Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
Í38 À nemzetgyűlés 81. illése 1923. évi január hó 10~én } szerdán. nénk, javaslatot kívánok tenni legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. ' Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 11-én délelőtt tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az indemnitási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatik ezen napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Forgács Miklós jegyző: Haller József. Haller József: T. Nemzetgyűlés! Arravaló tekintettel, hogy az interpellációm tárgyát tevő kérdésben az illetékes tényezőkkel tárgyalások vannak folyamatban, tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy az interpellációt a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Forgács Miklós jegyző : Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T Nemzetgyűlés ! Karácsonyra megjelent a t. pénzügy minister urnák az általános kereseti adóról szóló végrehajtási utasítása. Azt hiszem, csak a helyzetnek megfelelően mondom el a tényállást, ha kijelentem, hogy ennek a karácsonyi ajándéknak az érdekeltek nem nagyon örvendeztek. Ha kutatom a lélektani okait, miért lepte meg az érdekelteket a végrehajtási utasítás, elsősorban abban kell találnom, hogy egyfelől az érdekeltek mindig csak akkor tudják meg igazán, hogy mi van bent egy törvényben, amikor az a törvény kezd már a körmükre égni, másfelől azonban tulajdonképen a kereseti adó többet jelent, mint a mennyi látszatra a kereseti adóban benfoglaltatik. A kereseti adóról szóló törvénynek ugyanis van egy rendelkezése, amely szerint a kereseti adó most már nem hasonlít a régi kereseti adóhoz, hanem a kipuhatolandó tiszta jövedelemnek megadóztatása egyúttal alapja a jövedelmi adónak is. Ez annyit jelent, hogy a jövedelemadó kivetésénél nem ismétlődik meg már a kivetési eljárás; azokat az adatokat, amelyeket a kereseti adó kimunkálásánál kinyomoztak és megállapítottak, a jövedelemadónál is alapul veszik. A különbség kizáróan az, hogy a törvény szerint más levonásoknak van helye a kereseti adónál és más levonásoknak van helye a jövedelmi adónál Nagyon természetes, hogy az érdekeltek, amikor az ő kereseti adójuk megállapítása egyúttal azt jelenti, hogy most már előreveti árnyékát jövedelemadójuk megállapítása is, fokozott izgalommal tekintettek erre a végrehajtási utasításra. Én megvallom, magam is azon meggyőződésben voltam, hogy a kereseti adó tényleges végrehajtására csak akkor kerül a sor, amikor a tényleges viszonyoknak már meg nem felelő jövedelemadóskála revizió alá kerül. Hogy megadjam az izgalom okát, utalok arra, hogy 1920ban állapíttatott meg utoljára a jövedelmi adó skálája. Ezen jövedelmi adóskála óta pénzértékünk, sajnos, tetemesen hanyatlott, a drágaság növekedőben volt és azok a jövedelmek, amelyek ott, mint a legmagasabb jövedelmek, szerepelnek, ma már a pénzügyminister ur megállapítása szerint átlagos jövedelmek. A t. pénzügyminister ur — nem tudom, hiteles-e nyilatkozata — maga is megállapította, hogy az a kétmillió korona jövedelem, amely az 1920. évi törvény skálája szerint már a maximális 30% szerint adózik, ma a középosztálybeli kereskedőnél, iparosnál átlagos jövedelemnek felel meg, mert hiszen, sajnos, ott tartunk, hogy a milliomos cím ma nem jelent egyáltalán gazdagságot, sőt Ausztriában gúnyolódást jelent. Két millió koronánál a jelenleg érvényben levő jövedelemadótörvény szerint már 30%-kal adózunk, ele akinek például 30.000 korona havi jövedelme van, ami igazán nagyon szegényes jövedelemnek felel meg a mai viszonyok között, az 1921. évi skála szerint 60.000 koronát felülmúló jövedelemadót tartoznék fizetni, vagyis kéthavi fizetésénél nagyobb összeget kellene adóban elfizetnie. Ezért hittem én, hogy mindazoknak megnyugtatására, akiknek kereseti adója egyúttal az ő jövedelmi adóalapjuk kimunkálását is jelenti, a kereseti adó tényleges végrehajtására nem kerül a sor, mielőtt a jövedelmi adó ezen idejétmúlt skálája meg nem állapittatik. Itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy ennek a skálának megállapítása nézetem szerint mindaddig, amíg a normális viszonyok helyre nem állanak, stabil módon nem történhetik, itt mindenkor meg kell adni vagy a pénzügyi kormánynak, vagy az adó felszól amlási bizottságoknak, amelyek ma mint adókivető-bizottságok szerepelnek, azt a jogot, hogy minden esztendőben a változott viszonyok szerint néhány fokkal lejjebb mehessenek a skálában, vagy törvényes felhatalmazást kérjenek akkor, ha bekövetkeznék az a mindnyájunk által leghőbben óhajtott állapot, hogy pénzünk értéke emelkedik. Amíg azonban a mostani abnormális viszonyok állnak fenn, addig lehetséges az, hogy mi megállapítunk egy skálát, amely igazságosnak látszik ma, és a legnagyobb igazságtalanságot eredményezi már holnap vagy holnapután. Ezeknek előrebocsátása után rátérek magára a végrehajtási utasításra. A végrehajtási utasítás alapszik — csak a sérelmes pontokról kívánok szóJani — a kereseti adótörvény 19, §-án, mely törvényes felhatalmazást adott a pénzügyminister urnák, hogy akár általánosságban, akár pedig bizonyos csoportok szerint megállapíthassa az adózókra vonatkozólag a kötelező könyvvezetést és rendelettel szabályozhassa a könyvvezetés módját. Evvel a törvényes felhatalmazással él az igen t. pénzügyminister ur.„Meg kell azonban
