Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

294 A new- r a gyűlés 76. i'dése 1922. hithetné az a tudat, hogy azokkal a szellemi és anyagi erőkkel, amelyek a birtok egy részének leadása folytán felszabadulnak, a megmaradt részen sokkal okszerűbb és belterjesebb gazdálkodást folytathatnának, mint előbbi birtokukon. Mert, t. Nemzetgyűlés, — és itt sem akarok általánosítani, — van akárhány nagybirtok, amely mezőgazdasági üzemét olyan módszerrel folytatja, amit az osztrák bürokráciában Fortwursteln-nek neveznek. Nem vásárolnak igás állatot; nem építenek aklokat, istállókat, nem végeztetnek tatarozást, nem szereznek be gőzekét, csupán azért, mert hiányzik a nervus rerum gerendarum; a pénz és ha a mezőgazdasági üzemnek legelsőrendü szükségleteiről sem gondoskodnak. Szomjas Gusztáv: Ez a papi birtokokra is áll. Griger Miklós : Még kevésbé kerül sor a fontosabb befektetésekre, igy az állandó jellegű talajjavításokra, a gazdasági vasutak építésére, mezőgazdasági ipartelepek létesítésére. Am, ha például a 4000 holdas birtokból ezret lekapcsolunk — egy 4000 holdas birtokot veszek számitásom alapjául — ós ha a 4000 holdon levő fundus instruktust 3000 holdra sürüsitjük össze és azonkívül a vételárnak a millióit a megmaradt rész művelésére befektetjük, akkor szó lehet majd többtermelésről, belterjesebb, okszerűbb, gazdálkodásról, a gazdaság nyersterményeinek feldolgozásáról ós olyan gazdasági jövőről, amely nemcsak az országnak, hanem maguknak a nagybirtokosoknak válna javára. Ha ezt nagybirtokosaink meggondolnák, akkor — nem általánosítok, mert nem akarom, hogy a fejemet újból beverjék, . . . Kiss Menyhért: Beverték már egyszer? Griger Miklós :. . . mondom, akkor nem neveznék a földbirtokreform törvényt forradalmi törvénynek és minket forradalmároknak. (FelMáltások jobbfelöl ! Ki mondta ezt ? Nem nevezik ennek!) En hivatkozom egyik képviselőtársunkra, Schandl államtitkár úrra, akinek egy képviselőtársunk, mikor nála járt, kijelentette, hogy neki egy nagybirtokos azt mondotta, hogy ezt a törvényt nem ismeri el törvénynek, őt pedig nem ismeri el törvényhozónak. (Egy hang jobbfelől : Ez csak egy ember !) Szabó József : Sokan így gondolkoznak ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Griger Miklós: Azért nem általánosítok, de valószínűleg többen is vannak, akik igy gondolkoznak. Én is többet ismerek. Akkor nem mondanák azt, hogy a törvényhozás által szentesitett földbirtokreform voltaképen a magántulajdon elvét felborító kommunista mentalitás szülötte. Kiss Menyhért: Ugy van, nekem is mondták! Griger Miklós : Természetes, hogy ahol nemcsak méltányos, de teljes árt kap az illető a földjéért, ott kommunizmusról szó nem lehet. évi deczember hó 22-én pénteken. Egyebekben — ezt is fontosnak tartom leszögezni — a föld egészen sajátságos portéka. Epen ugy, mint ahogy a német közmondás szerint a vér is egészen különös valami. A föld nem olyan magántulajdon, mint például a bőrkabát vagy a vadászpuska, mert az élelem, amit eszünk, az ital, amit iszunk, a ház, amelyben lakunk, mindig valami szoros összeköttetésben és vonatkozásban van a földdel, mert nemcsak a földből alkottattunk, és a földbe tér vissza testünk, hanem a földön és a földből élünk; ezen ring bölcsünk; ez életünkben férőhelyünk és holtunk után sírhelyünk. Azért, bár elismerem a magántulajdon jogosultságát, sőt azt mindhalálig védem, mégis a magántulajdon szentségét nem nagyon szeretem emlegetni, mert eléggé jártas vagyok a teológiában, ismerem a hét szentséget, ezt a nyolcadikat azonban nem ismerem. Azt is tapasztaltam, hogy sokan, akik pl. a magántulajdon szentségét "magas piedesztálra helyezik, a gyónás szentségét szívesen kiküszöbölnék. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) De bár a magántulajdon jogosultságát elismerem, mégis annak a szerény véleményemnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy az a föld szempontjából bizonyos korrekturára szorul a köz érdekében. Bátor vagyok azt is állítani, hogy ha az államnak jogában áll a milliókat a harctérre küldeni, akkor az állam a föld szempontjából sem köteles az abszolút tulajdonjog tiszteletét minden körülmények között fentartani, sőt jogosítva van arra, hogy a föld jogi berendezését akként eszközölje, ahogy az a társadalmi szükségszerűségnek és célszerűségnek megfelel. Erdélyi Aladár : Ugyanez áll a bankokra is ! Griger Miklós: Azt a szempontot is bátor vagyok megemlíteni, hogy valahogyan érthető és megbocsátható volt nagybirtokosainknak birtokaikhoz való görcsös ragaszkodása akkor, amikor a honvédelem felséges kötelessége az ő osztályrészük, az ő privilégiumuk volt, amikor a magyar nemesség és főnemesség maga teljesítette mindazt, amit teljesíteni legszebb és legszentebb kötelessége egy nemzetnek: a haza védelmét. Tűrhetőbb volt tehát azok büszkesége és önzése, akik önvérükkel védett jussukat másokkal megosztani nem kívánták. Most azonban, ha a hazát megtámadják, vájjon kinek folyik a legtöbb vére annak védelmében? Bizonyosan nem annak a néhány száz nagybirtokosnak . . . (Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv: Ezzel agitáltak annakidején a kommunisták! Minden valamirevaló magyar uri ember ott volt és vérzett a hazáért. Nem fogadjuk el ezt a teóriát. Mindenki ott volt ! Griger Miklós . . . hanem azoknak a millióknak, akik fekvő tulajdonnal nem birván, inkább lakosai a hazának, mint polgárai. (Ellentmondások a jobboldalon.) T. képviselőtársam, ezt Deák Ferenc mondotta, az ön leckéztetése tehát Deák Ferencnek szól.