Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

328 A v.niztUjijiúrs /S. ülé&e 1922. rettenetes helyzetéhez, mi történik ezzel a nemzettel? Én keserűséggel látom a dolgokat és amidőn ezeket leszögezem, méltóztassék megengedni nekem, hogy ne pusztán leszögezzem, ne pusztán megállapítsam ezt, mint hazafi, hanem kutassam egy kissé az okait is, megmutassam, hogy az én felfogásom szerint miben is rejlik némi oka annak, hogy ilyen szenvedélyessé fajult itt el a tárgyalás, amely sokszor lehetetlenné teszi a mérsékelt, nyugodt tanácskozást. Hogy a tárgyalási modor eldurvult ezen a nemzetgyűlésen, hogy itt minden második nap lehetetlenség tárgyalni, ennek az egyik oka nézetem szerint az, hogy bizonyos tekintetben nem az önzetlenség, nem az ideális eszmék emberei kerültek be ; az én nézetem szerint a választás az oka ennek, amelyben bizonyos hatalmi körülmények és dolgok játszottak közre, amelyek meggátolták a magyar népet, a magyar nemzetet abban, hogy a maga ideális férfiait, az eszmék embereit küldje ide be. Ezen a körülményen csak egy módon lehet segíteni, ez a mód csak az, hogy ha ez a nemzetgyűlés féloszlattatik és a magyar nemzetet egy tiszta és szabad választási jog alapján megkérdik, hogy küldje be a maga igazi embereit ide. Cserti József: Az egész világon titkos szavazás van, csak Magyarországon nyilvános a szavazás. Szabó István (sohorópáthai) : Kellene még egy kommunismus? Dénes István : Azonban engedjék meg nekem, hogy felhívjam egy másik körülményre is a nemzetgyűlés figyelmét, hogy mi az oka annak, hogy a szenvedély uralkodik a lelkek felett, hogy itt a nyugodt tárgyalás lehetetlenség maholnap. Ennek másik oka az — sajnos —, és ezt nem ellenzékieskedésből mondom, azt ugy mondom, mint hazafi, hogy a kormány feje az utóbbi időben beszédeiben olyan hangot használt az ellenzékkel szemben, amelyet a világ egyetlenegy parlamentjének a ministerelnöke sem használt. Én nyugodtan figyelem a ministerelnök ur beszédét, tárgyilagosan kritikát akarok gyakorolni fölötte. Hódmezővásárhelyi beszédében az egész ellenzéket lekicsinyelte, gúnyos kifejezésekkel illette, egy romboló tábornak, romboló társaságnak, októbristának minősítette, de ugy ejtvén ki az októbrista szót, minthogyha bélpoklosokról lett volna szó. A kormány fejétől, a parlament fejétől ezt nem várja a nemzetgyűlés, ezt nem várja az ország, mert elsősorban a ministerelnöktől kívánja meg az ország azt, hogy tárgyilagos legyen, hogy higgadt legyen, mert hiszen ő nem az egységes pártnak a ministerelnöke, ő a magyar nemzetnek a ministerelnöke, az egész nemzetgyűlésnek a ministerelnöke. Hogyha a ministerelnök úrtól hallunk ilyen gyűlölködő, ilyen lekicsinylő, ilyen nem tárgyilagos nyilatkozatot az ellenzékről, hogyha neki az ellenzékhez, a balszárnyától kezdve a jobbévi á> c, ii, her ko 22-én pénteken. szárnyáig, nincs egy elismerő szava, nincs egy tárgyilagos megjegyzése, hanem a szociáldemokratákra ráfogják, hogy ezek romboló blokk, a Rassay-pártra ráfogja, hogy szintén destruktivok, zsidók, a másikra azt mondják, legitimisták, nem méltók arra, hogy képviseljék a nemzetet, hogyha az ellenzék minden frakciójára van neki gúnyos, lekicsinylő szava, engedelmet kérek, akkor mit várhatunk a háta mögött álló nagy, egységes kormányzópárttól, amely látja, hogy a feje ilyen gyűlölködő, lekicsinylő modorban beszél a nemzetgyűlésen. Higyjék el nekem, elfogultság nélkül állapitom meg, hogy az egységespártban is nagy a türelmetlenség. Hogy a szenvedélyek az ellenzékkel szemben túlcsapnak azon a határon, amelyen kellene, hogy megálljanak, ebben nagy része van a ministerelnök ur nem ministerelnöki magatartásának. (Helyeslés bal felöl.) Én a távollevő ministerelnök urat arra kérem, hogy nyilatkozzék meg az ő hangjában, az ő beszédében, magatartásában egyszer a szeretet is. Hiszen azok az ellenzéki férfiak, akik itten ülnek, ezek szintén képviselik az országnak bizonyos részét. Hogyha az ellenzéket állandóan lekicsinyelik, gúnyolják, ha az ellenzéket romboló társaságnak és blokknak nevezik, ezzel mélyen megsértik a magyar népnek, a magyar nemzetnek egy tekintélyes részét is. Én tehát arra kérem a ministerelnök urat, hogy találja meg már a lelkét is, necsak a taktikáját nézze, és a szeretet hangján szóljon mindenkihez, mert én jól emlékszem, hogy hódmezővásárhelyi beszéde idejében is az ellenzék, — mert ott voltam, figyeltem, reméltem azt, hogy hátha a ministerelnök ur áilam-férfiuhoz méltó tapintattal megtalálja azt a hangot, hogy megteremtheti a békét a nemzetgyűlésen, — én tudom, hogy az ellenzék minden frakciója el volt határozva arra, hogyha a ministerelnök úrtól egy tapintatos, méltányló szót fog hallani, nem fog mindenáron ellenzékieskedni, méltányos lesz, és támogatni fogja az ország nehéz helyzetében a ministerelnök urat. Erről én tanulságot tehetek, mert én hallottam az ellenzék minden frakciójának beszédét és magatartását, és láttam, hogy ehelyett az ellenzék megint rúgást kapott. Ha azt akarjuk, hogy ezen a nemzetgyűlésen a tárgyilagosság uralkodjék ismét a szenvedélyek helyett, és a nemzetgyűlés ne mutassa sokszor a kocsmai jelenetek színhelyét, hanem méltó legyen a nemzetgyűlés a magyar nemzethez a bajok nehéz idejében, akkor elsősorban a ministerelnök urnák kell megtalálnia azt a hangot, amellyel tartozik a Ház minden oldala iránt viseltetni. Gömbös Gyula: Ne akarjanak rendszert buktatni ! Dénes István : En ugy gondolom, nem lehet az ideákat és eszméket elfojtani. Ha valaki a rendszert nem találja helyesnek és ugy gondolja, hogy az a hazafias és a magyar nemzet érdé*