Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
108 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. rántani, (Ugy van! a haloldalon.) Jó lesz a nemzetgyűlés tagjainak megszívlelni Gründwig dán tanárnak azt a mondását: »Akkor leszünk igazán boldogok, ha tülke vés embernek lesz túl* kevese és ha túlkevés embernek lesz túlsók ja.« Beszédem folyamán még csak egypár dologra kívánok kitérni a mezőgazdasági szociálpolitikát illetőleg. (Halljuk ! Halljuk ! halfelöl.) Nevezetesen szólni akarok a mezőgazdasági munkabérek rendezéséről és a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodásról. Egy időben a földmivelésügyi ministeriumban egy törvényelőkészítő bizottság alakult, amelybe csekélységemet is beleválasztották. A bizottságot több izben összehívták, s a bizottság le is tárgyalta ennek a két törvényjavaslatnak a tervezetét. Az egyik — ismétlem — a mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról, a másik a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodásról szólt. Sajnálattal keli azonban tapasztalnom, hogy bár ezeket már régóta letárgyaltuk a földmivelésügyi ministenumban, még mindig nem hozták azokat a nemzetgyűlés elé. Pedig én ott, abban a bizottságban is, rámutattam arra, hogy ha van aktuális kérdés és probléma, amelyet azonnal meg kell oldani, akkor ez a mezőgazdasági munkabérek rendezésének a kérdése. Abban az időben történt, hogy Sopron megyében mezőgazdasági munkásokat a régi szerződés alapján lecsuktak, Abban a szerződésben t. i. bizonyos pénzbeli járandóság volt kikötve : két-három katasztrális hold répát 6—800 koronáért kellett kiszedniök. A pénz változása folytán az az összeg nagyon kicsire zsugorodott Össze, ugy hogy értékének öt-hatszorosát elveszítette. Egészen természetes és logikus következmény, hogy ezeket a szegény embereket nem lehet azért büntetni, hogy előre nem látták a pénzügyi helyzet mai kibontakozását, tehát a szerződésnek ezt a pontját meg kell változtatni, ugy hogy ez a pénzösszeg emelkedjék olyan arányban, mint ahogyan a drágaság emelkedett. Azonban mit csináltak? Ahelyett hogy akár rendeletileg, akár törvényhozás utján rendezték volna ezt a dolgot, szerződésszegés címén 15—30 napra lecsukták ezeket a munkásokat azért, mert 600 koronáért nem voltak hajlandók 2—3 katasztrális holdról a répát kiszedni. S mikor én interpelláltam és követeltem, hogy a kormány intézkedjék, akkor a minister ur elfelejtett interpellációmra válaszolni és csak akkor intézkedtek, csak akkor küldték meg nekem is az intézkedésről az értesítést, amikor már ezek a szegény emberek a 30 napot lecsücsülték. Hát ez nem szociális felfogás, ez nem agrár kormányhoz illő eljárás. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a munkásokon segítsünk és a munkabérek rendezésére vonatkozó szükséges intézkedéseket mennél előbb tegyük meg. (Ugy van! báífelol.) Nem irom alá azt a felfogást, hogy egy mezőgazdasági munkásnak napi 30 korona munkabére van, de igenis, állítom, hogy munkabére oly kevés, hogy még a létminimumot sem biztosítja. (Zaj jobb felöl.) Szabó József: A kisgazdák kaszinóznak! Mezőgazdasági munkásokról van szó, akiket ártatlanul lecsuknak! Elnök : -Csendet kérek! Csik József : Én megengedem, hogy olyan kisgazdát, akinek 200 — 300 vagy talán 500 hold földje is van, ez a probléma nem érdekel, azért nem is veszem rossz néven, ha Csontos képviselőtársam nem figyel ide. Csontos Imre: Olyan nincs köztünk, akinek annyija volna ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : O csak maimász!) Csik József: Ha tényleg a szociális haladás álláspontjára akarunk helyezkedni, akkor meg kell oldanunk az aktuális problémákat s ezért én szeretném, ha a kormányzat azt a törvényjavaslatot, amelyet tervezetben már elkészíttetett, nevezetesen a munkabérek szabályozásáról és a munkaügyi bíráskodásról szóló javaslatot mennél elébb a nemzetgyűlés színe elé hozná. Maholnap itt van a szerződéskötések ideje, s nagyon fontos volna, hogy akkorára legyen egy fórum, amely ezeket a kérdéseket intézhetné és legyen egy formula, ame^ a szerződések megkötésénél irányadó lehetne. Épen ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor a nemzetgyűlés elé terjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a a földmivelésügyi miniszter urat, hogy a mezőgazdasági munkabérek rendezéséről s a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodásról haladéktalanul terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés half elől). Mélyen t. Nemzetgyűlés! Szóvá kell még tennem a mezőgazdasági szociálpolitikával kapcsolatban a népegészségügy kérdését is. Magyarország egyike azoknak a középeurópai országoknak, ahol aránylag a legtöbb ember hal meg tüdő vészben. Ennek egyik legfontosabb oka közegészségügyi politikánk hiányosságában rejlik. Különösen pedig azokban a lakásviszonyokban, amelyek főleg a vidéken, még ma is uralkodnak. Csak néhány példát leszek bátor felhozni a rendelkezésre álló szomorú statisztikából. Nagymagyarországon 250 élő lakos közül évente egy ember pusztul el tüdővészben, mig Németországban évente csak 636 emberre esett egy tüdővészes halálozás. Pedig a tüdővósz a földmives nép között pusziit a legjobban. A tisztán földmives lakosságú sopronmegyei kapuvári járásban — amely az én kerületem — minden 185 élő emberre esett egy tüdő vészes halálozás. De ugyanilyen eredményre jutunk, ha a magyarországi mezőgazdasági munkások halálozási statisztikáját hasonlítjuk össze a más foglalkozásuakéval. A kötelező biztosításba bevont ipari munkásoknál a halálozási arányszám szerint minden ezer ipari munkásra esett 19 halálozás, a kereskedelemmel foglalkozóknál 15, mig ellenben az őstermelő lakosságnál 27.
