Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

â32 A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. külügyministerének, Schwarzenberg utódjának, annak a Buolnak, akiről Bismarck mondta egyszer, hogy csak egy órára szeretne olyan nagy ur lenni, amilyen nagy urnák Buol minden nap képzeli magát. (Derültség a baloldalon és balközépen.) E törvény révén mindenki, higyjék el, a legbecsületesebb ember is, állandóan reszketni fog a kémektől, akik az ilyen világban felburjánoznak. Meskó Zoltán : Erdemeket akarnak majd szerezni ! Ugron Gábor : A névtelen és hazug feljelentések özöne fogja elborítani a ministeriumokat. (Ugy van ! ügy van ! balfelól.) Gaal Gaston : Az adóközigazgatásban már látjuk ! Ugron Gábor: A hitvány bosszú és gyűlölet ezen az utón fogja elintézni azckat, akik bérmiféle okbó], rendesen anyagi okokból, útjában állanak. Gaal Gaston : Másfél évig internált ártatlan emberek ! Ugron Gábor : Meg fogják gyülöltetni a hivatalnokokat, meg fogják, gyülöltetni a főispánokat, a kerületi kapitányokat és a rendőrfőnököket a néppel ugy, ahogy gyűlölte azokat a Bach-korszakban a magyar. És itt eszembe jut, hogy mikor Ferenc József császár 1852-ben Budapestet meg akarta látogatni, egy Augusz nevű ur volt a kerületi főispán, aki nagy buzgalmában, mert az ilyen embereknek a buzgalom a legfőbb foglalkozásuk, találkozván báró Eötvös Józseffel, tanácsot kért tőle, a nagy magyartól, hogy mit csináljon ő a királv látogatásával kapcsolatban, valami olyat, ami Őfelségét, a császárt is meglepné és viszont a népnek is nagy örömöt okozna. Erre Eötvös József azt válaszolta neki : »Állíttasson fel, kedves barátom, két póznát a Lánchíd két végére ; az egyikre húzassa fel saját magát, a másikra Prottmannt, a rendőrfőnököt. Ez őfelségét is meg fogja lepni és a népnek bizonyára örömöt fog okozni.« (Derültség.) Sajnos, t. Nemzetgyűlés, én azt látom, hogy ennek a javaslatnak benyújtásánál újra a kormány rossz szelleme működik. Újra Napoleon-imitálásról van szó (olvassa) : »Napoleon gondolta azt — mondja Taine »Les Origines de la France contemporaine« című hatalmas munkájában — hogy az általános félelem állandó nyomása által nr'nden ellenállást le lehet győzni. Megtiltotta ezért a kritikai bizonyítási eljárást, meghamisitotta a tényeket, eltorzította a valóságot, tagadta a bizonyítottakat, állandósította a hazugság uralmát, égbekiáltó cselekedeteket követett el a hallgatás kikényszerítése révén és mit ért el mindezzel ? Ezen igazságtalanságokkal és ezzel az elhallgattatással kifejlesztette a közönség éleslátását, fokozta a figyelmét és igy a halk sugdolózás mindenüvé eljutó hangos szóvá, a sohasem elég nagy hízelgés még hangosabb nagy tiltakozássá vált. így gondolt sikere elgyengité őt, rövid győzelme után elbukott.« Ezt mondotta Taine. Es vájjon miért tette ezt Napoleon, aki okos ember volt ? Erre Narbonne, a nagy katona válaszolt : »Napoleon a hatalmas és évi január hó 12-én, pénteken. győzedelmes császár csak egytől félt : a beszélő és ha már ilyenek nem lennének, a gondolkozó emberektől.« Mert a beszédet és az emberi gondolat ot teszi lehetetlenné ez a javaslat, ezért hirdetek én ezzel szemben harcot minden rendelkezésre álló alkotmányos és törvényes eszközzel. Ha törvény lesz belőle, azután ugy is nagyon csendes emberek leszünk. Griger Miklós (a jobboldal felé) : Da vulkánon járnak az urak ! Ugron Gábor: A nagyobbik rész azért, mert félni fcg, a kisebbik rész, akik elég merészek lesznek még azután is beszélni vagy gondolkozni, azért, mert a börtön négy fala közt mégis csak komikus mulatság volna a szónoklás művészete. Friedrich István : Tudom, én ültem ott ! (Élénk derültség.) Meskó Zoltán: Szónokoltál is ? Ugron Gábor: Ismétlem tehát, a mai külpolitikai helyzet ben (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) a nemzet ellen való vétek a belpolitikai ellent étek szitása. Kérve kérem tehát a kormányt, távolit son el mindent a belső egység meg-eremt ésének útjából. Hallgassa meg szeretettel, ahogy magyar magyart kell, hegy ilyen időben szeressen, (ügy van ! ügy van ! a báloldalon.) panaszainkat. Iparkodjék megkönnyíteni a mi élet ünket és annyi ellenség közepette ne teremtsen magának erőszakkal itt hon is ellenséget. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a belső egységet meg tudjuk teremteni, akkor megerősödik nemzetem jövőjében a reménység. Ha azonban nem, akkor nem a lemondás vesz erőt rajt a, hanem az a mindent lebiró akarat, amely elsöpri az akadályokat, amelyek ennek a reménynek, a nemzeti egységnek útjában állanak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Felszólalásomat végzem azokkal a szavakkal, amelyekkel t. képviselőtársam, Czettler Jenő, a porosz állam feltámadásáról irt tanulmányát, Schleiermachert idézve, végezi e (olvassa) : »Sohasem jutottam annyira, hegy hazám jövője miatt kétségbe essem. Szilárdan hiszem, sőt biztosan tudom, hogy Istennek különösen kiválasztott népe és eszköze vagyunk. Lehet, hegy a mi munkánk hiábavaló lesz és még keményebb, súlyosabb idők jönnek reánk, de a haza egészen biztosan és rövid időn belül dicsőségesen fel fog támadni.« És addig is, t. Nemzetgyűlés, mint a germán mondában, bilincseink láttára égjen bennünk olyan szent harag, hogy azok tagjainkról olvadozni kezdjenek. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Fráter Pál ! Fráter Pál : T. Nemzetgyűlés ! Szerencsésnek tartom magamat, hogy olyan súlyos komoly beszédhez kapcsolhatom felszólalásomat, mint amilyen Ugron Gábor t. képviselő uré volt. (Halljuk f Halljuk !) Ugy a magam, mint azt hiszem, az egész