Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-77
'A nemzet g yules 77. ülésé 1922. évi 'december hó 21-én, csütörtökön. 265 Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék a szónok teljesen objektiv, szakszerű fejtegetéseit nyugodtan meghallgatni, hiszen valósággal oázisszámba megy, ha valaki személyeskedések helyett ilyen kérdésekkel foglalkozik. (Helyeslés a hales a szélsobaloldalon.) Kabók Lajos: Nem tudom, önöknek ér-e ez a kérdés annyit, hogy türelemmel meghallgassák. (Felkiáltások jobbfelöl: Igen! Ralijuk!) Méltóztatik látni, én egy gazdaságpolitikai kérdést akarok megvilágítani, minden egyébtől mentesen, ipari szempontból akarok rávilágítani, méltóztassék nekem módot adni arra, hogy ezt megtehessem. Nem kell olyan türelmetlennek lenni, ezt nem lehet két-három mondatban elitélni. (Halljuk ! jobb felöl.) Ebből az 1900 vagon szénből a vasút felhasznált 600, a hajózás 50, a háztartás 250, a gázgyárak 100, kohók 100, a mezőgazdaság 100, a vas- és gépipar 250, a vegyészeti ipar 20, a malmok 50, a cukorgyárak 25, az élelmi szerüzemek 30, az olaj- és petroleumipar 25, a textil- és bőripar 30, cement-, mész-, tégla-, üvegipar 60, a szeszgyárak 20, a vízművek 25, a villamosközpontok 125 vagont, egyéb üzemek 40-et, ugy hogy ez összesen 1900 vagon. Ebből megtudjuk azt, hogy az 1900 vagon napi szénszükségletből csaknem egyharmadrészt, 600 vagon szenet az államvasutak használnak fel naponta, tehát nem széntermelésünknek, hanem szénszükségletünknek egyharmadát. Azért jövök ezekkel a számadatokkal, mert ugy érzem, hogy enélkül nem lehet az egész kérdést megfelelően megérteni. Ha rátérünk annak a gazdaságpolitikai problémának megvalósítására, amelyről tulajdonképen beszélni akarok, rátérünk az energia elektrifikálására, mindennek a vilamositására, akkor ebből az 1900 vagon szénből 1200 vagon szenet tudunk villamosítani, még pedig a következő módon : a vasutak részére 600 vagont, a gázgyárak részére 20-at, a kohók részére 20-at, a mezőgazdaság részére 50-et, vas- és gépipar részére 250-et, vegyészet részére 10-et, malmok részére 50-et, textil- és bőripar részére 30-at, egyéb üzemek részére 20-at, vízművek részére 25-öt, villamos központok részére 125 vagont, tehát összesen 1200 vagont tudunk villamosítani. Mit jelent a villamosítás az energiagazdálkodás terén? Azt jelenti, hogy amig a mostani módon használjuk fel szén-energiánkat s alakítjuk át erőenergiává, a szénenergiának 5—10%-át lehet erőenergiává átalakítani. Tehát energiapocsékolás folyik ebben az országban, — nem akarok sűlyosabb szót használni, bár joggal lehetne mondani, hogy ez nagyon messzemenő pocsékolás — mert ezzel szemben a villamosított, központosított üzemek működését tekintve azt látom, hogy a villamosközpontok utján a szénenergia 20—25%-át lehet erőenergiává átalakítani. Ez a szám meggyőzhet mindenkit a kérdés jelentőségéről. Ez annyit jelent, hogy a szénszükségletnek egyharmada elegendő a villamosított központi üzemek fentartására, tehát naponta nem kevesebbet, mint 700 vagon szenet tudunk megtakarítani. Hogy ez a mai szénárak mellett mit jelent, igen könnyen ki lehet számítani és én itt is számszerű adatokkal szolgálhatok önöknek, amelyeket ellenőriztetni lehet szakemberekkel, hiszen magam sem az ujjamból szoptam ezeket, hanem szakértőktől szereztem be. Számitásom, szerint ilyen módon nem kevesebb mint 30 milliárd korona takarítható meg évente. Tessék elképzelni, mit jelent 30 milliárd korona egy elszegényedett ország számára. De egyéb szempontból is rá akarok mutatni arra, milyen nagy horderővel bir ez a kérdés. Gr. Hoyos Miksa : És a befektetés mibe kerül? Kabók Lajos : Erről is fogok beszélni, méltóztassék türelemmel meghallgatni. Barthos Andor : De csak beszélni lehet róla ! Kabók Lajos: Méltóztassék figyelembe venni, hogy ma miképen történik a kitermelt szén szállítása. Az ország különböző helyein vannak a szénbányák. A magyarországi szénbányák körülbelül átlag 3500 kalóriás szenet szolgáltatnak és ezt a gyenge minőségű szenet az ország különböző helyeiről vasúton szállítják nagy távolságokra. Ezt a vasúti költségekkel megdrágított szenet kénytelen használni az ipar és a mezőgazdaság. Ez a gazdatársadalmat is súlyosan érinti, mert azt lehet mondani, hogy ma már a legcsekélyebb modern berendezéssel biró gazdaság, sőt a berendezés nélküli gazdaság sem nélkülözheti a szénenergiát. Akik mezőgazdasággal foglalkoznak, jól tudják, hogy a mezőgazdaság szempontjából is milyen fontos a villamosítás kérdése. Ha a tőzeget nézzük, megállapíthatjuk, hogy a tőzeg vasúti szállítására nem kevesebbet] mint 100%-ot kell fordítani, tehát a szállítás a tőzeg árát 100°/o-kal emeli. Ha azonban a szénbányatelepek közelében felállított elektromos-energiatelepekről történnék az energiaszolgáltatás és villamoshálózat futna végig az egész országon, akkor mindennemű szállítási költséget meg tudunk takarítani, amivel olcsóbbá tudjuk tenni a termelést, ha pedig a termelés olcsóbb, akkor ez az árucikkek olcsóbbodását vonja maga után. Halász Móric : A rézvezeték mibe kerül ? Kabók Lajos: Majd erről is beszélek, ne tessék türelmetlenkedni. Mindenki tudja, hogy a legkevésbé gazdaságos energiatermelés a vasúti mozdonyoknál van, mert a vasúti mozdony kénytelen szembeszállni az időjárás viszontagságaival, széllel, esővel, télen a nagy hideggel. Epen ezért a vasúti mozdony a szénenergiának alig 5°/o-át tudja erőenergiává átalakítani. Barthos Andor: Ez igaz! Kabók Lajos: Ha vasúton utazunk, láthatjuk, milyen erős füstgomolyag jön ki a kéményen, milyen szikrák szállnak ki belőle,
