Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-72
A nemzetgyűlés 72. ülése 1922. évi deczember hó 15-én, pénteken. 17 'Telem együtt, aki szintén társaságában voltam. Á szolgabíró ezért eljárást indított ellenem tiltott népgyűlés miatt, s megbüntette ezt a gentlemant 10 napi elzárásra és 2000 korona pénzbirságra. Sebestyén az ítéletet megfellebbezte az alispánhoz, az alispán nemcsak hogy helybenhagyta az ítéletet, hanem még az iránt is intézkedett, hogy itt Budapesten az ellen a gentleman ellen, az ellen a tetőtől-talpig korrekt, becsületes, hazafias ur ellen az internálási eljárás is haladéktalanul megindittassék. S ha a belügyminister ur maga nem látta volna át ennek az ítéletnek igazságtalan és bornírt voltát, — mert annak nevezem — akkor ez a kifogástalan, talpig becsületes, hazafias gentleman ma a toloncházban vagy pedig Zalaegerszegen ülne. T. Nemzetgyűlés ! A közigazgatási Ítéleteknek ilyen példái után, amelyeknél nem kellene még pontút tennem, de azt hiszem, hogy ha az elnök ur ujabb rendreutasitással nem is él, akkor sem kell ujabb példákat felhoznom, mondom, ilyen példák után mi a közigazgatás Ítéleteiben nem bízunk és épen emiatt fogunk a tárgyalás küszöbén álló rendtörvényjavaslat ellen harcot indítani, mert tűrhetetlennek tartjuk, hogy a kormány szolgálatában álló kortespénzzel jutalmazott egyének minket politikai működésünkben zavarjanak, megakasszanak és Magyarországon a legkisebb megmozdulást is lehetetlenné tegyék. Különben van itt több tipikus példája annak a közéleti anarchiának, mely itt dühöng. Itt van a magyar tudományos élet, az egyetemek kérdése. Az egyetemről már úgyszólván majdnem minden valamirevaló világhírű tudóst kiszórtak. Itt van rír. Schlick József, szanskritológus, vizsgálat folyt ellene, az egyetem tanácsa felmentette, de ma sem taníthat. Marczaly Henriknek még csak fegyelmije sem volt, máig sem taníthat. Kövesligeti Radó, aki csaknem klerikális hirben állott, fegyelmi eljárás alatt volt, mely rosszalással fejeződött be, de ez az európai hírű tudós még máig sem tanított. Itt van Beké Manó. elbocsátották, bűne az, hogy a tanítókat fel akarta venni az egyetemre, amiben azt hiszem, Vass József volt kultuszminister ur osztozott vele, mert hasonló nemes szándékai voltak. Ott van Révész Géza ; a vád az, hogy kierőszakolt egy pszichofizikai láboratóriumot, amely egyetemünket nyugateurópai kulturnivőra emelte volna ; indok : nem jelentkezett szolgálattételre, tehát elbocsátották, azonban szolgálattételre nem jelentkezhetett, mert ha bement volna, ez talán az életébe került volna. Ott van Alexander Bernát, egy egész filozófusgenerációt nevelt fel, elbocsátották, nyugdíjának 75 százalékát adják neki, mert természetesen helyet kellett csinálni Kornis Gyulának. Ott van Alexis György; az volt a vád ellene, hogy támadta a kereszténységet: kisült, hogy ez a vád teljesen NAPLÓ vu. hazug és tarthatatlan, mégis nyugdíjba küldték. Ott van Czebe Gyula; bűne, hogy elfogadott egy tanári kinevezést, még a középiskolákban való tanítástól is eltiltották. Gyerünk tovább a közélet vizsgálatában. Valamennyien örvendtünk, amikor hirül adták, hogy megszűnt a cenzúra, levették a sajtó kezéről a béklyókat, hogy ezután az Isten legnagyobb jutalma, a gondolat szabadon nyilvánulhat meg, nem lesz semmi béklyó, amely bilincsbe veri az emberi szellemet. Ehelyett azonban rosszabbat kaptunk : a kolportázsjog megvonását, a lapbetiltásokat. Az ujságcsonkitás napirenden van ; minden olyan lapot, amely a kormányzatnak nem tetszik, amely a demokráciával óhajtja gyógyítani ezeket a szörnyűséges sebeket, lassanlassan eltüntetnek. Ujabban a színházi cenzúra is jelentkezik Most, amikor Petőfi Sándornak, a legnagyobb magyar poétának centennáriumát üli ez az ország, még Petőfi költeményeit sem engedik szabadon szavalni. Megtörtént, hogy egy színészt, aki »Az apostol« című költeménybői tizennégy sorral többet mert szavalni, mint amennyit a színházi cenzúra engedélyezett, négyszer-ötször a rendőrségre citálták. Rupert Rezső: A cárizmus ehhez képest kismiska volt! Drozdy Győző: Tompa Mihálynak »A gólyához« című költeményét nem engedik szavalni. Azt kérdezem, nem az abszolutizmus kritériuma-e az, amikor már az elégiáktól is félnek, amikor már elégiákban sem engednek beszélni ? Mi helyeseljük, ha a sajtót sem jobbra, sem balra nem engedik a szabadosságig elfajulni. De itt van pl. a Népszava mnnkatársa ellen tegnap hozott bírói ítélet, amellyel Szakasits Árpádot két esztendőre ítélték el azért, mert azt irta »Nagyatádi proklamálta a parasztdiktatúrát« című cikkében, hogy (olvassa) : »...az ellenforradalmi pénzzel, erőszakkal, csendőrszuronnyal feltáplált kormányt támogató pártban megvan mindaz az utálat a dolgozó osztály ellen, amely csak elképzelhető«. Propper Sándor: Milyen igaza van! Drozdy Győző : Szakasits ezért kétesztendei börtönt kapott ! Rupert Rezső: Justizmord! Pikler Emil : Amikor a gyilkosok szabadon járnak ! Rupert Rezső: Rögtön le is tartóztatták! Ez törvénysértés, mert nincs háború, tehát nincs háborús minősités! Drozdy Győző : Nem bocsátkozom ezen birói ítélet kritizálásába ; nem is foglalkozom vele, bár mint törvényhozónak szerintem a kritikához is jogom volna! Egy hang a középen : Nem is lehet ! Rupert Rezső : De lehet ! A meghozott ítélet kritika alá vehető. Drozdy Győző : De méltóztassék megengedni, kogy felhívjam a kormányzat figyelmét arra s
