Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hő ll-én } csütörtökön. 185 örvend. Ez azt mutatja, amire rátérek, bogy én szükségét érzem, hogy necsak egyoldalúan világíttassák meg a helyzet, hanem, mint amikor a nagy beteg érzi, hogy helyzete válságos, akkor konzíliumot tartanak felette olyanok, akiben bizhatik, akként történjék ez nálunk is. Reischl Richárd : Hozzanak orvosságot ! Farkas Tibor : Orvosságot nem hozhat előbb valaki, amig a betegséget nem ismeri. Meg szokták azt tenni a kuruzslók, de nem teszik meg azok, akik értenek az orvosláshoz és akik a gyógyítás első feltételét abban látják, hogy a diagnózist helyesen megállapítsák. Baross János: A trianoni béke a betegség oka! Friedrich István: Olyan ez, mint amikor a katonának minden ellen ricinust adnak. (Derültség.) Farkas Tibor : Hogy a trianoni béke az oka, ezzel sem ujat, sem teljesen igazat nem mondunk. Ha minden okot fel akarunk hozni, akkor azok az okok tulajdonképen elnyúlnak a múltba, mert hiszen a trianoni békének is voltak okai. (Ugy van! balfelől.) Annak a lesülyedésnek, annak a háborúnak is voltak okai és azok az okok visszavezethetők évszázadokra. Ha mi ezeket az okokat keressük, ezzel talán végzünk történelmi szempontból érdekes munkát, de nem segítünk a bajainkon és nem segítünk a jövőn. Én azt, hogy olyan arra hivatott szakemberek véleménye a kezünkben legyen, a következő szempontból is fontosnak tartom. Megmondom ezt annak ellenére, hogy esetleg azzal a váddal fogok találkozni, hogy ez bizonyos tekintetben defaitista felfogás. De azt tartom, hogy amikor számokról van szó, amikor számolni kell, akkor nem lehet csupán bizalommal kezelni kérdéseket, hanem itt realitás szempontjából is kell nézni a dolgokat. En a magánéletben, a magánviszonyok között ismerek egy intézményt, amely nekem nem szimpatikus, de amelyről kénytelen vagyok elismerni, hogy modern gazdasági életben nélkülözhetetlen. Ez a csőd. A csődöt három időpontban lehet bemondani. Először akkor, mielőtt még annak a feltételei megvolnának; ez nem korrekt eljárás. Másodszor be lehet mondani akkor, amikor már késő, amikor már teljesen idejét multa, mert már nem segit semmi. Harmadszor pedig be lehet mondani akkor, amikor ezt erkölcsileg vagy gazdaságilag indokolva látjuk. Mindenesetre azonban ahhoz, hogy ezt erkölcsileg és gazdaságilag teljesen indokolva lássuk, ismernünk kell a tényleges helyzetet, amelyben vagyunk. Ismétlem, én ezeknek a szakembereknek a véleményét fontosnak tartanám, de azt hiszem megeshetik, hogy ez a külföldi diagnózis a pénzügyminister ur antipátiáján, vagy mondjuk a fukarságán talán megdőlne. Én azt mondom, ezen is lehetne segíteni és ezt az összeget társadalmi utón is össze lehetne hozni, bár nem vagyok óriási bjzalommaV a magyar társadalom áldozatkészsége iránt, de mégis azt hiszem, hogy ilyen szempontból, amely a zsebeket is érdekli, talán megnyílnának a zsebek. Annak, hogy ez létrejöhessen, másik előfeltétele az volna, hogy ez az eszme mindenesetre a kormánynál is elfogadásra találna, mert hiszen a mai viszonyok között ezek az emberek megfelelő munkát itt nem tudnának végezni akkor, ha a kormány velük szemben a non possumus álláspontjára helyezkednék. Megmondom őszintén, hogy én ezt külügyi szempontból veszélyesnek nem látom, mert meg vagyok győződve arról, hogy ilyen tárgyilagos és szubjektivitással, elfogultsággal nem vádolható emberek véleménye mindenesetre sokkal többet érne, mint métermázsákra menő nyomtatványbeli munkálatok, amilyeneket mi produkálunk itt direkt használatra, azért mert e direkt használatra szánt dolgokat azok az urak elolvasásra, figyelembevételre érdemesnek nem tartanák. De érdemesnek és szükségesnek tartanám ezt egy másik szempontból is. Azt hiszem ugyanis, hogy nagy igazság van abban, amit még a háború előtt — ugy tudom 1913-ban, vagy 1914-ben — sir Edward Grey egy bankett alkalmával mondott, amidőn azt mondta, hogy tulajdonképen a legjobb diplomácia az, ha az ember igazat mond. Kiss Menyhért : Az a baj, hogy nem teszik meg ! (Felkiáltások a baloldalon : Csak egyik a másiknak tanácsolja !) Farkas Tibor : Ez az őszinteség mindenesetre több elismerésre találna. Én tulajdonképen már végeztem is beszédemmel, mert nem akarom a nemzetgyűlésnek türelmét hosszasan igénybevenni. Azt hiszem, hogy mindazt, amit fontosnak tartok, elmondtam ; bagatell dolgokkal, szubjektív kritikákkal, a kerületembe való hazabeszéléssel pedig nem óhajtom a nemzetgyűlés türelmét igénybe venni. (Helyeslés.) Amennyiben egyáltalában ezen feltételek jóindulatú honorálását tapasztalnám, akkor, látva a súlyos helyzetet és azokat a nehézségeket és bajokat, amelyekkel a kormánynak meg kell küzdenie, látva azt, hogy nem csökönyösség vezeti a kormányt működésében, hanem hogy igenis hajlandó egyes aggályok eloszlatására, én megszavaznám az indemnitást. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Délután két óra elérkezvén, a tanácskozást félbeszakítom s az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Szabó József: A házszabályokhoz kérek szót. Kérem a mélyen t. elnök urat, méltóztassék megállapítani, hogy a tanácskozásképesség fennáll-e, (Zaj jobbfelöl.)
