Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

À nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. 2.67 itt elhangzani és szavakban megnyilvánultak ezek, de méltóztassanak most már egyszer a tettek mezejére lépni, méltóztassanak ennek a nagy szociális problémának megoldásához hozzájárulni. Saly Endre : Hozzáfogni, megkezdeni ! Barthos Andor: Mondja meg: hogy? Kabók Lajos : Akár a hazai iparpártolást, akár a hazai munkásfoglalkoztatást tekintem, mindkét szempontból végtelenül nagyfontosságú kérdés ez, épen azért ugy érzem, hogy ennek a kérdésnek idegenkedésre találnia nem szabad, mert ha ebben a kérdésben is idegenkedésre találunk, akkor joggal lehetne mindenkinek azt állítania, hogy azok a jelszavak, amelyekkel újjá akarják épiteni az országot, tényleg csak jelszavak, mert azokat komolyan megvalósitani nem akarják. Barthos Andor : Tessék megmondani, hogyan kell! Kabók Lajos : Majd egy határozati javaslatot is fogok benyújtani, ez a határozati javaslat bizonyos mértékig rá fog mutatni arra, hogyan és miképen kell ezt a kérdést megoldani. A nemzetgyűlésnek ezt megoldani nem lehet, mert a nemzetgyűlés, ugy tudom, olyan szakerőkből összetéve nincs, akik ennek a kérdésnek megoldását is eszközölhetnék. Épen ezért arra hivatott szakerők kezébe kell letenni ezt a kérdést gyorsan, sürgősen, minél előbb, mert minél több időt pocsékolunk el a gondolkozásban és várakozásban, annál több bajt zuditunk az ország lakosságának vállaira. Tessék elképzelni, mit jelent ez ipari és mezőgazdasági szempontból ? Ha egyszer az ipar olcsó energiához jut, ha az ipari termékeket olcsóbban tudja kiszolgáltatni, akkor ez úgyszólván hozzávezet bennünket a drágaság leépítéséhez, mert a mezőgazdaság is, ha olcsón fogja megkapni mezőgazdasági eszközeit, olcsón fogja tudni terményeit előállítani. így lehet fokozatosan visszavezetni ezt az országot rendes, normális állapotába, igy lehet majd hozzájutni még ahhoz a kérdéshez is, hogy a fizetéseket, munkabéreket is fokozatosan leépítsük. Ha azonban nincs gazdaságpolitika, ha csak beszélgetünk itt, azonban a beszédeknek nincs komoly foganatja, akkor ez az ország még igen sok esztendőt lesz kénytelen eltölteni nyomorúságban, szenvedésben és küzködésben, azonban ezt az országot ebből a szomorú helyzetéből kivezetni nem fogjuk tudni. Van itt egy másik igen fontos kérdés is, amelyet ón ennek a problémának szolgálatába be tudok állítani. Sokat hallottunk itt a nemzetgyűlésen a B-listás állami tisztviselők helyzetéről. Szomjas Gusztáv: Ez már merész ugrás. Kabók Lajos: Én ugy érzem, hogy a Blistás tisztviselők helyzetét nem lehet, ugy elintézni, hogy egyszerűen B-listára helyezzük őket, mert ha kidobjuk őket anélkül hogy gondoskodnánk megfelelő elhelyezésükről, akkor velük NAPLÓ vu. szemben követünk el megbocsáthatatlan bűnt, ha pedig továbbra is a B-listán tartjuk őket, akkor az ország anyagi terhei maradnak meg, amely terhekkel ez az ország már amúgy sem tud megküzdeni. Ha az energiaközpontositó telepeket felállítjuk és azokat üzembe helyezzük, a B-lis* tások helyzete szinte játszi könnyedséggel intézhető el, mert ezek a központosított energiatelepek annyi foglalkozási utat, foglalkozási ágat nyitnak meg, hogy a B-listás alkalmazottakat ott igen könnyen el tudjuk helyezni. Ezzel azután egy ujabb szociális problémát oldottunk meg és sok ember szivéből, lelkéből kitöröltük a keserűséget: állást, foglalkozást, megélhetést biztosítottunk részükre. Sokan azt vethetik fel, hogy ilyen horribilis összegnek igénybevétele valutánkat erősen megronthatja, én azonban iparkodom e tekintetben mindenkit megnyugtatni, még pedig azért, mert ez egyáltalában nem valutarontó intézkedés lenne. Itt tulajdonképen azt kell megérteni, hogy bármilyen nagy is az az összeg, amelyet erre a célra forditunk, ezért az összegért mi egy értékes, haszonhajtó, jól jövedelmező intézményt alapítunk. Egy ilyen üzlet többet ér az arany vásárlásnál, a nemes valuta vásárlásánál; hiszen azt az aranyat el lehet költeni és el lehet adni, de a mi központosított üzemeink sem el nem költhetők, sem el nem adhatók, mert azok az államnak állandó jövedelmi forrását fogják alkotni. Ha nézem a devizaközpontnak működését, ott is azt látom, hogy a devizaközpont, ha szükségét látja, minden korlát nélkül vásárolhat nemes valutát, aranyat, mert erről az üzleti vál« lalkozásról az a megállapítás, hogy ez rentábilis. Hát én kijelentem, hogy az energiatelepek felállításánál rentábilisabb üzleti vállalkozás nincs és épen ezért ezt a kérdést mielőbb meg kell oldani. Ennek a kérdésnek megoldásánál szüksége van a kormányzatnak olyan felhatalmazásra is, amely belenyúl a szénbányatulajdonosoknak önrendelkezési jogába. A magam részérői szívesen hozzájárulok az ilyen felhatalmazáshoz azért, mert hiszen már nem tudom hány esztendeje történik beavatkozás az önrendelkezési jogba; jelenleg is beleavatkoznak a bányatulajdonosok önrendelkezési jogába. Nem akarok e pillanatban a szocializálásról beszélni, habár ennek a kérdésnek sem volna szabad itt olyan idegenszerűnek lenni, mert a szén természeti kincs és szerintem senkinek sincs joga a természet kincseit egyedül kiaknázni és elsajátítani, a természet kincseit közkincsnek kell tekinteni, amelyet a köz használatába kell állítani. Erdélyi Aladár: Akkor ilyen a föld is, a ház is, erdő is, tehát minden ! Kabók Lajos : ISTem térek rá erre az elméletre; kár ilyen elméletet most emlegetni. Ez a beavatkozás a bányatulajdonosok előtt sem ismea7