Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

80 Â nemzetgyűlés 74, ülése 1922. a demokráciát, amely azonban valódi szabadságot, valódi egyenlőséget és valódi testvériséget ad és nem azt a demokráciát, amely ezt a szent, nemes fogalmat megfosztja, eltorzítja mivoltában és odadobja az emberi szenvedélynek martalékul azzal, hogy azt isteni jellegétől fosztja meg; mert ez a demokrácia sztrájkokat szit a szabadság örve alatt, idegen vagyont rabol az egyenlőség elvén és vérfürdőket rendez a testvériség nevében. A demokráciához emelkedettség, szívnemesség, szívjóság kell és ezt mind nem a demagógoktól tanuljuk meg, hanem egyedül az Istentől. A valódi demokrácia a lelki arisztokráciának bölcsőjében születik ós nem a Rousseau-ék agyában. A proletárságnak rendezetlen anyagi helyzete békétlenséget szül és egyenetlenséget a társadalmi osztályok között, és mert általános békétlenséget szül, ezért ehhez mindnyájunknak köze van, nekünk is. Ne tessék azonban gondolni, hogy a szocializmus csak kenyérkérdés, mert hiszen ma egy munkás — nem szemrehányásképen mondom, távol áll tőlem — többet keres, mint egy minister vagy egy államtitkár, (Ellenmondások balfelöl.) , Cserti József: A falusi munkás 150 K napszámot keres! Láng János: Csak egy példát mondok: a csataljai kanásznak kerületemben körülbelül 400.000 K évi fizetése van, azonban szalonna ós még sok minden jár hozzá. Ezt nem szemrehányásképen mondom, nem irigylem tőle, és még jobb helyzetet kivánok neki, én csupán azért beszélek róla, mert ez nemcsak kenyérkérdés, hanem egyúttal világnézeti kérdés is. Tudjuk, hogy a munkásságnak ellensége a liberális, önző kapitalizmus; tudjuk, hogy a munkás verejtékéből táplálkozik a mammonnak tömjénező egoizmus ; tudjuk, hogy ennek visszahatása a munkásság keserű szivében bizonyos gyűlöletet, irigységet kelt a kapitalizmus iránt, és tudjuk azt, hogy ez szüli a revolució gondolatát, és mert ez a nyugtalanság, ez a revolució általános, ez a forradalmi nemzetközi szocializmusban kulminál. Nos, miért nem jönnek segítségünkre azok, akik a népet boldogítani akarják, miért nem jönnek segítségünkre akkor, amikor mi a liberális kapitalizmus bűneit ostorozzuk, miért húzódnak meg a bankokrácia és a nagytőke árnyékában ? Kuna P. András : Védelmezik inkább őket ! Láng János: Mi a latifundiumokat sem védjük, azoknak is derekasan megmondjuk a magunk véleményét, nem kíméljük őket, azokat is figyelmeztetjük kötelességükre. Jöjjenek tehát segítségünkre azok, akik a bankokrácia védelme alá helyezik magukat! Klárik Ferenc: Kik azok? Láng János: A szocializmus azonban nem csupán kenyérkérdés, hanem egyúttal világnézeti kérdés. Ha azt akarjuk, hogy vége legyen ennek évi december hő 18-án, hétfőn, a revolúciós gondolatnak, ha társadalmi békét őszintén akarunk az egyes társadalmi osztályok között, akkor vegyük csak elő a liberalizmus által régen sutba dobott azokat a krisztusi igazságokat, amelyek derekasan figyelmeztetik a munkásságot az ő kötelességére, de egyúttal intik kötelességére azt a nagybirtokost, nagytőkést is. Klárik Ferenc: A munkásság mindig teljesítette kötelességét ! (Zaj a szélsobaloldalon és jobbfelöl.) Fekete Lajos : Csak a vezéreik teljesítették volna ! Kuna P. András: Félrevezették őket! Láng János: Tőlünk azonban ez a szellem messze áll. Mert ahol még mindig vannak társadalmi osztályok, amelyek pökhendi módra pöffeszkednek és hivalkodnak az ő jólétükkel és gazdagságukkal, amelyek 40 kilométeres sebességgel hajtatnak el autójukkal a rongyokba burkolt keresztény tömegek mellett, ott ez a szellem még távol áll tőlünk. Ezeket derekasan figyelmeztetni az ő hazafias, nemzeti, emberbaráti kötelességükre csak akkor fogjuk tudni, ha ennek a Háznak minden oldala összefog. Szólnom kell, t. Nemzetgyűlés, egy olyan teherről, amelyet a régi liberális kor rakott ránk és amelyet egy tollvonással le lehet venni a nemzet válláról. Az olvasom, hogy az állami anyakönyvekre és anyakönyvvezetésre az 1921/22. évre 1,855.564 koronát irányzott elő a belügyminist er ur. Meskó Zoltán: Melyik évben kezdték? Láng János: 28 évvel ezelőtt. De ez az összeg évről-évre emelkedik. Ezt a terhet, amely évről-évre fokozatosan emelkedik — hiszen a tavalyival szemben is emelkedett — sem nemzeti, sem közerkölcsi szempontból nem látom indokoltnak és mondom, egy tollvonással le lehet a nemzet válláról venni, mint teljesen feleslegeset azzal, hogy a polgári házasság intézményét — jól méltóztassanak figyelni, nem az anyakönyvvezetés intézményét, hanem csak a polgári házasság intézményét — töröljük. Feleslegesnek mondottam ezt az intézményt? Nem felesleges, határozottan káros erre a nemzetre. Egy-két szóval beszéltem arról, hogy a vagyonjogi és magánjogi kérdések milyen komplexumát szülik a könnyű elválások. Most arról fogok beszélni, hogy micsoda erkölcsi kihatása volt 28 év alatt a polgári házasságnak. Nem szándékozom most ezzel per longum et latum foglalkozni, csak azok figyelmét akarom erre a témára terelni, akiknek annak idején az volt a gondolatuk, hogy ez jó lesz a nemzetnek, és akik annak idején a polgári házasság intézménye mellett törtek lándzsát. Méltóztassanak ugyanezek a faktorok most, 28 év után újból konszideráció tárgyává tenni, mennyiben vált be a polgári házasság, mint jogintézmény, a nemzet javára financiális szempontból, erkölcsi szempontból, különösen gyermek-.