Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. 259 sok megadóztatása révén az állam igyekezzék pénzügyi egyensúlyát helyreállítani. Nem tudom, hogy miért kapunk sajtópöröket az ilyen cikkekért, mint a Kádár Lehel »Es az övék minden . . .« című cikke, ahol egy margitszigeti kirándulás van leirva és a cikk szerzője rámutat arra a szomorú valóságra, hogy aki habzsolja, tajtékozóan habzsolja az életet, aki pezsgő mellett mulat, selyemruhában jár és akinek parfümtől illatos a teste, az mind nem mi vagyunk, mert itt mi rabszolgák, kavicshordók, utsöprők vagyunk. Hogy mi ebben az izgatás, azt nem tudom megérteni. Leszek bátor a cikkből egypár sort felolvasni, hogy annak tenorját bemutassam (olvassa) : »Minden, amit itt ember rakott, épitett, az már nem a mienk. Minden az övék, a fürdők, a szállók, a teritett asztalok, a bőség, a kiszolgálás, a levegő. Nekünk, magyaroknak már csak a régi romokhoz van közünk, melyek a multakról beszélnek.« Hogy miért kell ezért sajtópört indítani, azt igazán nem tudom megérteni. Dénes István : Igazán érthetetlen, hogy az ügyészség miket csinál. A magyar ügyészség nem tudja a kötelességét, valami csodálatos ! (Derültség.) Zsirkay János : Hogy a magyar faj gazdasági talpraállitásának célját elérhessük, ahhoz feltétlenül szükségünk van sajtóra. Ám tessék megfékezni és megbüntetni a sajtót ott, ahol egyénileg rágalmazott, de nem akkor, amikor az illető a magyar nemzet, a magyar faj érdekében irt. Büntetni akkor és ott, amikor egyetlenegy meg nem irt sor többet hozhat, mint amennyi egy egész évi jövedelem, amikor a jómód és a becsület közt kell választani, mert hiszen vannak érdekek, amelyek gazdáinak módjukban volna nagyon is honorálni a »hallgatást« és ő a szegénység becsületét választja, mert épen az állam érdekeit tartja szem előtt, ós kötelességét és hivatását szentnek tartja, büntetni ott igazán érthetetlen és indokolatlan. Hogy azonban a Gömbös Gyula t. képviselőtársam áltaí jelzett faji talpraállás lehetségessé váljék, nem lehet mást tenni, mint hogy elsöpörjük minden vonalon azokat az intézményeket, melyek nem ennek a fajnak szolgálatában állanak, mert minden faji teória, minden faji elmélet üres buborék, ha bele nem visszük azt a gyakorlati élet mindennapiságába. Gaal Gaston : Minden elsöprése forradalom ! Zsirkay János: Törvényes utón, törvényhozásilag gondolom ! Dénes István : Van törvényes és törvénytelen elsöprés ! Zsirkay János : Nem társadalmi elsöprést értek; ez a törvényhozás kötelessége. Sajnos, a magyar közönség még nem annyira öntudatos, hogy felismerné azokat a tényezőket, melyek faji érdekei ellen működnek. Szociális javak, szociális megértés nélkül a faji elméletet a valóságba átÍNAPLQ vn. plántálni nem lehet. A kisemberek védelme minden vonalon, a szociális igények kielégítése biztosithatja csak ennek a nemzetnek az örök életét és a talpraállást. Gaal Gaston : Elsöpréses alapon ? Zsirkay János." Amikor a birtokrendezés kérdése, a háztelkek kérdése, a legelő-kérdés most a sajtóban majdnem naponta felvetődik, folyton halljuk, hisz beszélnek róla, akkor igazán az a gondolatunk, hogy kezdődik az alkotó munka és lassanként odajutunk, hogy a kisemberek érdekeit is istápolni kezdik. Nem akarok szemrehányásokat tenni, mert meg vagyok róla győződve, hogy épen a jelenlevő földmivelésügyi minister urban olyan emberünk van a ministeri székben, aki megértéssel viseltetik a kisemberek minden ügyes-bajos dolgával szemben. Gaal Gaston : Miért akarja akkor elsöpörni ? Benárd Ágost : Nem érdemes ezen nyargalni ! Gaal Gaston : ösak lovon lehet nyargalni ! Zsirkay János : Meg vagyok róla győződve, hogy a minister ur oda dolgozik, hogy amiket ígértek a népnek, azok teljesednek is . . . Dénes István : Nem tudja megtartani, amit igért a népnek, mert nem engedik. Zsirkay János: ... és lesz is ereje hozzá, hogy megadja. Dénes István : Adná az Isten, hogy igy legyen, de én nem hiszem, hogy igy lesz. Zsirkay János : Én csak a valóságra utalok, a kerületemnek egyes községeire, melyekben a birtokrendezés, legeiőkérdés és a háztelkek kérdésében igazán végtelenül elszomorító kép tárul elénk. Tarpa község pl., amelynek 639 hold rendes és 100 hold erdőlegelője van, 2000 darab szarvasmarha és 800 darab sertés részére a lakosság 500 hold legelőt igényelt gróf Károlyi László uradalmától. Az első tárgyalás már megvolt, és noha ennek az igazán szegény földhözragadt vidéknek elemi érdeke, szinte létérdeke volna, hogy ez a kérdés megvalósuljon, és noha járnak Pontiustól Pilátusig, irnak, könyörögnek, a bíróságnál mégis megrekedt az ügy és nem látni azt az embert és azt a kezet, amely azt megrekeszti. Miért? Hát nincs még a történtek után sem megértés a szegény ember sorsa iránt ? Hiába beszélünk, hiába prédikálunk, hiába irunk bármit, ha az életben abból nem valósítunk meg semmit. Hiába jönnekmennek azok a szegény emberek gróf Károlyi Lászlóhoz, akinek ott ezer és ezer holdja van, nem tudnak hozzá jutni az 500 hold legelőhöz. Dénes István : Ez nem újdonság. Igy van az egész országban. (Nagy s aj és ellenmondások a jobboldalon.) Zsirkay János: Lehet hogy igy van, de ha igy van, akkor ez nagyon szomorú. De hiszen épen itt van a kezem között egy kimutatás arról a holdmennyiségről, amelyet az országos földbirtokrendező bíróság ebben az évben már szétosztott. Ebből látom, hogy a földbirtokrendezés megkezdése óta 777 községben 28.673 egyén 36