Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

172 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. Imre és Zsitvay Tibor képviselő urak is 'elláttak aláírásukkal, igy szintén fontosnak minősítettek. Eszerint (olvassa) .* »Tekintettel arra, hogy az utügy egészének egységes koncepció alapján való reorganizálása csakis egy uj úttörvény megalkotása utján érhető el, tisztelettel indítványozom, utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1890. évi I. te. helyébe léptetendő uj úttörvényre vonatkozóan mielőbb terjesszen javaslatot a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ma a pénzügyi világot általában véve — nemcsak a mi pénzügyi világunkat, de a nemzetközi pénzügyi világot — is három kérdés foglalkoztatja. Az egyik az, amit ujabban a modern nyugati kulturnyelveken jóvátételnek neveznek, amit azonban én egyszerűen hadisarcnak hívok ; azután a különböző országok pénzegységeinek stabilizációja ; végül pedig a takarékosság szükségessége, amely — post equitem sédet atra cura — ugy a jó, mint a rossz valutájú államok pénzügyministereinél sötét árnyként egyformán jelentkezik. Ami a mi pénzügyi politikánkat illeti, Hegedűs Lóránt t. barátom ideje alatt az volt az irányzat, hogy minél erősebbnek kell bemutatni a külfölddel szemben ezt a koldusországot, hogy külföldi hitelt kaphassunk. A mi hitelképességünket igyekeztünk tehát ilymódon s mesterségesen növelni. Bebizonyosodott azonban, hogy mindaddig, mig a hadisarc kérdése eltörölve vagy bárhogy elintézve nincs, addig itt külföldi hitelre tulaj donképen nem számithatunk. (Ugy van ! jobbfelöl,) Azt hiszem tehát, hogy evvel a politikával feltétlenül szakitanunk kell. Én is azt vallom, — és nem hiszem, hogy a parlametnben bárki is az ellenkező nézetet vallaná — hogy tőlünk, akiknek az ország kétharmad részét át kellett szolgáltatnunk idegen megszállás alá, hadisarcot követelni nem lehet. Ez az ország mégis kénytelen foglalkozni a végleges döntésig ezzel a kérdéssel ; kénytelenek vagyunk feltétlenül foglalkozni azzal, hogy mi lesz az országból, ha tényleg komolyan veszik ellenségeink ezt a jóvátételt. Én e tekintetben kétféle hírt hallottam ; szeretném, ha egyik sem fedné a valóságot. Az egyik hir az, amely az angol és olasz álláspontot fedi s amely annál is inkább érdekel bennünket, mert az olaszokat szeretjük ünneplésben részesíteni, sőt egyes esetekben diszkardot is szoktunk nekik átadni, azonban még mindig nem látjuk az olasz nemzet nagylelkűségét, mint őszinte barátságunk megnyilvánulását, sőt elsősorban épen ő követeli tőlünk az 500 millió aranyfrankot, • amelynek behajtása tulaj donképen Magyarország megsemmisítését jelentené, (Ugy van! Zaj.) A másik, enyhébb álláspont az angol álláspont. Ez sem sokkal enyhébb, mert tulaj donképen húsz millió angol fontról beszél. Szeretném, ha egyik sem közelítené meg a valóságot, sajnos azonban — azt hiszem — nem tévedek, a számok hitelességét illetőleg. Nekünk tehát feltétlenül minél előbb meg kell évi december hó 19-én, kedden. változtatnunk a pénzügyi politikánkat. A pénzügyminister ur kötelező igéretét birjuk. Terjeszszük elő tehát mielőbb a legreálisabb költségvetést. Valljuk be őszintén, hogy koldus, csonka ország vagyunk. Akkor talán a török viszonyok miatt későbbre halasztott hadisarc ügyével bizonytalanságban tartott állami helyzetünket •— talán •— javítani tudjuk azzal, hogy megmutatjuk a külföldnek : itt semmiféle keresnivalója nincs. Az én számit ásom szerint a mi költségvetésünk egy esztendőben 180 milliárdot tesz ki. Ez az a minimális szükséglet, amelyre a legnagyobb takarékossági elvek mellett is ennek a koldusországnak okvetlenül szüksége van. Amennyire számításaim nem csalnak, mi ennek csak a felét, 90 milliárdot tudjuk csak fedezni, a másik 90 milliárd hiányzik és évről-évre növeli államadósságunkat. Szükségesnek tartom ezzel kapcsolatban arról is szólni, hogy milyen a jó valutájú államok helyzete ? A francia költségvetést pl. most októberben tárgyalta le a jó valutájú, gazdag, úgynevezett győztes államnak, a Gloire nemzetének parlamentje s a költségvetés deficitje is bizony nem kevesebb mint négy milliárd frak. Halász MdriC : Lesz még több is ! Karafiáth Jenő: Ez azonban csak az első pillanatban látszik ennyinek ; további négy milliárdra tehető az adósságuk azért, mert az a számítás, amelyet ők a németekkel szemben, a német hadisarc behajtásával kapcsolatban felállítottak, csődöt mondott, tehát ehhez a számhoz még négy milliárdot bátran hozzátehetünk. Franciaországban különben az idén nagyon rossz termés volt, amennyiben az évi termés 88 millió q gabona helyett csak 64 millió métermázsa termett, tehát 24 millió métermázsa gabonát a külföldről kellett előteremteni, ami az ő pénzük szerint körülbelül 2 milliárd kiadást jelentett. Természetesen, amint nálunk szeretik szidni a kormányt, ugy a francia kormányt is alaposan kiszidták ezért a rossz költségvetésért, főként Clemenceau lapj Echo National ment nagy erővel a kormánynak a pénzügyi politika csődje miatt. A német márkának esése is nagy ijedséget okozott. Természetesen érthető is volt ez az ijedelem és aggodalom, mert hiszen a frank annyira csökkent épen a legutóbbi időben, hogy míg pl. békeidőben 25 frankért lehetett kapni egy font sterlinget és 5 frankért egy dollárt és a legutóbbi időben 48—52 frank helyett, már 67 frankba került a font sterling és a dollár ára is 11-ről 15 frankra emelkedett. Az angoloknál épugy szükségessé vált a takarékosság. Amint Bonar Law beszédeiben több izben mondotta, Angliának elsőrendű szükséglete a nyugalom, de utána mindjárt a takarékosság következik, mert a takarékosság az, amellyel a legjobban lehet enyhíteni a munkanélküliséget, a gyarmatügyi kivándorláson kivül. *f| A francia költségvetésen kivül, az olasz költségvetés is szomorú képet nyújt. Csak röviden akarom közölni, hogy ott egy képviselő szóvá tette, hogy tulajdonképen nem 6870,000,000 lira deficitről '