Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. mellett a nemzetgyűlés a kisajátítási törvény keretében oldja meg e^zt a nagy és nehéz kérdést. Halász Móric: És hamarább fogja megoldani ! Fráter Pál : Még ha a királyi törvényszékek, királyi táblák és a királyi Curia apellatorius fórumait is figyelembe vesszük, három bíróságon keresztül sokkal gyorsabban, sokat mondok, ha azt mondom, hogy két esztendő alatt a kisajátítási elv alapján feltótlenül végre fogják hajtani a törvényt. (Ügy van! jobbfelöl.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Hogy menynyire szükséges vjolna a jelenleg érvényben álló földbirtokreformtörvény helyett egy más törvényes intézkedés, mi sem bizonyítja jobban, mint a törvénynek egy óriási hánya: a pénzügyi megalapozottság hiánya. (Igaz! Ugyvan! jobbfelöl) Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy 1918-tól fogva 1920-ig kisértett ez az akció s nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy 1918-tól a mai napig a földbirtok értékében minő eltolódások állottak be. (üqy van! jobbfelöl) A törvénynek a szabad vásárlás és az elővásárlási jog gyakorlata lett volna tulajdon képen a kívánatos bázisa, ennek helyébe azonban túlnyomólag az állam megváltási kötelezettségét helyezték. Ez pedig annyit jelent, hogy a két esztendővel megváltandónak jelzett ingatlanok tekintében bírói intézkedés csak évek múlva hozható és foganatosítható, és ezeknek az éveknek a pénzügyi leromlását ezekben a biroi határozatokban nem lehet levonni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennélfogva, ha a kisajátítási törvény révén fogja meg az állam ennek a törvénynek a keresztülvitelét, egy gyors bírói eljárással az érték ilyennemű ingadozásának nem lehet kitéve a közönség, nem lesznek kitéve az ingatlan tulajdonosai és tudni fogia az a kis ember, aki azt a földet kapja, hogy milyen értékben fog fizetni azért az ingatlanért, amelyet neki a törvény keretében juttatni fognak. Nagyon szép lett volna ez a földbirtoktörvény, ha a kiosztás mellett ott állt volna az állam omnipotens hatalma ós áldást osztogató keze és azt mondta volna annak a kisbirtokosnak: »nesze, itt van a földed, én adok hozzá jószágot, én adok hozzá szekeret, ekét, jármot, lapátot és adom hozzá a gazdasági eszközök azt a sorozatát, ami szükséges, és vissza fogod nekem fizetni kicsiny részletekben 50 esztendő alatt, vagy te, vagy az utódod.« Ámde nagyon jól tudjuk, hogy az 1918-tól eltelt négy esztendő milyen súlyos gazdasági megpróbáltatások elé állította magát a magyar államot, ennélfogva egy olyan expedienst kell keresnünk, amely az államnak ámbár megerőltető tevékenysége mellett, de mégis hozzá fogja juttatni az igénylőket ahhoz, amit nekik megigértünk. Ennek a jóakaratú, de fogyatékos törvénynek a végrehajtására pedig odaállítottunk, tisztelt Nemzetgyűlés, egy, a közélet jeleseiből, a magyar bíróság krémjéből összeállított magas NAPLÓ VTJB. évi január hó 12-én, pénteken. 237 hivatalt: az Országos Föidbirtokrendező Biróságot. Senki, aki komolyan és objektive foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, kétségbe nem vonhatja az 0. F B. bíráinak messzemenő tudását, jóindulatát, megbízhatóságát és puritánságát. (Ugy van ! Ugy van ! jobb fel öl.) De aki valaha foglalkozott bíróság szervezetével, csodálkozva áll meg ennek a bíróságnak közismert, mindenki által tudott mai szervezete mellett. Olyan bíróság ez, amely hermetice el van zárva a világi ól, (Ugy van! jobbfelöl.) égi magaslatokban áll a tülekedő embermilliók felett, segédhivatalaiban és hivatali szobáiban megközelíthetetlen, sem tárgyalási elv nincs előtte, sem nyilvánosság, sem szóbeliség, sem képviselet, sem fellebbezés (Ugy van! jobbfelöl.) Hogyan lehet egy bíróságtól, amely ítéletet hoz milliók ügyében, azt várni, hogy a hivatal négy fala közé bezárva, az élet ismerete nélkül, a viszonyok ismerete nélkül, a szükségletek ismerete nélkül, térképről és aktákról élő ítéleteket hozzon, az élő élet szükségleteit kielégítő Ítéleteket. (Ugy van ! jobb felöl ) Én tiszte etteljesen felhívom a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy az Országos Föidbirtokrendező Riróságnak ez a szervezete sürgős reformra szorul. (Ugy van!) Ulain Ferenc: De nagyon sürgősre! Fráter Pál : Amennyiben pedig azt a szerény nézetet, amelyet itt kifejezetten a kisajátításról, a kormány bármely okból nem honorálhatná, mindenesetre nagyon kérem, és azt hiszem, ebben pártomnak nagyon sok tagja osztozik, hogy az Országos Föidbirtokrendező Bíróságnál a nemzetgyűléshez — gondolom — inditvány formájában már benyújtott módosításokat vigyék keresztül. (Ugy van ! jobbfelöl.) Nevezetesen : a föld birtokrendezési ügyekben döntő tanácsok határozata ellen méltóztassanak életbeléptetni a Föidbirtokrendező Biróság plénumához való apellátát (Helyeslés jobb felöl.) és méltóztassék ezt megelőzőleg életbeléptetni azt a rendszert, amely | a tárgyaló bizottság élére az Országos Földi birtok rendező Bíróság bíráját küldi ki. Pesthy Pá!: Legalább is! Fráter Pál : Ma ugyanis az a helyzet, hogy 1 a tárgyalásokat vezető királyi bíró vagy az illető ' királyi tábla, vagy törvényszék, vagy járásbíróság ' területéről küldetik ki, az ő vezetése alatt működnek a tárgyaló bizottságok, és ámbár igyekeznek a legalaposabb és a leglelkiismeretesebb munkát végezni, még is az a bíró, aki az Országos Föidbirtokrendező Biróság tanácsában referens, csak holt aktákat kap a kezéhez (Ugy ' van! jobbfelöl.) és semmiféle nexusa, semmiféle | kontaktusa a felosztandó földbirtok tekintetében, | az ezt körülvevő helyi viszonyok tekintetében | nincs, és bár nagy tisztelettel viseltettem a | királyi bíróságok döntései iránt, de ki kell fe: jeznem azon aggályomat, hogy ilyen viszonyok j között az Országos Föidbirtokrendező Biróság I nem hozhat megnyugtató Ítéleteket (ügy van! 83
