Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
160 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922, Kabók Lajos: Erre már hallgatnak ! (Felkiáltások a jobboldalon : Mit csináljunk !) Itt mozduljanak meg. Szomjas Gusztáv: Azt akarják, hogy adót ne fizessenek, de a rokkantakon segítsenek. Magyarázza meg, miből ? Héfaelt Ede : A kormányt befolyásolják ! Nem támogatni kell az ilyen korma nyt, hanem elkergetni. (Zaj a jobboldalon.) Gr. Hoyos Miksa : Épen Hébelt ur fogja megcsinálni ! Szeder Ferenc: Egyenesen megszégyenítő, hogy özvegyek, akiknek férje a harctéren maradt, akiknek családi élete tönkrement, akik nem a földbirtokukból veszitettek el egy darabot, akiknek nem azt jelentette a háború, hogy kevesebb lett a jövedelmük, mert rekviráltak a hadsereg és a lakosság részére, hanem akik elveszítettek mindent, amit az élet adott a számukra, egy népjóléti ministeri rendelet szerint 200 koronát kapnak havonta, amelyből nem lehet egy kilogramm kenyeret venni. Egyenesen megszégyenítése azoknak a hősöknek, akiket akkor félisteneknek neveztek, megszégyenítése ezek családjának és hozzátartozóinak, hogyha vi 200 koronával dugják most ki a szemüket. Erdélyi Aladár : Ez nem így van, ez tévedés. Minden község maga állapítja meg. Szabó Imre: Akkor azután meg is van állapítva. Szeder Ferenc : Az egy kis tévedés, hogy minden község maga állapítja meg, mert a népjóléti minister ur rendelete szabályozza ezt a kérdést, ez pedig többek között a következőket mondja (olvassa) : »Rokkantak, ha keresetképtelenségük 25 százaléknál több, de az 50%-ot el nem éri, 1200 koronát kapnak.» Rothenstein Mór: Minden héten ? Szeder Ferenc : Természetes, hogy évente ! (Továbbolvassa) : »Ha keresetképtelenségük 50 százaléknál több, de a 75%-ot el nem éri, 2400 koronát, ha keresetképtelenségük 75%-nál több, de a 100%-ot el nem éri, évi 4200 koronát, ha pedig keresetképtelenségük 100%-os — értsék meg jól, azok, akik nem tudnak semmit sem dolgozni, akik minden munkaképességüket elveszítették — 4800 koronát kapnak.« 4800 koronát ugyanakkor, amikor 11.000 korona egy métermázsa búza. De hogy sokáig kétségben ne maradjunk, aziránt, hogy mennyit kapnak azok az özvegyek, akiknek férje a harctéren elesett, akik tehát mindenüket elveszítették, felolvasom a rendelet idevonatkozó részét (vívassa.) : »Az özvegyi járulék összege általában évi 2400 korona«, tehát havi 200 korona, amely nem elég másfél kilogramm kenyér megvásárlásához. Szabó Imre : Nálunk egy éves tag után 22.000 koronát kap az özvegy, a hazától 2400 koronát. Szeder Ferenc : És ha ezeket a már felemelt járulékokat legalább folyósítanák ! De ezt a felemelt járulékot még most sem folyósítják. Ma még csak 44 korona 60 fillért kap havonta egy 25%-os rokkant. De ezt is csak akkor kapják meg, ha már évi december hó 19*én, kedden. egyszer bevették a rokkantstátusba. Ezt a kevesebb járadékot is azok kapják, akik véletlenül — mert ilyenek nagyon szép számban előfordulhattak — bekerültek a rokkantstátusba. Hanyagság, lelkiismeretlenség és bűnös mulasztás az, hogy rokkantak özvegyei, akiknek férje ezelőtt három évvel meghalt, még ma sem tudnak hozzájutni semmiféle járadékhoz. Lelkiismeretlenség és bűnös, könnyelmű mulasztás, — ezt példákkal tudom igazolni — hogy az az anya, akinek két gyermeke van s kinek a férje 1918-ban harctéren szerzett betegsége következtében kórházban elhalt, özvegye ezideig még egyetlen fillér rokkantjáradékot sem kapott. Rothenstein Mór: Magyar közigazgatás! Szeder Ferenc: Amikor a népjóléti minister ur ezt a kérdéses rendeletét kiadta, amelyben legújabban szabályozta a rokkantkérdést és megállapította a rokkantilletményeket, egyszersmind elrendelte a rokkantak felülvizsgálatát is. Elrendelte — egyetértek a tekintetben a népjóléti minister úrral — bogy akik olyan rokkantak, hogy rokkantságuk a munkában, a munkateljesítésben nem akadályozza őket, töröltessenek a rokkantstátusból, azoknak a rokkantaknak pedig, akik nem tudnak dolgozni, akik munkaképtelenek, akik nyomorékokká váltak, tegyék lehetővé az emberi módon való megélhetést. E tekintetben tehát tökéletesen egyetértünk. De itt sem így történik. Én ismerem az ilyen felülvizsgálat körül lejátszódó jeleneteket, tudom, hogyan bírálták felül azokat, akik a rókkantstátusban voltak, és hogyan állapították meg ezek járadékait. A népjóléti minister ur ugyanebben a rendeletben azt mondotta, hogyha rokkant is valaki, de ha'évi keresete a 48.000 koronán felül van, a rokkantstátusból törölni kell, illetőleg részére a járadékot folyósítani nem lehet. Drozdy GyŐZŐ : Mintha háromezer koronából megélhetne egy hónapig valaki ! Szeder Ferenc : Ezt a kereseti határt a népjóléti minister ur egy másik rendeletében 72.000 koronában állapította meg, úgyhogy most azok, akiknek 6000 koronáig terjedő keresetük van havonta, rokkantsági járadékot kapnának, mig ellenben akik 72.000 korona összegen felül keresnek évenként, azok töröltetnek a rokkantstátusból és nem kapnak rokkantsági járadékot. KabŐk Lajos: Abból meg lehet már élni! Azért ! Szeder Ferenc : Nem beszélek arról, hogy még a legszerényebb viszonyok között is hogyan tud megélni egy család 72.000 koronából, nem beszélek arról, hogy 72.000 korona a legminimálisabb szükségletek kielégítése szempontjából sem jelent semmit. Megelégszem azzal, hogy a népjóléti minister ur 72.000 koronát állapított meg, mint olyan kereseti összeget, amelynek eléréséig szüksége van a rokkantnak járadékra. Kifogásolom azonban azt, hogy a felülvizsgáló bizottságok keresetek megállapításánál nagyon is egyoldalúan és felületesen járnak el. Hogy a munkaaclók köte,-