Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 7 Rassay Károly : Objektive megállapítom, hogy ez a közbeszólás nem volt sem helyes, sem pedig szerencsés. Nem volt helyes azért, mert ha olyan objektiv és minden politikát kizáró beszéd hangzik el az elnöki székből, mint aminő elhangzott ezzel a kegyeletes ünnepéllyel kapcsolatosan, ugy nem helyes, ha ilyen kérdést dob egy képviselő a vitába, amely politikai diskusszió tárgya lehet. De nem volt szerencsés sem, — és azt hiszem, hogy ennek megállapításában közbeszóló t. képviselőtársam velem egyet fog érteni — mert ugy szövegezte meg ezt a közbeszólását, hogy az félreértésekre adhatott alkalmat. A magyar népköztársaságkijelentés ugyanis egy elmúlt politikai rezsimre vonatkozik, egy elmúlt politikai rezsimre, amely még benne van a kritika tüzében, amelyről mindenkinek megvan a maga véleménye, és amely politikai rezsimmel szemben, méltóztassanak meggyőződve lenni, annak gyengeségeit és hibáit tekintve, én époly kritikai álláspontot foglalok el, mint igen sokan t. képviselőtársaim közül, akik egyéb kérdésekben nincsenek velem egy véleményen. Amikor tehát közbeszóló t. képviselőtársam ugy jelezte köztársasági álláspontját, hogy ezt a népköztársaság kifejezést használta, ezzel a nem szerencsés kifejezéssel alkalmat adott arra, hogy intencióját is félreértsék és félremagyarázzák. Csik József : Neki kellene magát kimagyaráznia ! Cserti József: Fogom is! Rassay Károly : Mindezeket nem azért mondom el, mintha én az illető képviselő ur védőjének kívánnék felcsapni, hanem azért, hogy további mondanivalóimat illetően félreértés ne legyen. Amikor ugyanis egyfelől megállapítom, hogy ez az elhangzott közbeszólás nem volt helyén és nem volt szerencsés, ugyanakkor meg kell állapitanom azt is, hogy ezzel kapcsolatosan az elnöki székből elhangzott egy olyan kijelentés, amelynek politikai tartalma van és amely mellett ezért a magam részéről szó nélkül el nem mehetek. A t. elnök ur ugyanis azt a megállapítást tette, hogy mivel Magyarország alkotmányos királyság, egyetlen képviselő sem éltetheti a köztársaságot, ez a tanácskozás rendjébe ütközik és ezért az illetőt rendreutasította. Vázsonyi Vilmos: Tihanyi rojalizmus! Rassay Károly: Nem kétséges az, hogy az 1921 : XL

VII. te. 3. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a magyar nemzet fentartja a királyság ősi államformáját. Ez a törvény azonban époly törvénye a Corpus Jurisnak, mint bármely más, és ha valaki ennek a törvénynek megváltoztatására alkotmányos eszközökkel törekszik, akkor törvénytelenséget nem követhet el. (Ugy van! bal felöl.) Ez annyival is inkább áll, mert a ministerelnök ur is többizben elfoglalta már azt az álláspontot, hogy ennek a törvénynek 1. és 2. §-ával szemben, amely a detronizációt tartalmazza, joguk van azoknak a politikusoknak, akik ezzel a rendelkezéssel szemben állanak, alkotmányos eszközökkel azok megváltoztatására törekedni. Ha tehát jogában áll minden egyes állampolgárnak a törvény keretein belül a törvény egyes rendelkezése ellen küzdeni és annak alkotmányos megváltoztatására törekedni, akkor nonsens lenne, ha a törvény 3. §-a s ugyanezen törvény egyéb rendelkezése ellen a törvényes keretek között és eszközökkel ne igyekezhetnék bármely képviselő is a maga álláspontját érvényesíteni és megvédeni. Annál inkább kell pedig ezt az álláspontot elfoglalnom, mert hiszen az 1920 :

1. tcikknek — amelyen az egész mai rezsim alapszik — 13. §-a kifejezetten megmondja, hogy az államforma kérdésében is döntés illetheti meg a nemzetgyűlést, és kimondja, hogy az ilyen döntés ellen a kormányzónak nincs visszaküldési joga. (Ugy van! balfelM.) Mindezeket nem azért mondottam el, mintha én köztársasági propagandát akarnék ebben a szerencsétlen országban. Egészen őszintén megmondom : annyi kontroverz kérdés van, hogy én ebben a pillanatban az államforma kérdésének még alkotmányos utón való propagálását sem tartom az ország érdekében szerencsésnek, helyénvalónak. (Helyeslés jóbbfélől.) De el kellett ezt mondanom azért, nehogy egy ilyen elnöki kijelentésből a későbbi időkre helytelen precedens származzék. Elnök (csenget) : A képviselő ur hivatkozott az én elnöki enunciációmra, amelyet a múlt év utolsó ülésén tettem. Szükségét érzem annak, hogy az erre vonatkozólag most elhangzott felszólalásra megtegyem észrevételemet. (Halljuk! Halljuk!) Távol áll tőlem, hogy bármelyik képviselő urat korlátozzam meggyőződésében és abban a jogában, hogy itt a Házban a szólásjog alapján bármilyen nézetének is kifejezést adhasson. A rendreutasít ás részemről azért történt, mert amikor én azon fáradoztam az év utolsó ülésén, hogy itt Petőfi szellemének felidézésével egységet tudjak teremteni, akkor Cserti képviselő ur ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy — nem argumentálva, hanem tüntetve — (Ugy van ! jobbfelől.) a magyar alkotmányos királyság ellen olyan közbeszólással éljen, amely nemcsak e Ház nagy többségének érzelmeivel, de talán az egész ország érzelmeivel sem egyezik, (ügy van ! jobbfelől.) Kizárólag ez vezetett arra, hogy a házszabályokban gyökerező jogomnál fogva rendreutasitást • alkalmazzak. J£| Ez a szólásszabadság korlátozása sem volt, mert hiszen ő nem argumentált, nem érvet hozott fel meggyőződése mellett, hanem egy olyan közbeszólásra ragadtatta el magát, amely tüntetés volt egy alkotmányos törvény ellen, és azon törvény ellen is, amely a köztársaságnak Magyarországon való tüntető propagálását nem engedi meg. Itt a Házban a szólásjog alapján megvan a mód és alkalom arra, — az elnökség egy képviselőt sem korlátoz abban — hogy meggyőződésének a házszabályok keretén belül kifejezést adhasson. Ezt a jövőben is meg fogja tartani az elnökség. A rendre-