Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 9 Az indemnitási javaslatok azonban lassanként formaságokká sülyednek le, legalább pénzügyi vonatkozásaikban. Egyébként nem. Mert a kormány mindig felhasználta az alkalmat — ez az első eset, mikor azt mellőzte — és bevett az indemnitási javaslatba olyan súlyos politikai természetű rendelkezéseket, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyeket épsn e kényszer hatása alatt igyekezett röviden, vita és kritika nélkül elfogadtatni a nemzetgyűléssel. Nincs tehát pénzügyi jelentősége az indemnitási javaslatnak, öt év óta költségvetés nélkül kormányozzák az országot. Propper Sándor : És zárszámadás nélkül ! Rassay Károly: Természetes dolog, hogy mivel nincs költségvetés, óvakodnak attól is, hogy a zárszámadásokat, amelyek pedig fokozottabb jelentőséggel bírnának indemnitással való kormányzás esetében, a nemzetgyűlés elé terjesszék. S végre igazán el kell mondanom az ország előtt nyíltan, hogy ennek a Háznak nincs öt tagja sem, —kormánypártot és ellenzéket együttvéve — amely ma felvilágosítást tudna adni a választóinak, hogy tulaj donképen mennyi a magyar állam bevétele és mennyi a háztartási kiadása, (ügy van ! a bal- es a szélsőbaloldalon.) HaláSZ Móric: A minister maga sem tudja. Rassay Károly : Nem lehet a kérdést ilyen röviden elintézni, hogy a minister maga sem tudja. Engedelmet 'kérek, hogyan és miből meriti akkor a kormányzat azt a jogot, hogy feltétlen bizalmat követel saját pártjától és követel lojalitást az ellenzéktől, amikor a kormányt támogató egyik képviselő azt a horribilis kijelentést teszi, hogy a kormány maga sem tudja, hogy mi az államnak a bevétele és kiadása ? Az 1921/22. költségvetési évre a múlt év augusztusában a fc. pénzügyminist er ur tett egy kijelentést. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) E kijelentés szerint az 1921/22. költségvetési év deficitje körülbelül 16 milliárd korona lett volna. Kérdezem : van-e valaki ebben a Házban, aki komolyan elhiszi azt, amit a pénzügyminister ur akkor teljes jóhiszeműséggel állíthatott, hogy az 1921/22. költségvetési év deficitje 16 milliárd korona volt 1 Arra vonatkozólag, hogy tulaj donképen hogyan fog az 1922/23. költségvetési év alakulni, hogy micsoda kiadások történtek e költségvetési év első felében, akár csak sommázatokban is, a pénzügyminister ur sohasem tájékoztatta ezt a Házat. Ez a jelenség, engedelmet kérek, semmi egyéb, mint az abszolutizmus intézményes biztosítása. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy ország, amelynek törvényhozó testülete elveszti a budget-jogát, megszűnt alkotmányosan kormányzott ország lenni. (ügy van ! a bal- és a székőbaloldalon.) És itt egyformán fontos a bevétel és a kiadás kérdése. Hogy egyebet ne mondjak, itt van a Devizaközpont ügye, amelyről elég komoly forrásból hallom, hogy száz és száz milliókat és milliárdokat keres a devizaforgalom lebonyolítása körül. Hová lesz ez a pénz NAPLÓ VIII. felhasználva, milyen célokra és milyen jogalapon ? Erről senkinek ebben a Házban halvány fogalma sincs. Sándor Pál : Nem is lesz ! Rassay Károly : Egyet tudunk, azt, hogy ez az összeg végeredményben ép ugy a fogyasztóktól lesz elvéve a nyomában keletkezett drágulás következtében, mint ahogy el lesz véve az az összeg, amelyet az§ adókönyvükben lerónak. Azt mondják, hogy a valutát stabilize In kell s a Devizaközpontnak ez nagy érdeme. Ezzei szemben rá kell mutatnom arra, hogy ez a s-tabilil zálás a jelen formában a nagy vagyonúknak lehet érdeke és rájuk nézve lehet igen előnyös, azonban az a korona hiába van Zürichben 21-es vagy 22-es centimes árfolyamon fentartva, mert ezzel szemben a hazai közgazdasági viszonyok ezt a névleges jegyzést abszolúte nem respektálják, ezt mindnyájan tudjuk, akik az életben forgunk, akiknek be kell valamely üzletbe mennünk és akármilyen jelentéktelen dolgot vásárolnunk. Amint a bevételek tekintetében ugy áll a helyzet, hogy bevételek keletkeznek máról-homapra, egyszer vámfelpénz, egyszer a tarifa emelése címén, másszor a Devizaközpont felállítása következtében, még súlyosabb helyzetben vagyunk a kiadások megitélésénél. Fogalmunk sincs arról, hogy a magyar államháztartás mibe kerül, hogy a magyar államháztartás milliárdjai milyen célokra lesznek felhasználva és kifizetve. Nem tudjuk, hogy a magyar állam tisztviselői karának mi a létszáma, hány emberből áll, hogy mennyi ma egy-egy tisztviselőnek a fizetése. S minthogy mind e tekintetben tájékozatlanok vagyunk, nagyon természetes dolog, hogy az egész törvényhozótestület tulaj donképen ledegradálódott egy egvszerü törvényregisztráló, szavazógéppé, amely a kormány abszolutisztikus uralmának megadja az álalkotmányossá

g látszatát. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiába hivatkoznak arra, hogy nem lehet költségvetést előterjeszteni, mert hiszen a va,luta ingadozik, itt van a jóvátétel, s ezek olyan momentumok, amelyek esetleg a költségvetés előterjesztését nem teszik kívánatossá vagy ehetővé. Halász Móric : Ugy van ! Rassay Károly : Engedelmet kérek, nem ugy van. Ha a t. képviselő ur mutat még egy nemzetet, amely költségvetés nélkül dolgozik, igen szívesen konszideráció tárgyává teszem ezt az elvet. Halász MÓriC : Tessék Németországot megnézni ! Rassay Károly : Minthogy Németország, ahol a valutaingadozás és a jóvátétel fenyegető terhe épugy fenforog, mint nálunk, s minthogy Ausztria, amelynél még fokozottabb mértékben megvannak ezek a jelenségek, költségvetéssel dolgozik és nem tér el a költségvetés és a zárszámadás elvétői, mint az alkotmányosság fundamentumától : engedjen meg a t. képviselő ur, nem lehet érv a valutaingadozás és a jóvátétel kérdése. Én eltekintve attól a bizalmatlanságtól, amelylyel a kormány iránt viseltetem, azért nem szavaa