Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

160 A nemzetgyűlés 75. ülése 1922, Kabók Lajos: Erre már hallgatnak ! (Felkiál­tások a jobboldalon : Mit csináljunk !) Itt mozdul­janak meg. Szomjas Gusztáv: Azt akarják, hogy adót ne fizessenek, de a rokkantakon segítsenek. Ma­gyarázza meg, miből ? Héfaelt Ede : A kormányt befolyásolják ! Nem támogatni kell az ilyen korma nyt, hanem elkergetni. (Zaj a jobboldalon.) Gr. Hoyos Miksa : Épen Hébelt ur fogja meg­csinálni ! Szeder Ferenc: Egyenesen megszégyenítő, hogy özvegyek, akiknek férje a harctéren maradt, akik­nek családi élete tönkrement, akik nem a föld­birtokukból veszitettek el egy darabot, akiknek nem azt jelentette a háború, hogy kevesebb lett a jövedelmük, mert rekviráltak a hadsereg és a lakosság részére, hanem akik elveszítettek mindent, amit az élet adott a számukra, egy népjóléti minis­teri rendelet szerint 200 koronát kapnak havonta, amelyből nem lehet egy kilogramm kenyeret venni. Egyenesen megszégyenítése azoknak a hősöknek, akiket akkor félisteneknek neveztek, megszégyení­tése ezek családjának és hozzátartozóinak, hogy­ha vi 200 koronával dugják most ki a szemüket. Erdélyi Aladár : Ez nem így van, ez tévedés. Minden község maga állapítja meg. Szabó Imre: Akkor azután meg is van álla­pítva. Szeder Ferenc : Az egy kis tévedés, hogy min­den község maga állapítja meg, mert a népjóléti minister ur rendelete szabályozza ezt a kérdést, ez pedig többek között a következőket mondja (ol­vassa) : »Rokkantak, ha keresetképtelenségük 25 százaléknál több, de az 50%-ot el nem éri, 1200 koronát kapnak.» Rothenstein Mór: Minden héten ? Szeder Ferenc : Természetes, hogy évente ! (Továbbolvassa) : »Ha keresetképtelenségük 50 százaléknál több, de a 75%-ot el nem éri, 2400 ko­ronát, ha keresetképtelenségük 75%-nál több, de a 100%-ot el nem éri, évi 4200 koronát, ha pedig keresetképtelenségük 100%-os — értsék meg jól, azok, akik nem tudnak semmit sem dolgozni, akik minden munkaképességüket elveszítették — 4800 koronát kapnak.« 4800 koronát ugyanakkor, ami­kor 11.000 korona egy métermázsa búza. De hogy sokáig kétségben ne maradjunk, az­iránt, hogy mennyit kapnak azok az özvegyek, akiknek férje a harctéren elesett, akik tehát min­denüket elveszítették, felolvasom a rendelet ide­vonatkozó részét (vívassa.) : »Az özvegyi járulék összege általában évi 2400 korona«, tehát havi 200 korona, amely nem elég másfél kilogramm kenyér megvásárlásához. Szabó Imre : Nálunk egy éves tag után 22.000 koronát kap az özvegy, a hazától 2400 koronát. Szeder Ferenc : És ha ezeket a már felemelt já­rulékokat legalább folyósítanák ! De ezt a felemelt járulékot még most sem folyósítják. Ma még csak 44 korona 60 fillért kap havonta egy 25%-os rok­kant. De ezt is csak akkor kapják meg, ha már évi december hó 19*én, kedden. egyszer bevették a rokkantstátusba. Ezt a kevesebb járadékot is azok kapják, akik véletlenül — mert ilyenek nagyon szép számban előfordulhattak — bekerültek a rokkantstátusba. Hanyagság, lelkiismeretlenség és bűnös mu­lasztás az, hogy rokkantak özvegyei, akiknek férje ezelőtt három évvel meghalt, még ma sem tudnak hozzájutni semmiféle járadékhoz. Lelkiismeretlen­ség és bűnös, könnyelmű mulasztás, — ezt példák­kal tudom igazolni — hogy az az anya, akinek két gyermeke van s kinek a férje 1918-ban harc­téren szerzett betegsége következtében kórházban elhalt, özvegye ezideig még egyetlen fillér rokkant­járadékot sem kapott. Rothenstein Mór: Magyar közigazgatás! Szeder Ferenc: Amikor a népjóléti minister ur ezt a kérdéses rendeletét kiadta, amelyben leg­újabban szabályozta a rokkantkérdést és meg­állapította a rokkantilletményeket, egyszersmind elrendelte a rokkantak felülvizsgálatát is. Elren­delte — egyetértek a tekintetben a népjóléti minister úrral — bogy akik olyan rokkantak, hogy rokkantságuk a munkában, a munkateljesítésben nem akadályozza őket, töröltessenek a rokkant­státusból, azoknak a rokkantaknak pedig, akik nem tudnak dolgozni, akik munkaképtelenek, akik nyomorékokká váltak, tegyék lehetővé az emberi módon való megélhetést. E tekintetben tehát tökéletesen egyetértünk. De itt sem így történik. Én ismerem az ilyen felülvizsgálat körül le­játszódó jeleneteket, tudom, hogyan bírálták felül azokat, akik a rókkantstátusban voltak, és hogyan állapították meg ezek járadékait. A népjóléti minister ur ugyanebben a rendeletben azt mon­dotta, hogyha rokkant is valaki, de ha'évi kere­sete a 48.000 koronán felül van, a rokkantstátus­ból törölni kell, illetőleg részére a járadékot folyó­sítani nem lehet. Drozdy GyŐZŐ : Mintha háromezer koronából megélhetne egy hónapig valaki ! Szeder Ferenc : Ezt a kereseti határt a nép­jóléti minister ur egy másik rendeletében 72.000 koronában állapította meg, úgyhogy most azok, akiknek 6000 koronáig terjedő keresetük van ha­vonta, rokkantsági járadékot kapnának, mig ellenben akik 72.000 korona összegen felül keres­nek évenként, azok töröltetnek a rokkantstátus­ból és nem kapnak rokkantsági járadékot. KabŐk Lajos: Abból meg lehet már élni! Azért ! Szeder Ferenc : Nem beszélek arról, hogy még a legszerényebb viszonyok között is hogyan tud megélni egy család 72.000 koronából, nem beszé­lek arról, hogy 72.000 korona a legminimálisabb szükségletek kielégítése szempontjából sem jelent semmit. Megelégszem azzal, hogy a népjóléti mi­nister ur 72.000 koronát állapított meg, mint olyan kereseti összeget, amelynek eléréséig szük­sége van a rokkantnak járadékra. Kifogásolom azonban azt, hogy a felülvizsgáló bizottságok ke­resetek megállapításánál nagyon is egyoldalúan és felületesen járnak el. Hogy a munkaaclók köte,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom