Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

118 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923, igazságokat olyan mértékben, mint ahogy a mi szempontunkból kivánatos volna. (Zaj a jobb­oldalon.) Nem szolgálja ezeket az eszméket, amint azt voltam bátor a földreformról tartott előadásomban elég részletesen kifejteni, s amint voltam bátor azokra a szociálpolitikai törvé­nyekre rámutatni, amelyeket meg kellett volna honosítani, de amelyeket a kormány nem hono­sított meg. Állom tehát azt a felfogást, hogy a kormány működése nem szolgálja a mi elvein­ket és igazságainkat, ezért a kormány politiká­jával nem azonosíthatom magamat és az indem­nitást nem fogadhatom el. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András : T. Nemzetgyűlés ! Amióta az indemnitás vitája folyik ebben a parlament­ben, azóta nagyon sok mindenféle szónoklatot hallottunk. Hallottunk gyermekvédelemről, isko­lázatlanságról, s végeredményben ma hallottam igen megkapósan az igen t. előttem szóló Csik József t, képviselőtársam beszédében azt, hogy ebben az országhan a parasztot tenyészteni kell. Igazán nagyon megkapta a figyelmemet ez a kifejezés, mert ebben az országban a parasztot tenyészteni nem kell . „ , Drozdy Győző : Zselónszky ezt kívánta régen. Csizmadia András : ... mert a paraszt tenyó­sződik magától, csak nevelni kell. (ügy van! a szélsöbáloldalon.) En is parasztcsaládból szár­mazom, nem szegy elem a paraszt nevet, amelyet nagyon sokan gúnynévnek használnak, de az ellen tiltakoznom kell, hogy azt mondják a pa­rasztról, hogy tenyészteni kell. Azt nem tenyész­teni kell, mint az állatokat, (ügy van ! a szélső­baloldalon) az tenyésződik magától is, csak nevelni kell és csak tisztességes megélhetést és jogokat kell neki biztosítani. (Egy hang jobb­felöl : így értette !) Aláírom azt, hogy a parasztra szükség van, mert ennek a csonka, sok sebből vérző magyar hazának a pilléreit azok képezik. (Helyeslés.) Nem akarok hosszasan foglalkozni ezzel a témával, mert igazán nem szállt még meg az a kotlótermészet, hogy mindig kotyogjak, még akkor is, amikor szükség nincs reá, mint néhány képviselőtársamat. (Elénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) •Röviden rámutatok arra, hogy mi volna szükséges akkor, amikor azt mondom, hogy a parasztot nem tenyészteni, de nevelni kellene. (Zaj. Elnök csenget.) Már a múltkori szónok­latomban rámutat ham a falusi lakáskérdésre. Szükségesnek tartom most újból idehozni a tör­vényhozó testület elé^ezt a falusi lakáskérdést, mert ezt nagyon ismerem, és tudom, hogyan áll az a kerületemben. Amikor az a kis munkás­ember, aki a két keze után keresi meg a kenye­rét, megkapja azt a kis házhelyecskét a vidéken, nem kucorog többé a háztulajdonos nyakán, hanem mindenképen valami kunyhót akar, akár­évi január hó 10-én, szerdán. milyen nehezére essék is, még akkor is, ha munkanélküliségben szenved, valamilyen kuny­hót huz reá arra a házhelyecskére és odamegy lakni. De nem igy áll mindenféle emberrel, mert azok, akik máról holnapra nehéz pénzeket keres­nek, odajönnek a háztulajdonosok nyakára és — mint egy t. képviselőtársam mondta — a pesti poloskák módjára ott vannak a nyakán. Ez a kommunizmusnak egy nagyon rossz kinövése, hagyománya. Mert látjuk azt, hogy ez a kisember, amikor odavolt a hadban, ki kellett a feleségének mennie a tiz hold földecskéjére és művelnie kellett azt, a családjai aprók voltak, valakinek odaadta a lakását, az elfoglalta s most ahhoz sincsen joga, hogy beállion kocsival az udvarába piaci napokon. Mikor azonban az adóért kell jönni, eljönnek a házadóért, a ház­vagyonváltságért, (ügy van! bal felől.) sőt, ha megrongálódik a tetőzet, a falazat és más egyéb, akkor az igen t. lakó bejelenti a háztulajdonost, akit azután elővesznek és bírói Ítélettel kötelez­nek arra, hogy csináltassa meg. Hansúlyozom, hogy ez a kommunizmusnak egy erős kinövése. Azok a kisparasztok, akiket nevelni kellene, azért vannak iskola nélkül, mert nálunk például — ismerem a vidékemet — a tanyarendszer áll fenn. Az az ember addig künn van a tanyáján, amig a családja felnő akkorára, hogy iskolaköteles legyen. Amikor azután iskola­kötelessé válnak a gyermekei, akkor rendesen mindegyik szerez magának a községben egy házikót, hogy az iskoláztatást folytathassa a gyerekeivel. Látjuk azonban azt, hogy ez ma nem lehet, mert ma nem viheti a tanyai ember a faluba a gyermekét. Ez csak elősegíti azt, hogy még több analfabétát neveljünk. Ez furcsa tenyésztés, ha igy tenyésztik a parasztokat. Kabók Lajos : Már pedig ugy tenyésztik. Csizmadia András: Igenis, a néppel foglal­kozni kell, a népet nevelni kell, de a népjogo­kat is biztosítani kell. (Ugy van ! a szélsobal­oldalon.) A múltkori felszólalásomban pl. han­goztattam azt, hogy léptessék életbe a lakásadó és a lakásbérlő közt a szerződési viszonyt. Nem rendeletileg kell ráoktrojálni valakit valakinek a nyakára, hanem a szerződési viszonyt kell életbeléptetni. Én nem akartam, nem kértem a múltban sem azt, hogy a lakbéreket engedjük az égig emelni, mert számítottam arra, hogy az a szegény kétkezü munkás, aki a két keze keresményére van utalva és egyszobás lakással beéri, nem bír magas házbéreket fizetni De aki­nek a falun olyan igénye van, hogy négy-öt szobát is akar magának (Ugy van! jobbfelöl) és máról-holnapra nehéz pénzeket keres, azt igenis, utasítanám arra, hogy ő is építsen, ha az a kis munkásember a saját küzködéséből elmegy arra a házhelyre és kunyhót huz reá, hogy benne lakhasson. A népet nevelni kell. A népet például a következőképen vélem nevelni. Nagyon sok hozzá­értő szakemberünk van mindenütt e csonka

Next

/
Oldalképek
Tartalom