Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
142 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923, morál alapjára kell helyezkednie az adóskála reformálásával, — és ugy tudom a nyilatkozatokból, hogy ebben — azt hiszem — az igen t. pénzügyminister ur nézetével találkozom; a második pedig az, hogy az adószigort nem lehet egyoldalulag bizonyos foglalkozási ágaknál életbeléptetni. Az adószigort akkor az egész vonalon érvényesíteni kell. A kereseti adó az iparosokra, kereskedőkre, a szabadfoglalkozású emberekre vonatkozik^. . . Farkas István: Es a munkásokra! Vázsonyi Vilmos "... igen, az alkalmazottakra és a munkásokra is, de azokról nincs szó ezeknél a rendelkezéseknél, mert hiszen azoknak fix a jövedelme, amelyet be kell vallani és amelynek megvan a maga skálája, tehát nem ez a vitás kérdés, de a vitás kérdés tekintetében — mondom — a kereseti adó vonatkozik az iparosokra, kereskedőkre, a szabadfoglalkozások embereire, a haszonbérlőkre, a földhaszonbérlőkre is s vonatkozik azokra is. akik a mezőgazdasággal kapcsolatban folytatnak bizonyos ipart. Már most közbevetőleg rámutatok arra a sajátszerűségre, hogy a végrehajtási utasítás a földhaszonbérlőt, amennyiben nem foglalkozik üzletszerüleg termények darusításával, mentesiti a Könyvvezetés alól, a szegény kisiparost pedig nem mentesiti ez alól. Ez az összehasonlítás mindenesetre végtelenül érdekes; ha például valaki egy nagy uradalomnak bórlője, az nem köteles a könyvvezetésre, ellenben a kisiparos, aki egy segéddel dolgozik, már köteles erre, aki pedig több segéddel dolgozik, az három könyvnek vezetésére van kötelezve. Azt kérdezem, hogyha adószigorról van szó, akkor az adószigort nem minden társadalmi osztályra és foglalkozási ágra egyaránt kell-e vonatkoztatni ? Nem egészen fatális dolog-e az adószigor akkor, ha ezt csak bizonyos csoportokra nézve érvényesitik? Ha az adószigor érvényesítéséről van szó ; ha az adócsalás fogalmát is bevezettük, miért csak a kereseti adónál történik ez és miért csak a kereseti adónál léptetik életbe ezeket az intézkedéseket? A jövedelmi adó az az adónem, amely mindenkire egyaránt kiterjed és ha adószigorról van szó, akkor a jövedelmi adónál kell ezt az adószigort teljes mértékben érvényesíteni. Ha másképen járunk el, akkor kétféle jövedelmi adót kapunk. Kapunk egy jövedelmi adót, amely a szigorúan kiderített valóságos jövedelem alapján vettetik ki; fizetik azok, akik a kereseti adó alá esnek, — mindig kiveszem az alkalmazottakat, bár az alkalmazottak elsősorban fizetik ezt — másodsorban pedig kapunk egy jövedelmi adót, amely nem a kiderített valóságos jövedelem alapján, hanem becslési adatok alapján állíttatik össze. Vájjon ez megfelel-e a méltányosságnak, az igazságnak, a jogegyenlőség elvének? Ezzel szembevethetné valaki, hogy én a kisiparnak, a be nem jegyzett kiskereskedőknek kérem azt a privilégiumot, hogy ne kelljen könyveket vezetéki január hó 10-én, szerdán. niök. Hát igen, ezeknek kérem, a gyengéknek, a kicsinyeknek jogom van kedvezést kérni az erősekkel és hatalmasokkal szemben, mert az erős és hatalmas megvédi magát, a gyenge pedig arra képtelen, mert én az erősét és hatalmasat nem féltem. Az a bejegyzett kereskedő, pláne nagykereskedő vagy nagyiparos, aki könyvvezetésre időtlen idők óta be van vezetve, akinek megvan ehhez a kellő segédszemélyzete és aki nagyon járatos az adótörvényekben, akinek a jogait adójog tanácsosok hajlandók mindenkor megvédelmezni, (Ugy van ! Ugy van !) ez a réteg meg van védelmezve, én ezt nem féltem, de azok a szerénysorsu emberek, akik tulajdonképen csak tisztes szegénységben élnek: a kisiparosok és kiskereskedők, ezek nem adótudósok; ezek annyit tudnak az adóról, amennyit néha-néha egy-egy gyűlésen hallanak a maguk embereitől, de tulajdonképen soha holtuk napjáig az adótörvényeket meg nem tanulják. Ezek nem kapnak külön-külön jogi tanácsot arra, hogy miként kell könyveket vezetni vagy miként kell leitárt csinálni, hogy bajba ne jussanak, hogy az igazságnak megfelelően járjanak el. Ezek tulajdonkép életveszélybe kerülnek azáltal, ha olyasmit kérünk tőlük, amit ők teljesíteni képtelenek és mindennap nemcsak az anyagi exiszteneiájukat dobják kockára, hanem, ami ennél több, mindennap játszanak a becsületükkel is. Én nem akarok itt más terekre kalandozni, ahol szintén sajátszerű módon a legutolsó nyúlványai a gazdasági életnek azok, akik pl. a drágaság jelenségeinél mindig mint bűnösök szerepelnek. A legtöbb plakáton a legapróbb emberek neveit olvasom. (Ugy van! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) En pedig erre vonatkozólag azt mondom, hogy a gazdasági élet utolsó nyúlványai a gazdasági körforgásban tulajdonképen csak azt a szerepet játsszák, mint a levélhordó, aki nem felelős azon levél tartalmáért, amelyet átnyújt. De vérmes emberek néha a levélhordón állanak bosszút és hisztérikus társadalmakban is a gazdasági életnek levéihordókként szereplő [ utolsó nyúlványait, a kisembereket bántalmazzák és azokot vonják felelősségre, amikor a ragadozók egészen szabadon járkálnak. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsöbaloldalon.) Már pedig más alkalommal mondt am és ismételhetem, hogy a törvénynek nem egérfogónak kell lenni, amely megfogja a kis egeret, amelyik egy kis cukrocskát lopott, hanem olyan veremnek, amelybe a nagy ragadozók is beleesnek és elsősorban a nagy ragadozók ellen kell a törvénynek irányulni. Pikler Emil : Die grossen Diebe lässt man laufen und die kleinen hängt man ! VáZSOnyi Vilmos : Nem kívánok továbbra is foglalkozni ezzel az üggyel, hanem egész röviden előterjesztem interpellációmat (olvassa): »Hajlandó-e a pénzügyminister ur az általános keresetI adó végrehajtási utasításának azon pontjait, amei
