Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

À nemzetgyűlés 74. ülése 1922. Természetesen, a hatalom erkölcs szempont­jából mindaz destrukció lehet, mindaz lenézett liberalizmus lehet, mindaz túlzás lehet amit mi mondunk, meg vagyunk azonban győződve az iránt, hogy a milliók erkölcse, az igazi erkölcsök, az abszolút erkölcsök és igazságok szempontjából nekünk van igazunk. Akik elég vakok a hatalom­jog álláspontjára helyezkedni, elég vakok a hatalomerkölcs álláspontjára helyezkedni, akik homokba dugják a fejüket és azt hiszik, hogy homok, az ő hatalomerkölcsük most aztán már minden veszély ellen megvédelmezi őket, azok tapasztalni fogják egyszer, hogy ezt a hatalomjogot, ezt a hatalomerkölcsöt a maga bitorló helyéről el fogja űzni az igazi erkölcs, elfogja űzni az a jog, amely egyúttal erkölcsi erő. milliók joga. A hatalomjogot, a hatalom­erkölcsöt megvédhetik a szuronyok, meg is védik ideig-óráig, jönnek azonban idők és jönnek vál­tozások, amikor a szuronyok mást gondolnak, és akkor azoknak, akik a hatalomerkölcsre és a hatalomjogra támaszkodtak, nem marad semmi támasztékuk. Propper Sándor : Dehogy nem, átnyergelnek hamar! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ruppert Rezső: T Nemzetgyűlési Csak az a hatalom lehet állandó, . . . Cserti József: Amit a nép akar! Rupert Rezső : . . . amelyeknek nem kell fegy­verekre támaszkodnia ; ( Ugy van ! a szélsőbal­oldalon.) az a hatalom bir varázzsal a sokaságra, a milliókra és az a hatalom áll meg akkor, ha jönnek a hajók, jönnek a nehéz órák, mert hiszen milliók érdeke fűződik ahhoz, hogy az a hata­lom megálljon. Ahol azonban a trón körül, a hatalom polcai körül nem ez az általános er­kölcs, a milliók erkölcse a divat, ahol a hata­lom-jog munkáját, működését, központját látjuk, az nem lehet erős, mert nem fűződik közérdek a fenmaradásához, annak tehát a napjai meg vannak számlálva. Mi, akik ma élünk a katasztrófák országá­ban, mi vagyunk különösen kötelesek ezeket a szempontokat figyelembe venni. Tömegek óráit, tömegek ideit éljük, épen azért nem tudjuk soha­sem, hogy elérjük-e a mi legfőbb céljainkat, államcéljainkat, nemzeti céljainkat, nem kell-e tömegeket megmozdítani tömegek ellen. (Moz­gás jobb felöl.) Kuna P. András: Mint 18-ban? Rupert Rezső : Amikor egy közvélemény áll szemben a hatalommal, amikor minden megtör­tént a hatalom csúcspontján arra nézve, hogy «gy közingerültség váltódjék ki ellene, — hát kérdem, hogy egy tömegmegmozdulás idején, akkor, amikor egy nagy katasztrófa zavar meg, amikor újra rendet kell csinálni, tabula rasá-t kell csinálni, akkor számithat-e ilyen hatalom a támogatásra? Mindezeket tehát ma, épen a tömegek történelme idején meg kell gondolni, és csakugyan valóra kell váltani mindazt, amit a ministerelnök ur mindig és minduntalan évi december hó 18-án, hétfőn. ö? hirdet, hogy őszintén ki kell békülni, hogy végre egységesnek kell nekünk lennünk. Ehhez azonban hiába teszik meg a milliók a lépése­ket, hiába teszik meg az elnyomottak a lépése­ket, hogyha egyszer a túloldalról nem mozdul semmi, hogyha a túloldalon még mindig a fék­telen abszolutizmus járja. Nagyon könnyű lenne, amit a kormány akar, hogy egyszerűen porba hulljunk, hogy egyszerűen alázatosan igába hajtsuk a fejünket ; hiszen akkor legjobb lesz egyszerűen a magyar temetőkre támasztani a hatalmat, mert hiszen a magyar temetőkben minden csendes. (Egy hang a, jobboldalon : Oda van irva, hogy feltámadunk !) Berki Gyula: Szükség van ellenzékre! Propper Sándor: Dolgozó kormányra is! Berki Gyula : Dolgozunk mi eleget ! Propper Sándor: Bohém gondolkozás. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Nagy problé­mák idejét éljük. A legnagyobb probléma az integritás problémája. (Halljuk a szélsöbalolda­lon.) Végre is minden magyar lélekben az in­tegritás gondolata él, végre is minden politiká­nak, mindennek, ami itt történik, még az esz­mék hirdetésében való buzgóságnak is ahhoz kell alkalmazkodnia, (ügy van ! jobb»felől.)hogy vájjon vezet-e, közelebb visz-e a legnagyobb magyar cél, a legnagyobb magyar probléma: az integritás felé. (Igaz ! r Ugy van !) Drozdy Győző : Es ez a rabság használ-e annak ? Rupert Rezső : De annak, hogy mi az integ­ritás felé közeledhessünk, igen sok alapfeltétele van. A legelső alapfeltétele az, hogy meg kell menteni a mai Magyarországot, meg kell men­teni azt a talpalatnyi földet, ahol a tagadás a maga lábát megvesse, ahonnan meg lehessen döntetni azt az igazságtalan békét, amely egy ezeresztendős Magyarországot döntött úgyszól­ván a sirba, azt a Magyarországot, amelyet örök életre teremtett az isteni kéz, amelynek örök hivatását ma sem lehet megtagadni. Ahhoz azonban, hogy a mai Magyarországot megmentsük, nyugodt társadalmi életre vclna szükségünk, (Ugy van ! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) ahhoz szilárd államrendre volna szük­ségünk, mind a kettőre egyszerre, mert hiszen ezek egymással kölcsönhatásban vannak, egymás nélkül nem lehetnek; de a szilárd államrendnek feltétele a rendezett államgazdaság, a rendezett nemzetgazdaság, a jó és okos belpolitika és mindaz, aminek a belpolitikában kell történnie, a jó és pártatlan törvényhozás, a pártatlan és jó közigazgatás és igazságszolgáltatás. Peidl Gyula : Az ellentéte annak, ami ma történik ! Rupert Rezső: Mindez egyúttal — amint ez a gondolat itt ebben a Házban már többször fel­vettetett — természetesen alapja azután egy jó külpolitikának. Mit látunk azonban? A tár­sadalmi nyugalomnak, a nyugodt társadalmi életnek feltételeit az az államrend, hiva­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom