Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

À nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczember hó 16-án, szombaton. 61 inert a népért és hazámért még erre is vállalkoztam volna. Különben, t. képviselő ur, az a két hét, amelyet az ön és barátjai szerint mint podzsupán töltöttem Bereg vármegyében, életem legnagyobb büszkesége, erre vagyok a legbüszkébb, mert akkor tettem ki magamat annak, hogy hazámért a legnagyobb veszélyt, esetleg a halált is elszenvedjem. Jegyezze meg a t. képviselő ur, hogy az alatt a két hét alatt az én drága rutén és magyar népemért sokat, de nagyon sokat tettem. Egyebet nem mondok most. De mégis — s ez már a belügy minister úrra tartozik — aljas hajszát indítottak ellenem onnan Beregből : kommunizmussal, sikkasztással, apagyilkossággal, mindennel vádoltak. Legyenek meggyőződve aljas ellenségeim és legyen meggyőződve a t. kormány és közelebbről annak belügyministere, Rakovszky belügyminister ur, aki a legtetején áll ennek az embertelen embervadászatnak: belőlem, üldözzenek bármikép, magyar Coriolánt nem fognak csinálni. Elnök : A képviselő urat újólag figyelmeztetem, méltóztassék a védekezés keretein belül maradni. A képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót és felszólalását folytonos támadásokra használja fel, Nagy Emö : Nem, t. belügyminister ur, mert engem az ezeréves haza szeretetében fürdettek meg, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ne olvassa!) és családomnak évezredes hétszilvafás szeretete oly mély gyökeret vert a Tisza melletti fövenyben, hogy azt sem gonoszsággal, sem gazsággal, sem erőszakkal elszakítani nem lehet. Inkább elszakad életem fonala, semhogy hazám iránti kötelességem meglazulna. Gyártsák a hamis vádakat, gyűjtsék a hamis tanukat, használjanak fel mindent ellenem, az engem nem érdekel, t. belügyminister ur, én megyek a hazaszeretet és a népszeretet utján, amely göröngyös ugyan, de fenséges. Azzal fejezem bo felszólalásomat, amit Rassay t. barátom mondott : az életemet elvehetik, azzal önök, sajnos, nagyon is rendelkeznek, és amint olyan sok tisztességes és becsületes embert a másvilágra küldtek, megtehetik velem is, hiszen már meg is kísérelték. (Nagy zaj a jobboldalon.) Már velem megkísérelték ezt a dolgot. (Zaj jobb felöl.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy újból túlmegy a személyes kérdés címén való felszólalás határain, és azok a gyanúsítások, amelyek a képviselő ur beszédében foglaltatnak, igazán olyan természetűek, amelyek ellenkeznek a parlamenti illemmel és a Ház tekintélyével. Ezért a képviselő urat rendreutasítom . . . (Helyeslés a jobboldalon ) Nagy Ernő: Tisztelettel meghajlok. Elnök : ... és figyelmeztetem a képviselő urat, hogyha ebben a modorban és irányban méltóztatik folytatni felszólalását, meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy Ernő : Rögtön befejezem. Méltóztassék megengedni, nagy okom van ezt mondani, mert igazán megkísérelték. A becsületemet azonban, t. belügyminister, ur nem vehetik el, mert ezzel csak én rendelkezem. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Zsirkay János: Szót kérek! Elnök : Mily címen kivan a képviselő ur szólni ? Zsirkay János : Személyes megtámadtatás címén. Elnök : A képviselő ur személyes megtámadtatása ellen kivan védekezni, a szót megadom. Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Arról az oldalról, amelyről tegnap megtámadtak, ma sokkal súlyosabban támadtattam meg. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét sokáig igénybe venni, csupán egyre kérem a baloldalt : gondolja meg, vájjon miért vagyunk itt, azért-e hogy ezt a Házat, mely a nemzetnek legszentebb háza, a személyes torzsalkodás és személyi piszkosság arénájává tegyük?! Én csak erre kérem a nemzetgyűlés baloldalát . . . Haller József: Hogy mondhat ilyet, hogy »baloldal«? Többen vagyunk! Rólunk ne beszéljen ! Zsirkay János : . . . szélsőbaloldalát, hogy ne csalogassanak oly térre, amelyre nem vagyok hajlandó önöket követni, mert sokkal jobban tisztelem ezt a Házat, semhogy személyeskedésekkel merítsem ki az időt. (Zaj bal felöl.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Eckhardt képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T, Nemzetgyűlés! Igazán elveim és Ízlésem ellenére való, hogy folytonos személyeskedésekkel és folytonos személyes támadásokkal, rágalmazásokkal vegyük igénybe a nemzetgyűlés drága idejét, különösen akkor, amikor a mai napon oly államférfiúi nívójú felszólalásnak volt tanuja ez a Ház, amely valóban komolyabb, nemzetibb és keresztényibb munkára nyújthatna alapot. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Éljen Farkas István !) Ha hazafiúi és nemzeti irányban akar dolgozni, éljen ő is. Esztergályos János: Tiborka, nem illik felnőttekkel igy beszélni! Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy egyáltalán nem engedhető meg, hogy ilyen kedélyeskedéssel beszéljen egyik képviselő a másikról. Méltóztassék arra gondolni, hogy a képviselő ur a képviselőháznak egyik tagja és méltóztassék ennek a Háznak méltóságát minden tekintetben megóvni. Eckhardt Tibor: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Egész röviden és tárgyilagosan csupán a tényállást akarom ismertetni, azt a tényállást, amelyet Nagy Ernő nemzetgyűlési képviselő ur itt ismételten teljesen elferdítve és a rosszhiszemű