Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

A. nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczember hó 16-án, szombaton. 4o szempontból is mindig garancia lesz arra, hogy az intelligencia nem olyan anyagból lesz össze­gyúrva, mely a rabulisztika vagy forradalomból származó hasonló ideológiával a nemzetet rom­lásba fogja vinni, (ügy van ! Ügy van !) Minthogy pedig numerus clausus van az iskolában, a zsidókat is védeni kívánom. Első­sorban azok a zsidók vétessenek fel, akik a tör­ténelmi Magyarországgal közösséget vállaló szü­lőktől származnak. Olyan zsidók gyermekei, akik már 1848 előtt itt voltak ebben az országban, (Helyeslés a jobboldalon.) feltétlenül előnyben részesitendők, mert mi ezekkel a zsidókkal inkább tudunk dolgozni — még ha numerus clausus van is — akiknek történelmi vonatkozásaik van­nak ehhez a nemzethez. Fábián Béla : És ne pofozzák azokat, akiket felvettek ! Friedrich István: Ez is helyes! (Zaj.) Elnök : Fábián képviselő urat már kétszer figyelmeztettem, rendreutasítottam. Méltóztatik tudni, hogy a kétszeri rendreutasításnak már konzekvenciái vannak. Méltóztassék erre tekin­tettel lenni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Várnai Dániel: Gömbös a népiskolákról akar beszélni ! Hallgassuk ! (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni, kép­viselő urak. Gömbös Gyula : Fábián képviselő urnák igaza van, amikor azt követeli, hogy azokat, akiket a numerus clausus alapján felvettek, de azokat se, akiket nem vettek fel, pofonokkal ne bántsák' Gr. Andrássy Gyula: Azokat se! Gömbös Gyula : Ezt a kérdést úgysem lehet pofonokkal elintézni, (ügy van! ügy van!) és az, aki ezen az utón indul el, hamis vágá­nyokra tereli az egész ügyet. Meskó Zoltán : Az árt legjobban a keresz­tény ügynek! Pikler Emil : A Nép erről ir mindennap ! Zsirkay János: Mindig ellene vagyunk! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gömbös Gyula: En azt tartom — ós midőn a keresztény koncentrációról volt szó, kimondot­tuk, hogy anélkül, hogy pártjaink kereteit érin­tenők, a törvényhozás utján kívánjuk ezeket a problémákat megoldani. (Helyeslés.) Ez a prob­léma olyan komoly, hogy azt ütlegekkel nem lehet elintézni. Zsirkay János : Csak gazdasági pofonokkal ! Ez fáj! Meskó Zoltán : Nem a fejhez, hanem a zseb­hez kell nyúlni ! (Zaj. Elnök csenget.) Gömbös Gyula : Meg kell teremtenünk a törvényes alapot ahhoz, hogy a helyzetnek és a magyar nép kívánalmainak megfelelően lehessen megoldani a kórdóst. Azt kérném az igen t. kormánytól is, hogy a magyar kultúrintézményekkel intenzivebben foglalkozzék, mert különösnek tűnik fel előttem, hogyha akár a Zeneakadémiáról, akár a Szini­akadémiáról, akár az újságírásról van szó, szó­val ha mindazokról van szó, akik elsősorban hivatvák a kultúra propagálására,...(Zaj és fel­kiáltások a baloldalon : Éljen Klebélsberg ! Hoeh Klebelsberg !) Gömbös Gyula : . . . akkor azt kell megál­lapítanom, hogy itt is olyan hatalmas térfogla­lással állunk szemben, hogy én valahogyan rosszul érzem magamat, ha a II. Lajos című darabban csupa zsidó játssza a történelmi ala­kokat. (Zaj a szélsobaloldalon.) Pakots József: Vagy művész valaki, vagy nem! Gömbös Gyula: Nem tudom a magyar fő­urakat élvezni abban a darabban . . . Pakots József : A legnagyobb magyar művész Rózsahegyi Kálmán, a legtisztább magyar karak­tereket ő ábrázolja talán legjobban. Fábián Béla : Darvas Lili sem játssza rósz­szül Mária királynét. Nevetséges ! Gömbös Gyula : En csak megállapitom 5 hogy igazi nemzeti kultúrát nem tud egy idegen kép­viselni, nemzeti kultúrát csak az tud képviselni, aki ennek a nemzetnek fia és a vérközösséget vállalja a nemzettel. (Mozgás a baloldalon.) Beszéljek még a végén arról is, hogy a keresztény sajtó támogatandó-e vagy nem? A sajtót én azért szeretem szabadnak látni, hogy lássam, hogy mit akar. Mert umikor szabad a sajtó, akkor tisztán látom a tendenciát. Amikor nem szabad a sajtó, akkor csak leszorí­tom a tendenciákat, visszafejlesztem a tenden­ciákat. Miután a magyar nép újságolvasó nép és nagyon sokat ad a betűre, hisztérikusan reagál mindenre, ami irva van, még ha hazugság is, minthogy szereti azt, ha pikantériák jelennek meg a sajtóban, akár az egyik, akár a másik téren, nem szereti a normális viszonyokat, vala­hogyan hisztérikus lázzal várja a magyar nép, hogy mikor jön egy újság, mikor jön egy uj kormány, mikor jön egy puccs, mikor jön egy forradalom, mindenki izgatott és azt szereti látni vastag betűkkel nyomva, ha skandalumról van szó, mondom, épen ezért azt tartom, hogy ezzel a népet megmételyezi nemcsak a magyar sajtó, hanem mindenki, aki szenzációkat hajhász. Szakítsunk tehát ezzel a szokással, (ügy van! jobb- és balfelël.) A vastag betűk legyenek szép dolgokra fentartva, kis betűvel a rossz dolgokat kell megírni, csak azért, mert szégyenkeznünk illik, ha előfordul valami ebben az országban, ami elítélendő. A liberális sajtó nagyon jól ismeri állás­foglalásomat a liberális sajtóval szemben. Én azt állítom, hogy ha ők elvi alapon jóhiszeműen irnak újságot, ám írjanak teljes szabadsággal, ha ők egy világnézleti alapot akarnak szolgálni, ám szolgálják azt teljes szabadsággal, de el ne mérgesítsék a helyzetet, ne próbáljanak rögtön­zött és meg nem történt jeleneteket festeni . . . Pakots József: Huszár beszélhet erről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom