Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

102 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. De azt szokták mondani, hogy minden elméletnek a gyakorlat adja meg az értékét. Én tehát, hogy ennek gyakorlati értéket adjak, amit mondtam, leszek bátor néhány gyakorlati esettel is szolgálni. Abban a helyzetben vagyok, hogy állásomnál fogva — t. i. a keresztényszocialista földmunkások és földmivesek országos szövetságének főtitkára vagyok, — többékevésbbé ismerem az egész országnak földrendező viszonyait. Azonban, ha meg méltóztatik engedni, mégis abból a kerületből és járásból fogok adatokkal szolgálni, amelyet a legjobban ismerek; saját kerületem községeiből. Itt van pl. Kapuvár községe. Itt azelőtt birtak az igénylők circa 900 holdat bérben körülhelül 12 év óta. A megboldogult Eszterházy herceg juttatta ezt nekik és kilátásba helyezte már akkor azt is, hogy mihelyt tehetik, megválthatják bármikor ezt a birtokot. Most jött a földrendező eljárás, elvették a kisbórlőktől mind a 900 holdat, azoktól, akik 1 — 6 holdat béreltek s akik ehhez instrukciót is szereztek, kellő • állatállománnyal is rendelkeztek. Elvették tőlük, s minthogy több ezer igénylő volt, 1

fi—2 holdas parcellákban kiosztották a nincsteleneknek. A földreform törvény következtében tehát semmi különösebb eredményt nem értünk el ebben a faluban, legfeljebb azt, hogy egypár nyomorult ember helyett több nyomorult embert csináltak, mert sokkal több lett a szegény ember Kapuvárott, mint amennyi azelőtt volt. Mindössze 146 holdat szakítottak le a 900 holdhoz ott, ahol — ismétlem — több ezsr volt az igénylők száma. Itt történt a bírónak az a megokolása, hogy többet azért nem szakithat le, mert ezzel megakadályozná az okszerű gazdálkodást a birtokon. Ezért sem a törpebirtoktipust, amelyet önkéntes számítás alapján állapított meg, sem a családi típust, amelyet csak 5 holdra redukált, nem. tartotta be. Egészen természetes, hogy a földreformtörvény ilyen végrehajtása nem okozhat megnyugvást főleg akkor, ha ennek a földnek az árát nézzük. Mig azelőtt egy és másfél mázsa búzát fizettek bér gyanánt, most van olyan föld, amely után 3 métermázsa 30 kilogramm bért fognak fizetni a földreform következtében katasztrális holdanként. Itt van egy másik eklatáns eset, amely Vitnyéd községre vonatkozik. Itt rossz minőségű földet akarnak adni, amelyet természetesen az igénylők nem hajlandók elfogadni, mert hiszen már egy pár óv óta és a legtöbb évben alig bírják belőle kihozni azt a magot, amit bele vetettek. Községünknek körülbelül 2000 lakosa van és csak 400 katasztrális hold örökföldje. Az uradalomnak a határban ezen a fentjelzett rossz földön kivül 500 katasztrális hold jóminőségü földje van, amelyet azonban különböző címek alatt nem hajlandók odaadni. Abból a rossz, terméketlen földből, amelyet fent jeleztem. amelyet körülbelül 150 nincstelen és törpebirtokos bérel, ebből akarják ezt a 300 családot kielégiteni, ami könnyen érthető is, mert mig előbb egy törpebirtokos 5—-6 holdat bérelt, ebből a rossz birtokból, most egy igénylőnek 1—2 holdat akarnak juttatni. Szóval ezek a szegény emberek a földreform következtében szintén sokkal rosszabb helyzetbe jutnának, mint amilyenben azelőtt voltak. A földreformtörvény — amint írják — nem hogy segítene rajtuk, hanem épen ellenkezőleg ront. Pl. bizonyos embernek van x

/4 hold földje, ehhez bérelt 5—6 holdat a túloldalon jelzett területből. Meg volt neki az igaereje és gazdasági felszerelése ; most a földreform következtében ezt a földet elveszik tőle és kap helyette egy vagy két hold földet. Az árra vonatkozólag ezt írják: 1922-ben a rossz minőségű földért holdanként 50 kilogramm búzát fizettünk s most ezért követelnek 150 kilogramm búzát a földreform következtében. A jobb minőségű földért fizettünk 1922ben 120 kilogramm búzát katasztrális holdanként, most ezért követelnek 250 kilogramm búzát. Amikor ők tiltakoztak ez ellen, akkor a táblabíró ur, a földrendező bíró, azt a kijelentést tette nekik, hogy ha nem egyeznek bele, akkor nem fognak semmit sem kapni és többet el sem fog hozzájuk menni. Érdekes, hogy ez a földrendező biró, aki épen az ón kerületembe van kiküldve, mindig ilyen erkölcsi kényszerrel gyakorol nyomást az igénylőkre, azzal ijeszti meg őket, hogy ha azt el nem fogadják, akkor semmit sem fognak kapni. Egész természetes, hogy ők megijednek és akceptálják azt, amit nekik a táblabíró ur kijelölt. Kiss Menyhért: Nincs joga hozzá! Csik József : Itt van a legelő kérdése. Erre nézve már ezelőtt másfél évvel szerződést kötöttek és 45 kilogramm rozsban állapították meg egy katasztrális hold legelőnek bérét. Ezt a biró minden meghallgatás nélkül felemelte a szerződés ellenére katasztrális holdankint — ha jól emlékszem — 65 kilogramm búzára 45 kilogramm rozs helyett. Azt írja az illető (olvassa) : »Hallottuk, hogy Ausztriából kiszállítják az embereket Délamerikába ; már kezdenek is tőlünk vándorolni Ausztria felé ; de muszáj is menni, aki épkézláb, mert ilyen zsarnoki helyzetet nem lehet elbírni.« Ez lesz a következménye annak a földreformnak, amit annyi nemes érzéssel, annyi jóakarattal hozott meg a nemzetgyűlés, de amelyet legtöbbször a végrehajtó közegek maradisága miatt nem lehet a gyakorlati életbe átültetni. Rövid leszek, de egy pár esetet még felsorolok. Itt van kerületemből Fertőszéplaknak a földreformügye. Fertőszéplakra nézve csak az árat illetően leszek bátor említést tenni. Itt megállapították 192 kilogramm búzában az évi bért a földreform következtében juttatott föld kataszteri holdjának. De csak a hadirokkantaknál, hadiözvegyeknél és árváknál. Akik nem