Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

64 A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczember hó 16-án, szombaton. (Szünet után.) Elnök: Áz ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Strausz István. Strausz István: T. Nemzetgyűlési Elég részvétlenség mellett, de mégis kénytelen vagyok a Horthy-akció ügyében felszólalni, mert erre a közvélemény nyomása késztett. (Halljuk! Halljuk!) Az inségakció körül több olyan kérdés merült fel, amely országszerte egyre nagyobb nyugtalanságot kelt. A nehezményezett kérdések tisztázása a nemzet szine előtt elsősorban az akció szervezőinek, főleg a kormányzó urnák, de legfőképen az akció sikerének érdekében áll. Hangsúlyozom, bogy nincs ebben az országban olyan inségakció, amelyet mindenkinek nem kellene szolgálnia a siker érdekében, akiben csak egy parányi ember- és hazaszeretet él. A történelem alig tud felmutatni — merem mondani — oly példákat, amilyenek ebben az országban, különösen a fővárosban a nyomor terén észlelhetők. Hat-nyolc-tizgyermekes családapa lakásnak nevezett lyukban szenved, ruhájuk nincs, csak néhány darab condrájuk, amelyet felváltva hordanak. Lakóhelyükről, nyugvóhelyükről, ágyukról nem is akarok beszélni, mert a minősitésükre nem tudok megfelelő kifejezéseket találni. Élelmiszerük, fűtőanyaguk egyáltalában nincs Vannak olyan családok, — tapasztalatból tudom, — amelyekről bátran elmondhatom azt, hogy odulakásuknak a rossz levegőjéből táplálkoznak. Allatok, amelyeknek nincsen jó gazdájuk, sőt a legrosszabb gazdának állatai is jobb sorsban vannak, mint némelyik nyomorgó család a főváros » Tripolisznak« vagy »Csikágónak« nevezett részében. És nem történik semmi, legalább én nem tudok róla, de a nagy társadalom sem tud semmiről. Szerzetesek, apácák a saját céljaikra kapott adományokat viszik ki ás azokat osztják meg, a nyomorgókkal. Egyedül Vass József minister ur (Éljenzés a középen.) a Szociális Missziótársulatnak a közelmúltban tartott diszgyülésén jelentette ki, hogy ez az akció nem lesz charitativ, hanem munkaértéket kivan a segítség ellenében. Egyebet nem is tudunk ennek az akciónak jótékonykodásairól. Erdélyi Aladár: Plakátokon van,hogy ebédet és reggelit adnak. Nem méltóztatott elolvasni? Strausz István: Nem. Erdélyi Aladár: Pedig minden utcasarkon ki van függesztve. Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassanak engem félreérteni. Az én kritikám egyenesen balga lenne, ha a megindult akció medrébe egy követ,, vagy akárcsak kavicsot is akarnék beledobni. Én tovább megyek az akció szükségességének megállapításában, mint maguk a szervezői, mert én azt tartom, hogy ebben az országban nemcsak részleges nyomor van, hanem általánus elszegényedés, (Ugy van !) Ennek felismerése, ennek tudata minden társadalmi osztályt lelki egységre kellene hoznia (Helyeslés jobbfelöl) és ösztönzést kellene kiváltania arra, hogy mindenki adjon, akinek csak valamije van, azoknak, akiknek abszolúte semmijük sincs. De mi hiába osztjuk meg a felélhető javainkat, az adott helyzeten csak könnyithetünk, de a nyomort eloszlatni nem tudjuk. A nyomornak és az egyre növekvő országos romlásnak oka abban van, hogy nekünk ebben a trianoni országban kell élnünk (Ugy van!) emberi életet, kulturéletet pedig csakis a régi Magyarországban tudunk folytatni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ebből a szempontból igen örvendetes Prohászka székesfehérvári püspök urnák a Szociális Missziótársulat diszgyülésén történt az a megállapítása a kormányzó úrról, hogy ezt az országot tulajdonképen csak ő tudja talpraállitani. Bizonyára a kormányt is az vezette, amikor az inségakciónak zászlaját a kormányzó ur kezébe adta, hogy személyének varázsával a végső határig fogja tudni feszíteni az adományozási készséget. Épen ezért ez az akció kizárólag az önkéntes adományozás elvére alapíttatott. írásbeli dokumentuma ennek az a felhívás, amelyet Bethlen igen t. ministerelnök ur ellenjegyzése mellett a kormányzó ur az akció ügyében a nemzethez intézett. Ebben a felhívásban a kormányzó ur nem adott, nem is adhatott volna a hatóságoknak olyan felhatalmazást, hogy az adományokat, a Horthy-akcióra szükséges anyagi eszközöket közadók módjára vesse ki és kényszer utján hajtsa be. Ezzel szemben lépten-nyomon, minden vármegyében, nagyobb városokban találkozunk ilyen rendelkezésekkel. Ha meg méltóztatnak engedni, az eseteknek illusztrálásául bemutatok egy főispáni és egy főszolgabirói rendeletet, ha pedig további adatokat méltóztatnak kívánni, többet is felolvasok (olvassa) : »Valamennyi járási főszolgabíró urnák. Az Országos Inségenyhitőmozgalom megszervezése tárgyában kiadott 754/922. főisp. sz. rendeletemre utalással felhívom uraságtokat, miszerint a jegyzőségek, illetőleg községi bizottságok utján érdekeltekhez azonnali felhívást intézzenek, hogy a fentebb hivatkozott rendeletemben megállapított természetbeni adományokat legkésőbb folyó évi december hó 15-ig a helyi bizottságokhoz szolgáltassák be. A helyi bizottságok mindenütt kimutatásba tartoznak összefoglalni a fent hivatkozott rendelkezésem szigorú szem előtt tartása mellett azon érdekelteket a községben, akik ezen adomány beszolgáltatása alá esnek, feltüntetésével annak, mekkora a beszolgáltatandó járandóság mennyisége. December 15-én a helyi bizottságok összeírják azokat, akik beszolgáltatási kötelezettségüknek az előirt mennyiségben nem tettek eleget és uraságtokhoz ezt bejelenteni tartoznak. Ezen kimutatások alapján pedig uraságod azonnal rendelje el a kérdéses mennyiség erejéig a közigazgatási végrehajtást és azt haladéktalanul foganatosítsa.