Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. fiatalabb Wlassics Gryula bárót, hogy azután ő valamennyi igazgató felett még igazgató legyen, hogy az igazgatókat igazgassa, ezt az ország mai nyomorult pénzügyi viszonyai között r-em tartom megengedhetőnek és szükségesnek, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Hiszen az mindenesetre óriási érdeme volt a magyar nemzettel szemben a közigazgatási biróság elnökének, hogy honorálta a kultuszminister ur nagy tehetségét, de ebből még nem következik az, hogy ő is honorálja az ő fia kiváló tehetségét, különösen, ha az ország financiális szempontjai ezt a nagy kulturális felfedezést nem indokolják. Rassay Károly : A kölcsönös megértés álláspontja í Kiss Menyhért: Ez tisztára pénzügyi szempont és olyan szempont, melyet, azt hiszem Horváth Zoltán t. képviselőtársam, aki ugyanolyan féltő aggodalommal vigyáz az ország minden garasára, mint én, szintén magáévá tesz és tisztán és kizárólag ebből a szempontból nézi ezt a kérdést. De nemcsak a múzsáknak könnyülengésü hajiékában, az operettnél és az operánál van kellemetlenség és bizonyos anarchia, hanem a múzsák maradandó tartományában, hogy ne mondjam tündér lakában, a képzőművészet birodalmában is bajok ós nehézségek vannak. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Igaz, leszögezem, a kultuszminister ur az elrontott helyzetet ott már készen kapta. Meskó Zoltán : Az egész pártot készen kapta! (Derültség.) Kiss Menyhért: Egy interpellációm alkalmával voltam bátor rámutatni arra, hogy amikor igen kiváló alkotó képzőművészeink vannak Magyarországon, követni kell azt a szokást, ami Münchenben, Parisban és a hollandusoknál ma is elfogadott akadémiai törvény, hogy a fiatal művésznövendékeket alkotó művészek tanítsák. Ugyancsak akkor felolvastam egy cikket, melyben a képzőművészeti iskola igen t. és kiváló érdemű igazgatója Lyka Károly Benczúrról, Lotz Károlyról és a többi magyar művészekről véleményt alkotott, mely vélemény alapján egy hasonlattal állítottam az ügyet a t. Nemzetgyűlés elé, azt mondván, hogy ha Londonban, általában Angliában egy tanár akadna, aki azt mondaná, hogy Shakespeare sarlatán és tehetségtelen ember, akkor azt esetleg alkalmaznák egy bankban, a könyvelőségnél vagy a számvevőségnél,. . Györki Imre: A kultuszministeriumban! Kiss Menyhért : . . . vagy más hivatalnál, de épen annál a hivatalnál nem alkalmaznák, ahol az irodalomtörténetet és a drámai törvényeket kell tanítani. Az angol példára hivatkozva, azt mondtam, hogy Lyka Károly rendkívül tehetséges ember, a magyar expresszionizmusról rendkívül értékes és tanulságos munkát irt, irodalmi munkássága, amelyet a »Művészet« című folyóiratban hosszú éveken keresztül produkált, • határ ívi január hó 11-én, csütörtökön. 191 rozottan értékes, de felfogásának kiindulópontja annyira homlokegyenest ellenkezik azzal a művészeti törvényszerűséggel, amelyet akár Munkácsy, akár Benczúr, akár Lotz Károly — hogy a hazai példáknál maradjak meg — statuáltak, hogy nagyon nehéz épen a fiatal művészek irányítását reábízni. A minister ur akkor adós maradt a válasszal . . . Meskó Zoltán: Melyik minister? Kiss Menyhért : A kultuszminister ur, és hogy mennyire igazam volt, azt igazolták az események. A tanári kar nem nyugodott meg és többizben memorandummal fordult a miniszter úrhoz, időnkint nyomtatványokkal a képviselőkhöz, hogy az országos képzőművészeti főiskola ne maradjon meg mai állapotában. A memorandum 24 pontból áll, azt hiszem, valamennyi képviselő ur megkapta, vagy legalább is azok, akik foglalkoznak a dolgokkal, A tanári kar nyomtatott brosúrájában kifejti, hogy a helyzet tarthatatlan. Amikor tehát koncedálom, hogy a minister ur a mostani állapotot elődei hibájából örökölte, egyszersmind rámutatok arra, hogy mindig jobb, ha egy rosszat azonnal megkorrigálunk, mintha várunk arra, hogy később még jobban összehalmozódjanak a bajok, mert akkor a császárvágás sokkal nehezebb és sokkal nehezebben határozza is el magát rá az ember. Ha a képzőművészeteknél a minister ur megkérdezné a jelenleg élő legkiválóbb művészeket, azt a felfogást hallaná tőlük, hogy a jelenleg élő alkotó művészek közül állítson valakit az intézet élére, aki a maga példájával, zsenijének erejével és érzésével tudja oktatni az ifjú növendékeket. A minister urnák azonban van egy különös, sajátos egyéni felfogása. O t. i. rendkívül nagy mértékben értékeli az adminisztratív, reproduktív munkát. A közigazgatási, a tisztviselői pályán ebben a tekintetben feltétlenül igaza is van neki, mert ott nagyon fontos az adminisztráció pontossága, az alkalmatosság, az élethez való tapadás, ellenben a művészeti alkotásoknál nem lehet ezt a felfogást érvényesíteni. Ebből az következik, hogy pl. aki kitűnő szerkesztő, az lehet a legrosszabb iró és innen van, hogy pl. a budapesti nagy lapok legtöbbjénél — tisztelet a kivételeknek, de ez törvény, és nomina sunt odiosa — arra törekszenek, hogy ne olyanokat ültessenek a szerkesztői székbe, aki tényleg ért az Íráshoz, hanem olyant, akinek adminisztratív képessége van. Viszont ezzel szemben a müncheni akadémiánál és minden alkotó művészakadémiánál olyan embereket ültetnek a tanári és igazgatói székbe, akik nem reproduktiv, hanem produktív alkotó tehetségek. A minister urnák ezt a felfogást tehát feltétlenül meg kellett volna szívlelnie, s elvárom tőle és kérem is arra, adja át magát ének a felfogásnak. Meskó Zoltán: Átadja magát, egész biztos! (Derültség.) Kiss Menyhért: Vonja le ennek a konzekvense*
