Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 81. ülése 1923, épen a kormánynak egy törvényjavaslata ellen irá­nyulnak, mi küldtük volna az illető vidéki lapokhoz. Az én igénytelen nézetem szerint itt egy ma­gánügyről van szó. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A képviselő urnák felfogása, hogy itt valaki hamisitott cikkeket, amelyeket, hogy ugy mond­jam, hamis vignetta alatt küldtek meg a vidéki lapoknak. En a magam részéről szívesen állapíta­nám meg a képviselő ur részére, hogy kik hamisí­tották és kik küldték széjjel e cikkeket, de, bocsá­natot kérek, az igazán nem tartozik az én hatás­körömbe, mert hiszen, ha én minden, az újságokban megjelenő cikknek a valódiságát ellenőrizni akar­nám és ha minden olyan esetben, amikor az a gyanú merült fel, hogy valamelyik cikk nem tar­talmaz valóságot, vizsgálatot és nyomozást akar­nék indítani, akkor olyan munkahalmazzal terhel­ném és tenném lehetetlenné a rendészeti hatóságok intézkedését, amiért a felelősséget semmi esetre sem vállalhatnám. Ha a képviselő urnák, vagy az Újságírók Egyesületének az a gyanúja, hogy visszaélés tör­tént, hogy az ő kárukra bárki is hamisítást köve­tett el, ugy én kérem a képviselő urat, illetőleg a képviselő ur utján azokat, akik magukat sértet­teknek érzik, hogy az illetékes hatóságnál, tehát a bíróságnál, az ügyészségnél tegyék meg a feljelen­tést ; akkor megindul a nyomozás és minden bi­zonnyal teljesen szigorúan és igazságosan fog le­folytattat ni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Nemzetgyűlés ! A Magyar­országi Ujságirók Egyesülete ezt a lépést már meg­tette, ismeretlen tet.tesek ellen a feljelentést be­adta. Azonban nem erről van szó. Végre is ez nem olyan egyszerűen elintézhető kérdés, amikor a kor­mányt támogató sajtó egy csomó reprezentánsa ilyen szemenszedett valótlanságot tesz közhírré. Ehhez a kormánynak is van valami köze. A Buda­pesti Ujságirók Egyesülete, amely erkölcsi testület, alapszabályszerűen működik, vállal minden ellen­őrzést s a törvényes kereteken belül fejti ki a maga működését, bár megtehette volna, kijelenti, hogy nem ő árasztotta el ezekkel a cikkekkel a vidéki lapokat. Nyilvánvaló tehát, hogy itt valami meg­tévesztés, hamisítás történt. És megtörténhetett mélyen t. minister ur az a csoda is, hogy a hami­sítók igenis, a rendtörvényjavaslat ellen írtak, hogy így annál valószínűbbé tegyék, hogy ezt valóban az Ujságirók Egyesülete követte el. Mert mit tudhatom én, hogy micsoda tendenciák rej­lenek e mögött az Ujságirók Egyesülete ellen és hogy minő rosszindulatát akarja a ministerelnök urnák ezzel az erkölcsi testülettel szemben kibugy­gyantani az a zavarosvizü forrás, amelyből e cik­kek eredtek ? Épen azért, minthogy a kormányt támogató lapok irták alá a közleményt, módja van a kor­mánynak, a ministerelnök urnák utána nézni, hogy mi történt, s erre nézve kértem én intéz­kedést. Mert ez politikum és mert a sajtó meg­NAPLÓ vin. évi január hó 10-én, szerdán. 163 védése nemcsak magának a sajtónak ügye, hanem az államhatalomnak is kötelessége, tekintettel arra, hogy a sajtó egy fontos állampolitikai té­nyező, amelynek súlyát és jelentőségét épen a sajtó­törvények igazolják és egész állami és társadalmi be­rendezkedésünk is bizonyitja.Ne méltóztassék tehát ezt a kérdést elütni akarni, hanem az ügy komoly­ságához mérten tárgyalni és nem ütni el azzal, hogy büntető feljelentés utján mód van arra, hogy kinyomoztassanak a tettesek. Emögött más is van és erre a másikra vagyok én kíváncsi, mert nem lehet megengedni, hogy az a mérgező had­járat, amely itt a politikában most már személyek és erkölcsi intézmények ellen állandóan folyik, olyan eszközöket is használjon, aminő ez, vagy aminő volt az a próbálkozás, hamisítás, aminek következtében ßassay Károly képviselőtársunkat nyolc napon keresztül pellengérre állították az or­szág közvéleménye előtt. Ebben az értelemben kívántam volna én, t. belügyminister ur, felvilágosítást, hogy hajlandó-e a minister ur ilyen irányban a nyomozást megindí­tani és annak eredménye szerint a megfelelő vá­laszt megadni. Addig pedig nem vagyok abban a helyzetben, hogy a minister ur válaszát tudomásul vegyem. Elnök : A belügyminister ur kivan nyilat­kozni. Rakovszky Iván belügyminister; T. Nemzet­gyűlés ! Ugy látszik, kétféle kérdésre akar kitérni Pakots képviselő ur. Amennyiben hamisítást téte­lez fel, és a bűnvádi feljelentés megtörtént, a nyo­mozás le fog folyni. En azonban abba nem mehe­tek bele, hogy azt a jogkört vindikáljam magam­nak, hogy én, amint a képviselő ur is mondta, az ujságirók egy igen tiszteletreméltó testületé­vel szemben, amely valószínűleg jóhiszeműen tett közzé a lapokban egy nyilatkozatot, törvényes hatáskörömet messze áthágva, vizsgálatot indít­sak, mert ha én bele akarok avatkozni abba, hogy a lapok mit irnak, valóságot irnak-e, vagy hajszát folytatnak ellenem, vagy más ellen . . . Pakots József : Kormánylapok ! Rakovszky Iván belügyminister : ... akkor olyan messze mennék a hivatalos hatalommal való visszaélés terén, hogy biztosithatom a képviselő urat, ön lenne az első, aki ez ellen tiltakoznék. Meg vagyok róla győződve, hogy igenis, azok a lapok, amelyek ezt a nyilatkozatot aláírták, olyat irtak alá, aminek valódiságáról meg vannak győződve. Ha őket valaki megtévesztette, ennek a megtévesztőnek felkutat cselekményének megtorlására a bűnvádi feljelentés nyomán meg­induló nyomozás, vizsgálat és a további eljárás bőven elegendő, s én a magam részéről abszolúte nem érzem magamat semmiféle törvényes intéz­kedés által felhatalmazva arra, hogy azért, mert egy tiszteletreméltó testület egy olyan nyilatko­zatot tett, amely esetleg a képviselő urnák nem tetszik, én avatkozzam bele az ő dolgukba és tör­vénytelenül, erőszakoskodva olyan kérdésekbe ártsam bele magamat, amelyek tisztára magán­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom