Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

114 * À nemzetgyűlés 81. ülése 192 nagy erdekekről lesz szó, amikor a dolgozó osztály érdekeinek megvédéséről lesz szó, mindig mellettük leszünk, velük együtt harcolunk a nagy igazságok elérésében, feltétlenül megkívánjuk azonban azt, a mi magyar nemzeti érzésünk kívánja meg azt, hogy a multakból vonják le a kenzekvenciát és ne törekedjenek olyan ideák és eszmék után, amelyek már egyszer nyomorúságos helyzetbe döntötték a mi hazánkat. Én megengedem azt, hogy az októberi forra­dalomban is játszottak szerepet ideális eszmék, én megengedem azt, hogy az októberi forradalom folytán felszinre vetődtek olyan igazságok is, ame­lyeknek a hiányát bizonyos szempontból sajnálattal nélkülözzük, de ezeket az igazságokat nem is kár­hoztatjuk senkiben, a szabadság, egyenlőség és a nép megbecsülésének az eszméjét magunkévá tesz­szük, és kell, hogy minden igaz magyar ember magáévá tegye ebben az országban, de azokat az eszméket, amelyek romlásba döntötték az országot, amelyek csak a demagógiára épitve kikezdték az ország erkölcsi létalapjait, ezeket az eszméket per­horreszkalnom kell, ezek ellen össze kell fogni min­den érző, hazáját szerető magyarnak. Azt a felfogá­somat is megkockáztattam ezzel kapcsolatban, hogy igenis a szociáldemokrata párt mai működése bennem azt a gyanút, azt a meggyőződést kelti, hogy nem iparkodik kerülni az októberi forradal­mat, s annak a hibáit épugy érvényre juttatni akarja, amint azt a múltban tette. Sajnálattal lát­juk, hogy Bogya János : Szabadságot hirdettek és csinál­tak proletárdiktatúrát ! (Zaj a szélsőbaloldahn.) Esztergályos János: Bogya már megint bé­külni akar ! Bogya János : Magával soha S (Helyeslés a jobb­és a baloldalon.) Csik JÓZSef: ...hogy ugyanazt a rendszert iparkodik meghonosítani ebben az országban, amely már egyszer ebben a hazában lejátszódott. Azt mondtam : egy uj októberi forradalmat akar­nak létesíteni, egyuj októberi forradalmat akarnak megvalósítani ebben az országban, a szó nem ideá­lis, hanem a legnemtelenebb értelmében. (Zaj a szélsőbaloldahn.) Annyit konstatálhatok, hogy az itt ülő szo­ciáldemokrata képviselőknek egy nagy hányada a szovjetparlamentben is ott ült, ott is tevékenyke­dett, ott hozta meg azokat a törvényeket, amelyek a keresztény nép leigázását, ennek az országnak a rabigába hajtását idézték elő. (Zaj a szélsőbal­oldahn.) Bocsánatot kérek, önöknek ki kell azt érdemelniök, hogy ilyen működésük után biza­lommal tekinthessünk önökre. (Ugy van ! Ugy van! a jobb- és a báloldalon, mozgás a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Nem kell a bizalma. Baj. lenne Î Csik JÓZSef: Már most, ha az októberi álla­potokat idéznők fel, vájjon lenne-e ebből haszna a népnek és az országnak ? Vizsgáljuk azt röviden, Vájjon milyenek voltak az irányadó eszmék, vájjon milyenek voltak nz állapotok akkor, amikor a szo­'. évi január hó 10-én, szerdán. ciáldemokrata párt a Károlyi-párttal egyetemben a hatalmat a kezébe ragadta. A legféktelenebb izgatás honosodott meg ebben a hazában, a leg­féktelenebb izgatás és demagógia, amilyennek ennek a nemzetnek a földje talán még soha tanuja nem volt. (Zaj a szélsőbaloldahn.) Én ott voltam azon a bizonyos országház előtti ülésen és gyű­lésen . . . Reisinger Ferenc: Rettenetes, milyen világ­látott ember ! Soroksáron is volt. Csik JÓZSef: A t. képviselőtársamnak nem tudom a nevét, (Felkiáltások balfelől : Reisinger !) Reisinger képviselőtársamnak nem akarok reflek­tálni a megjegyzésére, mert ő olyan nagyeszű em­ber, hogy az embernek felesleges még csak reflek­tálnia is az ő felfogására, ö mondta nekem egyszer privát beszéd közben,hogy ha neki olyan tanultsága volna, amilyen van itt a nemzetgyűlés több tagjá­nak, akkor ő nem miniszterelnök lehetne, hanem olyasvalami, ami Magyarországon nincs is. (De­rültség.) Én ilyen nagy tudású, abszolút tökéle­tességű és abszolút okos emberrel vitába nem aka­rok elegyedni. (Derültség.) Hogy pedig Soroksáron voltam, mélyen t. képviselő ur, hogy egyebet ne mondjak, én nem voltam külföldi nyaraláson, mint Peyer t. képviselőtársam, ahogy azt Szabó kép­viselő ur kifejtette és nem is akarok ilyen értelem­ben világlátott ember lenni. A szociáldemokrata pártnak legkevésbé van oka bárkinek a járatlan­ságát és tudatlanságát a szemére vetni, mert hiszen ők tanítják, hogy a tudatlanokat, a kevésbé oko­sokat támogatni, megbecsülni kell és végtelenül csodálom, hogy itt épen az ellenkező elvet vallják, mint amelyet az életben hirdetnek. (Zaj a szélső­baloldalon.) Ott hagytam el, hegy jelen voltam egy nép­gyűlésen, melyet az országház előtt tartottak, ahol Tisza István figuráját papírból kirajzolva akasztó­fán hordozták és ellene féktelenül izgattak. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Kik ?) A szociál­demokraták, a szervezett munkások vonultak fel, akik ma olyan kedvesen hányják mindig a kurzus ­lapok szemére, hogy akasztófát és kötelet hánytor­gatnak. Ennek az izgatásnak volt következménye az a körülmény, hogy az a magyar ember, akinek politikájával én sohasem értettem egyet, de akit, mint egyik legeszesebb és legbecsületesebb magyar embert, mindig tiszteltem, áldozata lett ennek az izgatásnak. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Azt szokták mondani, hogy halott emberről csak jót mondjunk. Én ennek az embernek a politiká­jával sosem azonosítottam magamat, de az a meg­győződésem, hogy ha ő életben maradt volna, nem jutottunk volna el oda a lejtőn, ahol ma vagyunk. Drozdy GyŐZŐ : Akkor mégis cserbenhagyták nagyon sokan ! Várnai Dániel : Csak ne vennék a szájukra Tisza nevét ! Halász Móric : Nem jelentették be, hogy mi készül. Drozdy Győző: Egyedül hagyták szegényt, még a temetésére sem mentek el Î

Next

/
Oldalképek
Tartalom