Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hó 11-én, csütörtökön. 177 ahelyett hogy itthon feldolgoztuk volna. 68.472 métermázsa gyapjút kivittünk 685 millió értékben nyersen, és kész gyapjuárut behoztunk 487 millióért. Pedig hozzá kell tennem, hogy a gyapjúszövet ára óriásilag emelkedett, hiszen a svájci árakat véve, ott a háború előtti árakhoz képest 2*7-szeresére emelkedett a gyapjú értéke. Ha egy másik jelentős nagy iparágunkat vesszük, a bőripart, akkor látjuk azt a lehetetlen helyzetet, hogy kivittünk nyersbőrt 1921-ben 324 millió koronáért és behoztunk kikészített bőr alakjában feldolgozásra 1500 millió koronáért. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pamutárukban nyers pamutot behoztunk 127 millióért, kész pamutárut 12 milliárdért. Látjuk tehát, hogy ahelyett hogy feldolgozásra nyersanyagot hoztunk volna be, ez a nyersanyag 1921-ben összesen 2 milliárd értékű volt 43 milliárdnyi behozatalunkkal szemben, azaz összesen 4 5°/oHa röviden azt vesszük, hogy hová visszük ki ezt a pénzt, akkor látjuk, hogy az első helyen áll Csehország, amelynek 9 milliárdot fizettünk, ha levonjuk azt, amit neki adtunk. Németországba 3"5 milliárddal többet vittünk ki, mint amennyit behoztunk. Ausztriába 4'3 milliárddal többet. Nem kézenfekvő lett volna-e, hogy azt, amit itt termelünk, itt fel is dolgozzuk; ha pedig feldolgozásra mindenben nyersanyag nem kin ilkozik, legalább nyersanyag formájában hozzuk be a termékeket és igyekezzünk azokat magyar munkaerővel, magyar munkáskézzel, magyar pénz forgatásával, magyar anyag felhasználásával, magyar gyárakban feldolgozni, mintsem cseh, osztrák, német munkáskezeket venni igénybe és az ottani értékeket gyarapítani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Már nagyon javult a helyzet! Beck Lajos: Rögtön rátérek! Ha pedig azt mondják, hogy* nem mindenütt teremnek azuk a nyersanyagok, hát tudomásom szerint, gyapot sem Ausztriában, sem Csehországban, sem a német birodalomban nem terem, és ahogyan ők be tudták vinni magukhoz a nyersgyapotot és azt feldolgozva óriási percentuális haszonnal behozták ide és eladták nekünk, ugyanúgy behozhattuk volna mi is azt a nyersgyapotot, hogy életképes és fejlődésképes iparunknak munkát és megélhetést biztosítsunk. ( Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugyanez áll a bőrre vonatkozólag is. Messzenéző érdeke az egész magyar iparnak, — tehát nemcsak a nagyiparnak — messzemenő érdeke ugy a nagyiparnak, mint a kis- és a kézműiparnak is, hogy a bőr lehetőleg idebenn dolgoztassák fel és — amint előbb számszerűleg kimutattam — a nyersbőrt nagyobb haszon reményében ne vigyük ki, hogy aztán félgyártmány alakjában kikészít ve vagy készáru-gyártmány formájában visszahozzuk és itt helyezzük el. Kis- és középiparunk, kézműiparunk, mechanikai cipőgyártó iparunk, amely kivált a legutolsó időben virágzásnak indult, mind azt kívánja, hogy bőséges nyersanyag ellátással tápláljuk, élesszük és fokozzuk. Ami az 1922-es külkereskedelmi mórleget illeti, — amelynek lényeges javulására az igen t. kereskedelemügyi minister ur közbeszólás formájában ráutalt — ennek javulását csak örömmel konstatálhatjuk. E mérleget mindjárt számszerű adatokkal meg is fogom világítani. A külkereskedelmi mérleg végösszegei azonban magukban elijesztők és elrémitők. Az első félév csak 7'7 milliárddal volt passzív, de a harmadik negyedévben behozatali cikkekért 33 milliárdot fizettünk, mig a kivitelünk csak 14'6 milliárd volt és igy passzivitásunk ujabb 27 milliárddal emelkedett, összesen tehát október végéig 35 milliárdnyira nőtt, s amint hirlik — bár hivatalos adat e tekintetben nincs a kezünkben — megközelíti már a 60 milliárdot. Ezek elijesztő és elrémítő számok : az 1921. évben 21 milliárd, az 1922. évben 60 milliárd passzivitás! T. elnök ur, kérek néhány percnyi szünetet. (Élénk éljenzés balfelöl és a középen.) Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom! Beck Lajos képviselő urat illeti a szó ! Beck Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Ott hagytam el, hogy külkereskedelmi mérlegünk passzivitása óriási mértékben emelkedett 1922-ben, de az igazságosság és tárgyilagosság kedvéért konstatálnom kell azt, hogy ebben jelentékeny szerepet játszott a korona romlása is. Ebben a külkereskedelmi mérlegben behozatali tételeink között természetesen újra a pamutáru, a gyapjuszövetáru és a fa játszott jelentékeny szerepet Kivitelünkre pedig jellemző, hogy háromnegyed év alatt liszt-, állat- és borkivitelünk összevéve alig volt több, mint a pamutszövetáruk behozatala : 8'6 milliárd. De hoyy e kietlennek látszó sötétségre mégis némi fényt derítsünk a jövő perspektíváját illetőleg, méltóztassék megengedni, hogy iparunk fejlődési lehetőségére vonatkozólag néhány adatot felsoroljak. Három év alatt harmincegy uj textilgyár alakult, illetve van alakulóban ; üzemben van egy pamutfonó, három pamutszövő gyár, két gyapjufonó, két posztógyár, négy kötszergyár, egy-egy jutaszövő, kalap-, hevedergyár, négy cérnagyár, egy zsineg-, két kenderszövő gyár, egy posztóappretura-gyár, négy vatta- és három fehérnemügyár Ezeken kivül tizennégy gyár még nem került üzembe. Gyapjuszükségletünk azonban ezzel még távolról sincs fedezve; 2200 szövőszék kell hozzá, és eddig ezerre van kilá-