Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

2lá A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. királyt internálták anélkül, hogy erről külön törvényt hoztak volna, és kiadták a magyar kirábt idegen államhatalomnak azok, akik nem átallják ma sem a király által adományozott kitüntetéseket, címet, rangot és méltóságot viselni és megtartani (Ugy van! balfélol.) Szabó József: És ma is magyar királyiaknak nevezik magukat! Györki Imre : A kormánynak ezen jogfosztó, az abszolutizmus felé hajló ceelekedetein felül még nyilvánvalóan felismerhető a kormány belső életében való ellentét. Nem is lehet ez másként, ha figyelembe vesszük azt, hogyan tákolták össze az úgynevezett egységes pártot, hogyan, micsoda jogfosztás alapján, milyen erőszakos választás alapján . . . Kószó István; Abból nem igaz egy szó sem! Semmi jogfosztás nem volt ! Györki Imre: . . . sikerült összehozni egy nagy kormányzópártot, amelyben a legellentétesebb felfogású, a legellentétesebb osztályú emberek ülnek együtt, amely együttülés, hogy meddig fog tartani, az nem kétséges. (Felkiáltások jobbfelől: Azt bizza ránk!) KÓSZÓ István : Mit fáj magának a más feje? Pikler Emil: Az ország népének a feje fáj nekünk ! Viczián István : Mindenféle osztályok tagjai, ez azt mutatja, bogy a nemzetet képviselik! Györki Imre : De nemcsak abban van ellenmondás a kormány ténykedésében, hogy kreáltak egy királyságot király nélkül, hanem egyéb téren is meglátjuk ezt az ellentétet. Hiszen látjuk, hogy amikor a kormány fentartja és érvényben hagyja ma is a numerus claususról szóló törvényt, ugyanakkor vigan nevezi ki a kormánya zsidók köréből a kormánytanácsosokat és főtanácsosokat . . . Gr. Széchenyi Viktor: Ha nem nevezné ki, akkor meg az fájna! Pikler Emil: Dehogy! Azokat a zsidókat átengedjük önöknek szívesen! Becsületes zsidó nem fogad el ilyen kinevezést! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tehát az egy sem becsületes? Györki Imre : ... és amikor az egész vonalon azt látjuk, hogy hosszú évek óta itt élő zsidókat kitoloncolnak az országból, ugyanakkor a magyar állam helyt ad a Wrangel-hadsereg tisztjeinek, letelepedési engedélyt ad nekik, italmérési, játszási engedélyeket ad, sőt állami üzemekben is alkalmazza őket. Kószó István: Neveket kérünk! Neveket! Reisinger Ferenc : Tömegeket kapnak, ha kérnek ! Kabók Lajos: Egész hadsereg van már itt! Reisinger Ferenc: Azt csak Kószó Pista bátyánk nem veszi észre. Györki Imre : Ezt az ellentétet még látmk abban is, hogy mig egyrészt trafikokat, italmérési engedélyeket elvonnak szegény, kopott, tönkrement ... évi január hó 12-én

} pénteken. Kószó István: Lengyel zsidóktól! Györki Imre : ... és nyomorgó zsidóktól, ugyanakkor a kurzus hősei, akik itt is és népgyűléseken is nagy hangon hirdetik a zsidók ellen az antiszemitizmust, jól dotált vezérigazgatói és igazgatósági tagsági stallumokba ülnek be, hogy közgazdasági téren az ő nagy tudásukat és nemes összeköttetéseiket érvényesíteni tudják Peidl Gyula: Azért folyik a hep-hep, különben nem volna célja! Györki Imre : Látjuk ezt az ellentétet a kormány egyéb működésében is. Látjuk abbaa, hogy hazaárulást pereket kreálnak. Megindították a vagyonelkobzási pert Károlyi Mihály ellen egy olyan bűncselekmény miatt, amilyeneknek más elkövetői szabadon járnak, sőt megtörténhetik az is, hogy egyesek ugyanazzal a bűncselekménnyel vádoltan, mint védők szerepelnek, más ember pedig ugyanolyan bűncselekménnyel terhelten, mint a kormány egyik képviselője vádlóként szerepel. (Egy hang a szélső* baloldalon: ügy kell neki, miért kezdte meg a földosztást !) A kormánynak ezt a kétlakiságát, a nyilt abszolutizmus felé való ezt a haladását jól egészíti ki az a törvényjavaslat, amelyet a múlt hetekben nyújtott be a belügyminister ur s amely a közrend fokozottabb védelmét van hivatva törvénybe iktatni. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy még a közrend fokozottabb védelméről szóló törvényjavaslat benyújtása is olyan ténykedés a kormány részéről, amelyben feltétlenül megtaláljuk a kormány többi tagjaival való egységet. Hiszen csak gondoljunk vissza a ministerelnök urnák Hódmezővásárhelyen november 20-án mondott beszédére. A ministerelnök ur ugyanis Hódmezővásárhelyen, amikor a választópolgárokkal állott szembe, ezt mondta (olvassa) : »Egy beteg lelket nem rendőri fegyelemmel lehet meggyógyítani, hanem ahhoz idő kell, ahhoz jó szó kell, ahhoz jó tanács és folytonos felvdágitás kell.« Ez a ministerelnök álláspontja Hódmezővásárhelyen. Néhány héttel később pedig a hódmezővásárhelyi beszámoló után jön a belügyminister ur, benyújtja a közrend fokozottabb védelméről szóló törvényjavaslatot és e törvényjavaslat benyújtását, és szükségességét azzal indokolja, hogy (olvassa): »erre a rendjavaslatra szükség van addig, amig a felzaklatott lelkek megnyugvása be nem következik, amig a termelő munka fokozódása a közjólétet nem emeli, amig a régi ideálok tisztelete ismét nem tér vissza és mindezek alapján a forradalmasító, gonosz törekvésekkel a józan megfontolás nem helyezkedik szembe.« Kérdezem most már, hogy melyik tulajdonképen a kormány álláspontja? Az-e, amely azt mondja, hogy nem rendőri fegyelemmel lehet meggyógyítani a nemzetet, hanem idővei, jó szóval, jó tanáccsal, felvilágosítással, helyes, okszerű szociálpolitikával, demokráciával, amit a minis-