Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

04 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. a kormány nem tudja megvalósítani azt a nagy célt, amelyet maga elé tűzött, t. i. a konszolidációt. Nem tudja megvalósítani, őszintén megmondom, azért, mert a jót nem jól cselekszi. A jót nem csinálja azért, mert azokat a betegségeket és kóros t űrieteket, amelyek a konszolidáció létrejöttét megakadályozzák, részben nem tudja, részben nem akarja megtalálni ; részben nem tudja, részben nem akarja alkalmazni azokat az orvosszereket, amelyek a betegség meggyógyitására szükségesek ; az ördögöt a falra festi ott is, ahol tulaj donképen nem létezik, és amit legjobban sajnálok, hogy az országban tényleg létező konzervatív tényezőkkel szemben olyan szerencsétlenül helyezkedik el, hogy mig egyfelől a káros és az országra nézve veszélyes tényezőket nem tudja kiirtani, addig másrészt eltaszítja magától épen azokat az erőket, amelyek a maguk természetrajzánál fogva leginkább hivatva volnának arra, hogy őt a konszolidáció munkájában segítsék. (ügy van ! Ugy van ! a balközépen.) Nem akarom a szót szaporítani, és az exlexre való tekintettel a magam számára sok időt lefoglalni, nem is akarok beszédet mondani, csak egy felszólalás keretében úgyszólván dióhéjba szeretném foglalni mondandóimat. Nem akarok ez alkalommal a külpolitikai és pénzügyi kérdésekről sem beszélni, annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint a külügyi és pénzügyi kérdések képezik a mai nehéz viszonyok között a kormányzat tengelyét. Alkalmasabb időt fogok keresni és talán találni is arra, hogy ezekről a kérdésekről szóljak. Ezúttal csupán a kormány belügyi politikájával szeretnék röviden foglalkozni (Hailquk ! Halljuk !) és három szempontból bírálni a kormány politikáját : először a kormány politikáját a szociáldemokráciával szemben, másodszor a kormány politikáját a zsidósággal szemben (Helyeslés balfelől.) és végre a kormány politikáját a konzervatív törekvésekkel szemben. (Halljuk ! a középen.) T. Képviselőház l Én a kormánynak a szociáldemokráciával szemben folytatott politikáját magamrészéről azért nem tartom szerencsésnek, mert kérlelhetetlenül generalizál és mindazokért a hibákért, amelyeket a szociáldemokrácia és a szociáldemokrata párt okozott a múltban, tulajdonképen mindenkit kivétel nélkül ostoroz és felelőssé tesz, aki ezen grémiumba tartozik, talán még olyanokat is, akik sem a múltban nem azonosították, sem a jelenben nem azonosítják magukat a szélső törekvésekkel, amelyek nálunk igen sok bajt okoztak és végül a kommunizmushoz vezettek. Méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy ilyen politika mérhetetlen elkeseredést hoz létre, amelynek nagyon sokszor vagyunk t anui, és mindig mélyebbre és mélyebbre ássa azt az űrt, amely a társadalmi osztályokat egymástól elválasztja. Én ugy érzem, t. Képviselőház, hogy a szocialisták közül ma már igen sokan belátták azokat a hibákat, amelyeket a múltban ez a párt elkövetett. Talán vannak olyanok is, akik belátták, hogy a Marx-féle t eóriák megvalósítva s az életbe átvive csak rombolást és pusztítást jelentenek: mert nem rendelkeznek sem a teóriában, sem a praxisban a megfelelő organizáló erővel, s talán belátták azt is, hogy ezen a hajótörést szenvedett törekvésükkel szemben az egész világon megszül et ött egy gigantikus reakció, amellyel szembeszállani, legalább az ő szempontjukból, nem volna ma okos. És én azt tartom, hogy ezt a belátást nekünk, polgári pártoknak honorálni kellene a megértésnek azzal a minimumával, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely lehetővé tenné a jobbaknak egy olyan hidépitését, (HaUjuk 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyen a jóhiszeműek önérzetüknek nagyobb sérelme nélkül átkelhetnének egy olyan plattformra, amelyet keresniök kell, ha praktikus politikusok s amelyentalálkozhatnának azon konstruktiv törekvésekkel, amelyek itt, e hazában építeni, alkotni akarnak, a szociális bajokat orvosolni s a társadalmi ellentéteket ki egyenlít eni akarják. (He. lyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Én egész életemben konzervatív politikus voltam és az vagyok. De mert az vagyok, nem tudom helyeselni a kormánynak azt a látszólagos törekvését, amely abban nyilvánul, hogy — legalább ma még — nem akarja bekapcsolni a maga munkakörébe és munkaerejébe a magyar munkásság nagy részét és ugy fest az egész helyzet, mintha mindinkább el akarna tőlük zárkózni. (Felkiáltások jobbfélől : Szó sincs róla !) Én a szocialistákkal soha érintkezésben nem álltam, (Halljuk! a szélsőbaloldahn.) vezetőiket egyáltalán nem ismerem ; ha nem helyesen Ítélném meg a helyzetet vagy túlságosan optimisztikusan fognám fel azt, majd ők megcáfolnak engem itt e Házban. De én azt hiszem, mert politikai érzékem nekem azt sugallja, hogy politikai életünk mai pszichéjét ismerem s talán belátok bizonyos fokig a lelkükbe is. És egyet meg kell jegyeznem, azt, hogy egyesek tévedése még nem gonoszság, amiért mindenki együttesen felelősségre vonandó ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a gonoszság csak ott kezdődik, ahol a tévedés megátalkodottsággá fajul, s nekünk nem szabad olyan politikát csinálnunk, hogy az tényleg be is következzék. Nekünk, t. Ház, tisztába kell jönnünk aziránt, hogy vájjon a magyar szocialisták szolidárisán ellenségei-e azon törekvésünknek, amellyel a hazát nemzeti alapon akarjuk rekonstruálni ; mert ha nem, ugy, nézetem szerint, békejobbot kell nyújtani azoknak, akik a bennük rejlő, anyagi és erkölcsi erőket fel akarják ajánlani hazánk újjáépítésére. Rassay Károly : Fel is ajánlották, sokszor felajánlották ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Felajánlottuk, de visszautasították!) Propper Sándor : Kezet nyújtottunk, de beleköptek ! (Mozgás. Zaj jóbbfelől.) Gr. Zichy János : Ami a kormánynak a zsidósággal szemben folytatott politikáját illeti, én őszintén megmondom,— mert azt hiszem, hogy itt a kormányt nem lehet azonosítani a párttal és a pártot sem szabad egészen egységesnek felfogni e kérdésben, — a kormánypárt politikai irányzatát, mely ben a keresztény irányzat céltalan antiszemitásko-