Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-73
A. nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczember hó 16-án, szombaton. 4o szempontból is mindig garancia lesz arra, hogy az intelligencia nem olyan anyagból lesz összegyúrva, mely a rabulisztika vagy forradalomból származó hasonló ideológiával a nemzetet romlásba fogja vinni, (ügy van ! Ügy van !) Minthogy pedig numerus clausus van az iskolában, a zsidókat is védeni kívánom. Elsősorban azok a zsidók vétessenek fel, akik a történelmi Magyarországgal közösséget vállaló szülőktől származnak. Olyan zsidók gyermekei, akik már 1848 előtt itt voltak ebben az országban, (Helyeslés a jobboldalon.) feltétlenül előnyben részesitendők, mert mi ezekkel a zsidókkal inkább tudunk dolgozni — még ha numerus clausus van is — akiknek történelmi vonatkozásaik vannak ehhez a nemzethez. Fábián Béla : És ne pofozzák azokat, akiket felvettek ! Friedrich István: Ez is helyes! (Zaj.) Elnök : Fábián képviselő urat már kétszer figyelmeztettem, rendreutasítottam. Méltóztatik tudni, hogy a kétszeri rendreutasításnak már konzekvenciái vannak. Méltóztassék erre tekintettel lenni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Várnai Dániel: Gömbös a népiskolákról akar beszélni ! Hallgassuk ! (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni, képviselő urak. Gömbös Gyula : Fábián képviselő urnák igaza van, amikor azt követeli, hogy azokat, akiket a numerus clausus alapján felvettek, de azokat se, akiket nem vettek fel, pofonokkal ne bántsák' Gr. Andrássy Gyula: Azokat se! Gömbös Gyula : Ezt a kérdést úgysem lehet pofonokkal elintézni, (ügy van! ügy van!) és az, aki ezen az utón indul el, hamis vágányokra tereli az egész ügyet. Meskó Zoltán : Az árt legjobban a keresztény ügynek! Pikler Emil : A Nép erről ir mindennap ! Zsirkay János: Mindig ellene vagyunk! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gömbös Gyula: En azt tartom — ós midőn a keresztény koncentrációról volt szó, kimondottuk, hogy anélkül, hogy pártjaink kereteit érintenők, a törvényhozás utján kívánjuk ezeket a problémákat megoldani. (Helyeslés.) Ez a probléma olyan komoly, hogy azt ütlegekkel nem lehet elintézni. Zsirkay János : Csak gazdasági pofonokkal ! Ez fáj! Meskó Zoltán : Nem a fejhez, hanem a zsebhez kell nyúlni ! (Zaj. Elnök csenget.) Gömbös Gyula : Meg kell teremtenünk a törvényes alapot ahhoz, hogy a helyzetnek és a magyar nép kívánalmainak megfelelően lehessen megoldani a kórdóst. Azt kérném az igen t. kormánytól is, hogy a magyar kultúrintézményekkel intenzivebben foglalkozzék, mert különösnek tűnik fel előttem, hogyha akár a Zeneakadémiáról, akár a Sziniakadémiáról, akár az újságírásról van szó, szóval ha mindazokról van szó, akik elsősorban hivatvák a kultúra propagálására,...(Zaj és felkiáltások a baloldalon : Éljen Klebélsberg ! Hoeh Klebelsberg !) Gömbös Gyula : . . . akkor azt kell megállapítanom, hogy itt is olyan hatalmas térfoglalással állunk szemben, hogy én valahogyan rosszul érzem magamat, ha a II. Lajos című darabban csupa zsidó játssza a történelmi alakokat. (Zaj a szélsobaloldalon.) Pakots József: Vagy művész valaki, vagy nem! Gömbös Gyula: Nem tudom a magyar főurakat élvezni abban a darabban . . . Pakots József : A legnagyobb magyar művész Rózsahegyi Kálmán, a legtisztább magyar karaktereket ő ábrázolja talán legjobban. Fábián Béla : Darvas Lili sem játssza rószszül Mária királynét. Nevetséges ! Gömbös Gyula : En csak megállapitom 5 hogy igazi nemzeti kultúrát nem tud egy idegen képviselni, nemzeti kultúrát csak az tud képviselni, aki ennek a nemzetnek fia és a vérközösséget vállalja a nemzettel. (Mozgás a baloldalon.) Beszéljek még a végén arról is, hogy a keresztény sajtó támogatandó-e vagy nem? A sajtót én azért szeretem szabadnak látni, hogy lássam, hogy mit akar. Mert umikor szabad a sajtó, akkor tisztán látom a tendenciát. Amikor nem szabad a sajtó, akkor csak leszorítom a tendenciákat, visszafejlesztem a tendenciákat. Miután a magyar nép újságolvasó nép és nagyon sokat ad a betűre, hisztérikusan reagál mindenre, ami irva van, még ha hazugság is, minthogy szereti azt, ha pikantériák jelennek meg a sajtóban, akár az egyik, akár a másik téren, nem szereti a normális viszonyokat, valahogyan hisztérikus lázzal várja a magyar nép, hogy mikor jön egy újság, mikor jön egy uj kormány, mikor jön egy puccs, mikor jön egy forradalom, mindenki izgatott és azt szereti látni vastag betűkkel nyomva, ha skandalumról van szó, mondom, épen ezért azt tartom, hogy ezzel a népet megmételyezi nemcsak a magyar sajtó, hanem mindenki, aki szenzációkat hajhász. Szakítsunk tehát ezzel a szokással, (ügy van! jobb- és balfelël.) A vastag betűk legyenek szép dolgokra fentartva, kis betűvel a rossz dolgokat kell megírni, csak azért, mert szégyenkeznünk illik, ha előfordul valami ebben az országban, ami elítélendő. A liberális sajtó nagyon jól ismeri állásfoglalásomat a liberális sajtóval szemben. Én azt állítom, hogy ha ők elvi alapon jóhiszeműen irnak újságot, ám írjanak teljes szabadsággal, ha ők egy világnézleti alapot akarnak szolgálni, ám szolgálják azt teljes szabadsággal, de el ne mérgesítsék a helyzetet, ne próbáljanak rögtönzött és meg nem történt jeleneteket festeni . . . Pakots József: Huszár beszélhet erről.
