Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

252 A nemzet g íj ülés 77. ülése 1922. évi december hó 2i-êrï, csütörtökön. azon a vidéken, ahol szintiszta magyarság lakik, hogyan megy pusztulóba a legdrágább kincs, a magyar élet. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyke forrása Baranya vármegye, ahol annyira össze van forrva a magyarság kérdésével, hogy ezt »baranyai betegségnek« nevezik. De, sajnos, ma már nemcsak Baranyában dühöng ez a betegség, hanem átterjedt Barsra, Hontra, Nógrádra, Gömörre, a Tisza— Maros szögére, majd Biharba és Erdélybe is. Azok a számok, amelyeket fel fogok olvasni, az egész Magyarországra vonatkoznak, mert hiszen épen most hallottuk, hogy mi nem mondhatunk le ama véreinkről, amelyeket a trianoni béke tőlünk elszakított és átmenetileg elzárt. Tehát Baranyában, az egyke hazájában, a születési arányszám száz után számítva ötvennél több születést mutat fel a magyar községeknek 12'5%-ában, a német községeknek ellenben 71%-ában. Ez azt jelenti, hogy mig a magyar községeknek csak 12%-ában van ötvennél több születés, addig a német községeknek 71%-ában. Berki Gyula : Száz évre visszamenően meg lehet állapítani a baranyai egykét ! Zsirkay János : A legkisebb arányszám, 10—15 születés, a magyar községeknek 97'7%-ában fordul elő, mig a német, községeknek csak 1'1%-ában. Nem csoda, ha Vargha Gyula, a Központi Statisztikai Hivatal volt igazgatója fajának ilyen sorvadását látván, feljajdul és azt mondja : Ha igy gazdálkodunk az állam legdrágább kincsével, az emberi élettel, a magyarság és főként a református magyarság erről a vidékről teljesen el fog tűnni. Nem az ellenség itélte halálra, hanem az önmaga kapzsisága, az a kényelemszeretet, amelylyel az egyke révén kényelmesebbé és minél gondtalanabbá akarja tenni a maga életét. Hogy az egyke-rendszer egyes vidékeken mit jelent, és — hangsúlyozottan mondom — a református községekben mennyire pusztít, azt az alábbi számok igazolják : 1830-ban a dunántúli római katholikusok száma volt 1,434.000, 1910-ig, azaz 80 év alatt a római katholikusok száma 2,385.259-re szaporodott, ami 66%-os szaporulatnak felel meg. Ugyanezen idő alatt, — tehát 80 év alatt — a dunántúli reformátusság 317.731-ről 333.484-re szaporodott, azaz a 10 év alatti szaporulat 15.000 lélek. Akkor, midőn minden emberre szükségünk van, hogy ezt a szerencsétlen, tönkretett hazát talpraállitsuk, amikor szükségünk van minden karra,minden munkára, minden észre.hogy itt ismét a régi boldog állapotokat teremtsük meg, akkor, midőn azok a számok kérlelhetetlen igazsággal beszélnek hozzánk, kell, hogy önkéntelenül megálljunk egy pillanatra és felmerüljön bennünk a gondolat : »Uram Isten, mi lesz ezzel a szegény, jobb sorsra érdemes néppel, amely t itéli halálra ! ?« A törvényhozás kötelessége, hogy semmiféle eszköztől, semmiféle radikális eszköztől ne riadjon vissza, hogy ezt a mételyt kiirtsa ama helyekről, ahol az rr 3ggyökeresedett. Mert, amint az egyke kérdésével foglalkozó tudósok megállapították, a tífusz, a tüdő vész, a gyermekhalandóság korántsem olyan veszélyesek, mint épen ez a kérdés. Ott sorompót állit hat a higiéné kifejlesztése, az orvosi tudomány elérheti azt, hogy a halálozási arányszám csökkenjen, de ahová egyszer ez a betegség bevette a lábát, ott nincs többé emberi segítség. Hogy mennyire igy van, azt legjobban bizonyítja az alábbi eset. Somogymegye egyik községében, ahol uj iskola építését és uj tanerők alkalmazását kérte a község, a községi képviselőtestület egyik tagja azt mondotta : »Felesleges az iskola építése, mert hiszen az uj menyecskék már nem szülnek ; 4—5 év múlva már ez az iskola is feles• leges lesz, ami van. « Egy olyan vésszel állunk tehát szemben, amely hihetetlen erővel tör utat magának és amelynek az útját megkönnyítik azok a frázisok, amelyek a faj szeretetét, a nemzet szeretetét felesleges luxusnak mondják. (Ugy van ! a középen.) Hogy az egyke kérdése mennyire fontos a magyarság érdekében, azt kiemeli az a számcsoport, amelyet felolvasandó vagyok s amely megmutatja, hogy az egész Magyarországra vonatkozólag a háború következtében mennyi születés maradt el. 1915-ben 197.000 lélekkel született kevesebb, mint a békében, 1916-ban 329.000-rel, 1917-ben 345.000rei, 1918-ban 389.000-rel, 1919-ben 231.000-rel. Akkor tehát, midőn ezeknek az elmaradt születendő gyermekeknek az iskolába kellene járniok, üres padok fognak tátongani és hiába várják a magyar lelkeket, mert nem jön senki és 1930-ban, aimkor az ipartelepek, gyárak, műhelyek várni fogják a magyar munkáskezeket, üresen maradnak a gyárak és a műhelyek, mert ismét csak nem jön senki, mert az elaggott munkáskezek helyébe nem jön az a munkaerő, amely itt végre annyi szenvedés után a jóiét Kánaánját teremtené meg. (Ugy van ! Ugy van !) A magyarságnak nincs ma ennél fontosabb kérdése. Mtgköti a kezünket épen az, hogy nagyon nehéz a sajtóban ezt a kérdést tárgyalni, hiszen ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy ez a betegség, épen a sajtó által tárgyaltatván, uj hívőkre talál. Nagyon jól tudjuk, hogy a könnyelműségre inkább kaphatók az emberek, mint a teher viselésére és a kötelességtudásra. Itt tehát a törvényhozásra vár a feladat, hogy ebbe a kérdésbe belenyúljon és hogyha Franciaországnak, a 36 milliós gloire-nemzetnek, volt egy Zolája, aki a Fécondité-ban egy óriási felhördülésben mutatott rá, hogy hová j ut az egyke rendszer által a francia nép, akkor a magyar nép önmaga iránt tartozó kötelességérzete is azt mondja : »megállj, mert ha visszaélsz a faj od és nemzeted iránti kötelességgel, akkor a törvény vasszigorával ütök reád !« Itt vonuljon hátra minden mellékes tekintet, minden vagyoni kérdés. Abból a hínárból, ahová bennünket épen a trianoni béke juttatott, csak ugy lábolhatunk ki, ha minden ember pártállásra, felekezetre való tekintet nélkül akarja venni és ki is veszi a maga részét a reorganizáció munkájából, másképen itt