mit szóljunk mi ahhoz, hogy nem átallotta Pékár képviselő ur, ministerviselt ember, augusztus 2-án a nemzetgyűlésen a következő kijelentést tenni (olvassa) : »Mit beszéljek annak az apácának az esetéről, akinek nyelvét kihúzták és homlokára szegezték és beszéljek-e annak a Bakács-téri papnak &z esetéről, akit elevenen feszitettek meg és akinek fejébe srófokkal srófoltak vaskoronát ?« Megérteném, ha ez a kijelentés nem itt a nemzetgyűlés szine előtt, hanem valahol kinn, a dobogón, hangzott volna el azzal a céllal, hogy a szociáldemokraták vagy a kommunisták ellen kell izgatni. Minthogy azonban itt a nemzetgyűlésen hangzott el, rögtön nyomoztam, kutattam az ügyben és eljártam az ügyészségeknél, hogy vájjon volt-e egyáltalában ilyen bűncselekmények miatt eljárás, mert ha az a förtelmes gazság és embertelenség megtörtént, feltétlenül kellett, hogy emiatt eljárás is indittassék. Ámde mindenütt, ahová csak fordultam, csak negativ választ kaptam és mindenütt azt mondták, hogy ez csak Pékár Gyula fantáziájában született meg. . . Peidl Gyula : Azért költő ! Györki Imre : . . . aki fogyatékos fantáziáját itt érvényesiti, minthogy a novellákban, drámákban, egyáltalán a szépirodalom terén eddig sikerrel érvényesiteni nem tudta. (Igaz ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Kérdem, ki árt többet az ország jó hírnevének, az a Pékár Gyula-e, aki ilyen förtelmes hazugságokkal áll ide a nemzetgyűlés elé és rágalmaz . . . # KÓSZÓ István : Majd meg fogja mondani ! Györki Imre: ...vagy pedig az az Esztergályos János, aki a zalaegerszegi borzalmakat 86*
