Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hó 11-én, csütörtökön, Scitovszky Béla és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány réseérői jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, Kállay Tibor, Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Beliiska Sándor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 55 perekor.) (As elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Elnök ; Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héj) Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bartos János jegyző ur. Következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Klárik Ferenc: Szót kérnék! Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gr. Széchenyi Yiktor! Klárik Ferenc: Szót kérnék! A házszabályok értelmében kérem, méltóztassék a Ház tanácskozásképességét megállapítani. Elnök : A képviselő urnák nincs joga szólni, miután már szólásra hivtam fel gróf Széchenyi Viktor képviselő urat. Klárik Ferenc: Nem méltóztatott az elnök urnák hallani ! Elnök: Arról nem tehetek. Ha már egyszer a képviselő urat felhívtam szólásra, a szó a képviselő urat illeti meg. Kérem gróf Széchenyi Viktor képviselő urat, szíveskedjék beszédét megkezdeni. Gr. Széchenyi Viktor: T. Nemzetgyűlés! Nem térhetek ki az elől, hogy a szünet előtti utolsó ülésen történt egyik igen sajnálatos eseményre rá ne mutassak. A szélsőbaloldal különböző erőmutatványai között egyik szónokuk, Propper képviselő ur, odáig ment, hogy itt, az ország szine előtt, azt az állítást kockáztatta meg, hogy az ellenforradalom 70.000 családot tett tönkre és mintegy 10.000 ártatlan munkást gyilkolt meg. (Mozgás.) Ugyebár minden emberrel a világon megesik, hogy elszólja magát; NAPLÓ vm. vannak közönséges konzekvencia nélküli elszólások, mondhatom azt, hogy »százszor megmondtam már« ezt vagy amazt, amikor talán csak ötször-hatszor mondtam meg, mondhatom azt, amikor valakivel találkozom, hogy »ezer esztendeje nem láttalak«. Ezek ártatlan elszólásoké De az is megeshetik velem, hogy a vita hevében, különösen amikor erősen alá akarom színezni vagy alá akarom támasztani valamely argumentumomat, akkor is elszólom magamat. Ha azon^ ban az elszólás után figyelmeztetnek, vagy magamtól is rájövök arra, hogy elszólásommal az országnak mérhetetlen kárt okoztam, akkor, ha jóhiszemű vagyok, kötelességem elszólásomat kimagyarázni, azt megcáfolni vagy legalább is kellő értékére redukálni, (ügy vont Ugy van! a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : Ez a korrekt felfogás ! Gr. Széchenyi Viktor: Az illető képviselő urat akkor az elnök ur figyelmeztette erre az elszólásra, ő azonban nemcsak hogy nem magyarázta ki magát, hanem állítását. továbbra is fentartotta. Itt tehát nem jóhiszeműségről, hanem egyenesen gonoszhiszemüségről van szó. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon. ) Az illető képviselő ur, mint mindenki ebben az országban, kell hogy tudja, hogy valótlanság volt, amit mondott és mégis megmaradt állítása mellett, miért is ezt az állítását ünnepélyes hazugsággá avatta és akarva ártott az ország hírnevének. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez a cél !) Hogy külföldi ellenségeink hogyan lesik, várják az ilyen valótlan állításokat, azt mutatja az, hogy a külföld ultraliberális lapjaiban milyen felhördülést okozott ez a kijelentés. (Ugy van! Ugy van !) Kiss Menyhért: Talán épen ezért szólta el magát Reischl Richárd: Talán megrendelt elszólás volt! Gr: Széchenyi Viktor: Nem mulaszthatom el, hogy rá nem mutassak arra, hogy Propper urnák »bűzös rongyát« hogy ;- kapta fel pl. % 23
