Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
156 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. Rassay Károly : Hol tudott az kiélesedni ! Rakovszky Iván beliigyminister : Ami a kísszentgróti gyűlést illeti, az engedélyeztetett, a választási rendelet azonban négy választó bejelentésétől teszi függővé a gyűlés engedélyezését és a főszolgabíró csak utólag, a gyűlés bejelentésének tudomásul vétele után állapította meg, hogy a kérelmezők közül egyik nem választópolgár. így a bejelentés nem volt szabályszerű, aminek következménye volt az, hogy csak az utolsó pillanatban lehetett a gyűlésen megjelenteknek tudomására hozni, hogy a szabálytalan bejelentés tudomásul nem vétetik és a gyűlés meg nem tartható. At. képviselő urnák azt méltóztatott állítani, hogy a zalaszentgróti kerületben Nagy Vince pártja a községek nagy részében igen népszerű volt és hogy a községek legnagyobb része Nsgy Vince-párti volt. Bocsánatot kérek, ha azokban a községekben olyan nagyon sok Nagy Vincepárti választó volt, aki a gyűlés megtartását olyan nagyon óhajtotta, akkor igazán nem hiszem, hrgy ne akadt volna négy olyan választ ó, aki a bejelentést aláirja, vállalja, hogy azt aláirta, tudja, hrgy mit irt alá és azt az aláírást vissza ne vonja. (Zaj a jobboldalon.) < Elnök ." Csendet kérek ! Peyer Károly: A jövőben, aki aláirja, az mind gyanús lesz ! Rakovszky Iván beliigyminister: Ami végül a képviselő urnák a jelölések elfogadására vonatkozólag tett megjegyzéseit illeti, belátom, hogy nagyon óvatos volt a kritikájában, de, bocsánatot kérek, független biró intézkedik a jelölések elfogadása tekintetében és ha a független biró ugy találta, hogy 1600 aláiró közül több mint 800 nem választ ópolgár, vagy legalább is olyan egyén, aki ott a választói névjegyzékekben nem szerepel, akkor nem a függetlenül és becsületesen eljáró biró eljárása esik kifogás alá, hanem azoknak az eljárása, akik olyan ajánlási iveket nyújtanak be, amelyeken ilyen tömegesen fordulnak elő nem jogosult aláírások. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Hegymegi-Kiss Pál : És nem a hatóság, amelya választói névjegyzéket nem bocsátja rendelkezésre ! Rakovszky Iván beliigyminister : At. képviselő urnák még egy megjegyzésére akarok kiférni. Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy a rendt örvény életbeléptetése után rrajd lehetetlen lesz választásokat tartani és ellenzéki korteskedést kifejteni. En igenis kötelességemnek tartom, hogy ismét elten leszögezzem, — mert bármennyire állit ják is az ellenkezőjét, az mégsem lesz valósággá — hogy ha a rendtörvény elfogadtatik és élet belép, épen a politikai jogok szempontjából sokkal enyhébb lesz a helyzet és a korteskedés, a politikai agitáció sokkal könnyebb lesz. (Ellenmondások a bal- és a szêlsôbaloldalon.) Ha a képviselő urak ezt tagadásba vonják, akkor vagy nem olvasták el a javaslatot, vagy rosszhiszemüleg olvasták el. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaévi január hó 10-én, szerdán. szómat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Farkas István : Szégyelni fogja magát két év múlva., hogy ilyen javaslatot hozott. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Természetesen, a bel ügyminist er ur nem adott választ interpellációmra, pusztán csak regisztrálta velem szemben a tényeket. Engedje meg a belügyminist er ur, hogy én is elmondjam megjegyzéseimet az ajánlásokra vonatkozólag, amit kihagytam azért, mert azt mondtam, hogy december 30-án nem volt és január 2-án kapt uk kézhez az ajánlásokat. Én tehát nem akartam semmit szánt szándékosan kihagyni, de a belügyminist er ur ezt felemlítette, azért elmondom én is. December 30-án jött az első sürgöny, mely szerint az ajánlási iveket megkaptam. Azután megérkezett 31-én az az ember, aki lenn volt és jelezte azt, hogy 10 aláírási ivet kapunk. E^ről én délután %2 órakor értesültem. A belügyminist er urnák telefonálni akartam, jelezve azt, hogy mennénk az ajánlási ivért, mert ki méltóztatott adni máskor is az ilyen iveket. A belügymin ister ur titkárával beszéltem, aki azt mondotta, hogy a belügymin ister ur már elment ebédelni. Kértem a titkár urat, hogy közölje e kérésemet a t. minister úrral. A titkár ur megígérte és két órakor a következő telefont kaptam : a belügyminister ur azt mondotta, hogy mint máskor, épen olyan szokott módon kivehetem. Akkor azt mondottam a titkár urnák : ezek után legyen szíves telefonálni az osztálytanácsos urnák a minister úrra hivatkozással, hogy adja ki nekem azokat az iveket. Ezt én is tanuk előtt tettem ; erre azonban a titkár ur nem volt hajlandó. Mivel két óra elmúlt, én elmentem, az illető osztálytanácsos úrhoz, — ezért kértem későn az iveket. Az osztálytanácsos ur kijelentette, hogy mintán lementek, a mai napon nem érzi magát indíttatva, hogy kiadja, de holnap ki fogja adni. Erre léküldöttek december 31-én ismét egy embert, akinek ismét Sümegről kellett jelezni, hogy az ivek most sincsenek a járásbíróságnál. Ezt megint csak két órakor tudtam meg, és két óra után kérettem az osztálytanácsos urat, aki még akkor sem adta ki az iveket, mert abban a meggyőződésben volt, hogy úgyis le fognak 2-ikára érkezni. Annak tehát, hogy én későn jelentkeztem az ivekért, ez volt a magyarázata, és én a belügymicisternek azon igazán liberális elhatározásáról, hogy fenn várnak engem és kiadják az iveket, semmit sem tudtam. Ennyit kell megjegyeznem. Arra nézve, amit a csabrendeki és sümegi gyűlésekre válaszképen méltóztatott mondani, meggyőződhetik a minister ur arról, hogy ha a Naplót elolvassa, hogy egyformán adtuk elő a tényállást, azzal a különbséggel, hogy Csabrendeket össze méltóztatott Sümeggel zavarni. Nem az itt a kérdés, hogy ezekre a gyűlésekre vonatkozólag milyen határozatokat hoztak ? az a kérdés ; helyesli-e a
