Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
120 A nemzetgyűlés 81. áláée' 1923. êvî január hő ÍO-én, szerdán. nyira, hogy legalább, ha nem keres rajta, rá ne fizessen. Az árdrágítás az, hogy a bankok nem a hivatásuknak élnek, hanem kereskednek és felhajtják az árakat az égig ők, nem pedig az a kistermelő. Szijj Bálint: Azok az uzsorások! Csizmadia András : Hallottunk sokat a tisztviselőkérdésről is. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Én tudom, látom kint a falvakban, hogy a kis tisztviselők csakugyan nyomorognak. De csak azok a tisztviselők, akiknek kicsi a fizetésük. Ellenben látom azt is, hogy megszavazunk itt 10ü°/o-os pótlékot, rohamsegélyt vagy azt sem tudom mit és akinek 300U korona fizetése van, az kap 6000 koronát, akinek 30 000 korona fizetése van, az kap 60.000 koronát. Drozdy Győző : Ugy van ! Ez igazságtalanság ! Perlaki György: Olyan tisztviselő nincs, akinek 30.000 koronás havi fizetése volna ! (Zaj jobb felöl.) Esztergályos János: Elég baj az, hogy nincs ! Drozdy Győző : Aránytalan, az bizonyos. A magasabb osztályok sokkal többet kapnak! Csizmadia András: Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasan foglalkozni, de rá kell mutatnom arra, hogy bár a tisztviselők is nyomorognak, az igazi nyomorgók a földmivelő munkások. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalol dalon.) Azoknak se fizetésük, se munkájuk, se keresetük, semmijük sincs. Kiss Menyhért: Se ruhájuk! Csizmadia András: Az sincs. Tehát sokkal helyesebben tennénk, igen t. Nemzetgyűlés, ha nem ugy járnánk el, mint a javasasszony, aki megvizsgálván a beteget, aki fejfájásról panaszkodott neki, megkente a talpát foghagymával, hogy a feje ne fájjon, (Általános derültség.) hanem ha a szeg fejére ütünk, ahelyett, hogy a talpat kenegetnénk. Korlátozzuk a bankokat, oldjuk meg a tisztviselőkérdést, mert akármeddig huzzuk-halasztjuk a dolgot, ennek előbb-utóbb sorra keli kerülnie. (Felkiáltások balfelöl: Foghagymávall) Foghagymával, vagy valamivel, de meg kell oldani. (Derültség. Elnök csenget.) Mert ha el fogunk késni a tisztviselőkérdés megoldásával, akkor lesz okunk megbánni, hogy miért nem csináltuk elébb. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a gordiusi csomót ketté kell vágni, mert ezt nem birja ki ez aszükkeretü magyar haza. Adókat már hiába akarunk a szegény emberekre oktrojálni, mert ma-holnap azokat sem fogják fizetni tudni. Hiszen láttuk, hogy a vagyonváltságot megfizette a nép, egy kicsit zúgolódtak az emberek, de megfizették az adót. Fizet is a magyar, amig pénze van, de ha nem lesz pénze, akkor nem fog fizethetni. Már pedig ha a parasztnak elfogy a pénze, akkor jaj lesz a kereskedőknek és jaj lesz az iparosoknak is. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Mert ebben az agrárállamban a kereskedők és az iparosok egyaránt csak a földmivelők hátán tudnak érvényesülni. Adjunk, t. Nemzetgyűlés, a népnek egy kis jogot is, legalább annyit, amennyit megérdemel. Klárik Ferenc: Most hozza a belügyminister ur! Csizmadia András: Majd meglátjuk! (Derültség.) Két évvel ezelőtt megadta a magas kormány a dohánytermesztés jogát olyan formában, hogy akinek egy kis földecskéje vagy kertecskéje volt, az bizonyos számú tőkét termelhetett. Megengedtek személyenként talán 200 palántát elültetni. Ha igy saját szorgalmából, a maga földjéből, Isten segitségével szerzett az a kis ember valamit, ha nem sajnált rááldozni tőkénként egy-két koronát, amit be kellett fizetnie, akkor miért ne lehetne továbbra is jogában az igy termelt kis dohánykát saját házi szükségletére felhasználni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen mindenkor megfizette és ezután is szivesen megfizetné utána a maga adóját, legalább ugy, mint a nagytermelők. Beám nem tartozik ez, mert én sem eddig sem termeltem, sem ezután nem fogok dohányt termelni, de el kellett ezt mondanom, mert a tilalom igen rossz vért szül és éles hangokat vált ki a publikum körében. Tovább megyek, t. Nemzetgyűlés ! A nyolcvanas esztendőkben — már akkor igen jó emlékező tehetséggel bírtam (Derültség.) — ismertem a pálinkafőző kisüstöt. En elhiszem, hogy sokan megmosolyogják ezt, mert nem ismerik a kérdés horderejét és igy nem tudják azt kellőképpen értékelni. Meglepő számokat fogok mondani, csak ugy fejből, mert én nem tudok sem ugy beszélni, hogy papirosra rakjam előre a beszédemet, sem ugy, hogy előre elkészített számokat olvassak le. Mondom, nagyon jói ismerem ezt a pálmkafőzési korszakot, amikor a kisgazda szivesen megfizette a maga restanciáját a fináncnak, csakhogy megfőzhesse az ő kis pálinkáját, de nem a pálinkáért, hanem gazdasági okokból. (Halljuk! Halljuk!) Számításba veszek egy olyan kis gazdaságot, amely állatállományával évente — mondjuk — csak 20 métermázsa erőtakarmáuyt, szemes abrakot etet meg. Altalánosságban tudjuk, hogy ha erőtakarmányt nem adunk jószágainknak, akkor az állattenyésztés terén nem sok eredményt érünk el. Erőtakarmányt minden józan, akár kicsi, akár nagy gazda használ. Ha csak húsz métermázsát veszek alapul, akkor is azt kell mondanom, hogy minden mázsa lisztes anyagból előáll kétszer lepárolt igen finom, 22%-os, emberi táplálékra igen alkalmas 20—22 liter pálinka. Szabó József: r Az táplálók? Nagy Ernő: En a szeszt nem tápláléknak használom ! Csizmadia András : Hát ha nem táplálék is, mindenesetre haszon. Tankovics János : Hát a szeszgyáraké nem az ?
