Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-77
A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. é Kabók Lajos : ... mi háborút nem akarunk, nekünk a háborúból már elég volt, mert nagyon jól tudjuk, ha akár a szerb, akár a román, akár a cseh nemzet fiait nézzük, hogy azok mindannyian testvéreink (Zaj jobbfelöl.) és mi a testvéreink ellen nem vagyunk hajlandók fegyvert emelni, azokat nem vagyunk hajlandók legyilkolni. * Erdélyi Aladár : Kérdezze meg azokat, hogy bennünket testvérüknek tartanak-e ? ! Kabók Lajos *. A szerencsétlen, elnyomott, leigázott nép nem tehet arról, amit a politika csinál, és épen azért nem azt a szerencsétlen leigázott. népet kell hadjáratba vinni, amely nem oka annak a politikának, amely a háborút előidézi, hanem az ilyen kérdéseket más módon kell elintézni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak kis türelemmel lenni, a magam felfogását fel fogom itt tárni, s ha ez megfelel az önök felfogásának, követni fogják, ha pedig nem felel meg, ugy sajnálom, de nem tehetek róla. Mi az ország eredeti határainak visszaszerzését ugy képzeljük el, hogy itt bent, a jelenlegi országhatárokon belül meg kell teremteni a teljes békét, a teljes rendet és nyugalmat, az egyéni szabadságot és mindent, ami idehaza a nyugodt élethez szükséges, mert ha ezt itt megteremtjük, ugy azok a testvéreink, akik ezidőszerint a leszakadt országrészeken kénytelenek különböző nemzetek igája alatt nyögni, majd ide fognak vágyakozni, ide fognak kívánkozni hozzánk ... Szomjas Gusztáv : Tempirozható hazafiság ! Kabók Lajos : ... és majd az ő erejük segítségével is meg lehet ezt a problémát annak idején oldani. Szomjas Gusztáv: Ma is visszakívánkoznak! (Zaj.) Kabók Lajos: Ha ennyire méltóztatnak is tiltakozni e felfogásom ellen, én ebben a tekintetben más felfogást vallani még sem tudok. Ha megszűnik itt, ebben az országban mindaz, ami jelenleg van, akkor egészen másképen fognak felénk tekinteni. Szomjas Gusztáv : Az oláhok alatt talán jobb dolguk van? Kabók Lajos : Helyre kell állítani itt, az ország területén belül, a megbillent gazdasági egyensúlyt, mert itt egyáltalán nincs gazdasági politika. Itt csak politika van, és hogy az helyes-e vagy sem, arról is fogok majd beszélni, természetesen a magam szempontjából Ítélve meg a kérdést. Amikor azonban ilyen kérdést dobnak felénk, szükségét érzem annak, hogy a magunk felfogását is itt, az igen t. Nemzetgyűlés előtt, valamilyen formában tisztázzam. Erdélyi Aladár: De nem tisztázta! Kabók Lajos : Zsirkay t. képviselőtársam felszólalásával nem kívánok bővebben foglalkozni. Azt a faji elméletet nem akarom követni. Hogy miért nem, talán nem is kíváncsiak erre. Ebből i december hó 21-én, csütörtökön. 261 a beszédből csak három megjegyzést ragadtam ki és azokra akarok egészen röviden néhány megjegyzést tenni. Azt mondta ugyanis Zsirkay t. képviselőtársam, hogy az egyke-rendszer rettenetesen nagy veszedelmet jelent és ezzel a veszedelemmel szemben mindenkinek pártkülönbség nélkül össze kell fogni. Teljes egészében megértem, hogy mit jelent az egyke-rendszer. Ismerem nagyon jól annak káros kihatásait és épen ezért erre e kijelentésre csak azt mondhatom magam is, hogy nem törődöm vele, bármelyik képviselő részéről történjék ilyen felhívás, én kész vagyok a táncra és azt a munkát segítem előre, amely ezt az ügyet dűlőre akarja juttatni. (Zaj.) Azt mondotta továbbá Zsirkay képviselő ur, hogy a magyar munkás a magyar nemzet jólétét, Kánaánját idézi elő. Erre vonatkozólag az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogyha ez igy van, akkor a magyar munkást meg kéli becsülni és meg kell teremteni számára idehaza a munkálkodás lehetőségét, a munkaalkalmat, mert ha a dolog igy halad tovább, ahogy most már csaknem három esztendeje halad, hogy minden értékes munkás, aki itt munkához jutni nem tud, iparkodik ezt az országot elhagyni, még pedig azért, mert nem akar idehaza éhen halni, akkor a magyar nemzet jóléte sohasem fog bekövetkezni. Nem elegendő erre vonatkozólag az a kijelentés, hogy a magyar munkás a magyar nemzet jólétét, Kánaánját idézheti elő, hanem meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy ez az értékes magyar munkás idehaza tudjon maradni és tudjon dolgozni, tudjon boldogulni. Azt is mondotta Zsirkay t. képviselő ur, hogy Magyarországnak mindennekelőtt gazdaságilag kell helyreállania. Tökéletesen igazat adok neki és beszédem keretében iparkodni fogok rámutatni a gazdasági politikára és csak azt kérem, hogy amidőn én az egyke-rendszer tekintetében osztom az elhangzott felfogást és szívesen hajlok az ilyen munka felé, akkor ugyancsak pártkülönbség nélkül álljon mindenki amellé a gazdaságpolitika mellé, amellyel ennek az országnakmegrendült alapjait megint helyre lehetne állítani és segítse ezt a gazdaságpolitikát megvalósítani mindenki, mert ha csak szólamokat hangoztatunk az ilyen kérdésekben, akkor az országot sohasem fogjuk tudni abba a helyzetbe juttatni, amelybe valamennyiünk régi kívánsága szerint el kellene jutnia. Amidőn az indemnitás vitájában részt veszek, azt hiszem, csak természetesnek találják azt a kijelentésemet, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslathoz hozzájárulni nem tudok. Nem azért, mert szociáldemokrata vagyok, nem azért, mintha a pártfegyelem kötelezne talán erre a kijelentésre, hanem azért, mert olyan tapasztalataim vannak, amelyeknek alapján a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem. És azért, mert bizalmatlansággal viseltetem, nem tudok oly felhatalmazáshoz hozzájárulni, amely ujabb 36*
