Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
À nemzetgyűlés 81. ülése 192h belügyminister ur, bogy az a főszolgabíró maga elé citálta a gyűlés előtt az aláírókat, kihallgatta őket és jegyzőkönyvet vétetett fel velők. Szabad a diszkrecionális jogot igy gyakorolni ? A szentgróti esetre vonatkozólag pedig kérdem, mit kell az olyan főszolgabíróval csinálni, aki kiad egy engedélyt anélkül, hogy megnézné, bogy azt jogosan adja-e ki vagy sem, és felbolonditja oda egy falu közönségét, odahozatja az ellenzék jelöltjét, aki bizva az engedélyben, megjelenik, és a képviselőket — és mikor mindezt elvégezte, azután jut eszébe, hogy megnézze, hogy az illető választó-e vagy sem.. Itt nem lehet a főszolgabírót menteni, ez csúnya, hibás eljárás, ebben a tekintetben ő kötelességmulasztást követett el. Ezeket voltam bátor megemlíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Mi lesz a tarpai választással ? Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a belügyminister urnák Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen I Nem !) Kérdem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség ! A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Melczer László ! (Felkiáltások : Elhalasztja ! Megadjuk a halasztást !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! MelCZer László : T. Nemzetgyűlés ! Mint a Borsodmegyei Lótenyésztési Bizottság elnöke mély sajnálattal és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy szép virágzásnak indult lótenyésztésünk rohamosan hanyatlik, annak ellenére, hogy virágzó lótenyésztésünk a külfölddel szemben is kiérdemelte az elismerést. Már 1921-ben, de különösen tavaly ősszel, amikor a magánmének vizsgálatát elrendeltem, — mely vizsgálatokat mindig a mén telepparancsnokkal karöltve szoktam megejteni — konstatáltam, hogy mennyire visszament lótenyésztésünk. Keresve az okot, rájöttünk, hogy nagyon sok alkalmatlan zug-mént használnak. A másik okát meg abban látom, hogy a háború alatt egy méncsikó sem lett kivágva s nagyon elszaporodtak ; a 2 éves méncsikókat már használják hámban is, azonkívül fedezésre is használták, ugy, hogy el lehet képzelni, milyen csikókat produkáltak. Ezeket látva, a múlt őszi vizsgálaton természetesen sokkal szigorúbban kezdtem eljárni. Az alkalmatlan méncsikókat lajstromoztattam. azok tulajdonosai fel lettek írva, hogy a f ősz olga birák ellenőrzést gyakorolhassanak, a főszolgabírókhoz szigorú rendelet ment, hogy az alkalmatlan méncsikók kivágását rövid időn belül szigorúan ellenőrizzék és arról az alispán urnák jelentést tegyenek. Mindezen szigorú rendeletek következtében azonban a 600 egynéhány ilyen alkalmatlan méncsikóból alig a fele lett még eddig kivágva. A tulaj donosok kifogása rendesen az volt, hogy most hideg évi jmvuár hó lö-én, szerdán. 157 van, most dolog van. A legnagyobb részük pedig azzal igyekezett magát kivonni a kötelezettség alól, hogy egyszerűen eladta méncsikaját a szomszéd megyébe és ezáltal az a méncsikó megint egy évre kibujt az ellenőrzés alól. Erre nézve tehát szükséges volna egy sürgős intézkedés aziránt, hogy az igazolvánnyal el nem látott méncsikóknak ne adassanak ki marhalevelek, hogy azokat a csikókat el ne adhassák addig, amig a kivágás meg nem történt. Még a vizsgálataim alkalmával arra is rájöttem, hogy e sok méncsikó között akadt egynéhány olyan, amelyet érdemes lett volna tenyésztésre meghagyni. Mire azonban a tulajdonosát megkérdeztem, hogy hajlandó volna-e a méncsikaját továbbra is nevelni, anélkül, hegy ideje előtt azt befogná és azt tönkretenné, tagadó választ kaptam s miután ekként úgyis tönkrement volna, kénytelen voltam e jó csikókat is kivágásra ítélni. Nagyon helyes intézkedés volna tehát, ha az állam, ugy mint a háború előtt volt, ismét felállítaná az úgynevezett községi ménoszt ályokat. Az állam megvesz ilyen kétéves alkalmas méncsikókat és 4 éves koráig felneveli. így tört ént a múltban és ezek közül a mének közül remontirozták magukat a községek. Ez az intézmény nagyon bevált és nagyon nagy szaporulatot mutatott. Ilyen lenne a jövőben is, annál is inkább, mert ez továbbra is állami ellenőrzés alatt maradna. Azok a községi mének a szabad ménesekre is kihajtattak és nagyon szép eredményeket produkált ak. Nagyon kérném a földmivelésügyi minister urat intézkedni, hogy ez az intézmény ismét helyreállittassék és lótenyésztésünket tetemesen előmozdítaná. Ezért a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz (olvassa) : »1. Hajlandó-e a minister ur sürgősen intézkedni minden megye alispánjánál, —• mert nemcsak egy megyénél van ez igy — hogy a kivágásra ítélt 1—2 éves mén-csikók és nem alkalmas magánmének herélése büntetés terhe alatt két héten belül megtörténjék, 2. Hajlandó-e a minister ur az 1—2 éves méncsikók vásárlását újból elrendelni és az állami méntelepeket megint az úgynevezett községi ménosztályt felállítani, ahonnan a községek jutányosán jó községi méneket vásárolhassanak.« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a minister urnák. A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Szabó Isíván (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló igen t. képviselő ur előadásából nem tudtam teljesen kivenni, hogy milyen méncsikók kivágatásáról van itt tulajdonképen szó. Melczer László : Az 1—2 évesekről ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Engedelmet kérek, a törvény szerint a vármegyék jogosítva vannak erre nézve szabályrendeleteket hozni és ezeket a ménvizsgálatokat a vármegyék teljesíthetik. Az erre vonatkozó törvényben és szabályrendeletekben megvan, hogy 21*
