Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-75

A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden. Ifi Szabó József: Nem kötelező! Fábián Béla : Kérem kötelező Î Ezenkívül még 150 koronát is felszámítanak nekik a hivatalok csak azért, mert fel kellett őket szólítani. Tessék elhinni, hogy annak a kisiparosnak és kiskereskedő­nek, aki most egyáltalában nem vesz be semmit, — hiszen mindannyian méltóztatnak tudni, hogy ugy a kisipar, mint a kiskereskedelem pang — ez na­gyon tekintélyes összeg. A másik dolog, amelyre itt most rá kell tér­nem, a blokkrendszer kérdése, CS £IZ SÍ hajsza, az a hecc, amely most a kisipar és kereskedelem ellen folyik. Sajnos, odáig jutottunk, hogy naponkint járnak hozzájuk a különféle ellenőrök ; azt hi­szem, hogy különösen azok a kormánypárti kép­viselőtársaim, akik velem együtt megjelentek a kisiparosok gyűlésén, elmondhatják, hogy ott panaszok és pedig komoly panaszok hangzottak el amiatt, hogy több detektív fordul meg náluk mint vevő. Nem tudják, hogy mit csináljanak, állandóan hamisítóknak, csalóknak tartják őket. Gsak a minap jelent meg nálam kerületemből, Erzsébetfalvárói, egy kereskedő, aM elmondotta, hogy felhívták a községi elöljárósághoz és tudo­mására hozták, hogy egy vitás dologból kifolyólag adót kell fizetnie. Az illető ugyanis nem tudta, hogy jár-e forgalmi adó vagy sem. Kérdezték tőle, hogy vannak-e feljegyzései. Azt mondta, hogy nin­csenek, és erre megállapították, hogy 1922 novem­ber hóra havi jövedelme után 3000 korona forgalmi adót kell fizetnie. Erre visszamenőleg kiszámitották az adóját 15 hónapra. Akkor 100 korona volt egy ing, most 1200 korona, az egyhavi forgalmi adóját egész egy­szerűen megszorozták 10-zel és kötelezték ennek megfizetésére. Általában kérem a pénzügyminister urat, hogy azt a töméntelen kérelmet, amely az Adóügyi Útmutató és Ellenőrző Hivatalban és a pénzügyministeriumban van, kegyeskedjék végre elintézni, hogy megszűnjék a forgalmi adó terén mutatkozó bizonytalanság. Szabó Imre: Meg kell szüntetni a forgalmi adót ! Fábián Béla : Lehetetlenség ugyanis az, hogy valaki csak a büntetőbíróság előtt tudja meg, hogy valami vétséget vagy kihágást követett-e el. Eszembe jut az az anekdota, amelyet egyik t. ba­rátom mondott, a két zsidóról, aki Amerikába ment. Az egyik elindult és egyszerre csak néhány kilo­méterre Amerika előtt felszáll a hajóra egy másik ismerőse, aki egy héttel ezelőtt ment ki Amerikába. Azt kérdezi tőle : hát te mit csinálsz itt ? Kérlek, mondja, én vagyok a révkalauz. Mi az, hogy : rév­kalauz ? kérdezi az egyik. A révkalauz az, válaszolja a másik, akinek vezetnie kell a hajót, hogy elkerülje a zátonyokat. Hát te már tudod, hol vannak itt a zátonyok ? Igen, tudom, mondja a másik, és ebben a pillanatban égnek mered a hajó orra, látod, itt is van egy zátony. (Derültség.) így van ez a keres­kedőkkel és az iparosokkal is. Amikor zátonyra kerülnek, akkor állapítja meg róluk a büntetőbíróság, hogy most büntetendő cselekményt követtek el, és az illető is csak akkor tudja meg. Itt van a bizományi kérdés, melynek 1 elintézése elől még mindig elzárkóznak ; és most az utóbbi időkben megjelent a lapokban egy kellemes hír, amely nemcsak a kereskedőknek és iparosok, nak, de valamennyi fogyasztónak is nagyon kelle­metlenül esett, hogy a forgalmi adót fel akarják emelni 10%-ra. Szabó Imre: Meg kell szüntetni, nem fel­emelni ! Dénes István : Remélem, a magyar nép meg­adja erre a választ ! Fábián Béla: Remélhetőleg, ez csak kacsa, mert nem tételezem fel a pénzügyminister úrról, hogy akkor, amikor végre hála Istennek az árak emelkedésében stagnálás állott be, jóllehet meg­drágították a vizet, a villanyt, a vasutat, most ismét 10%-ra felemelt forgalmi adóval jöjjön, amely tulajdonképen nem 10%-os forgalmi adó, hanem annyiszor 10%-os, ahányszor az áru gazdát cserélt. Nekünk és az egész magyar kereskedelemnek és iparnak az a kérése a minister úrhoz, hogyha az államnak szüksége van pénzre, ha szüksége van forgalmi adóra, tessék akkor megállapítani a for­galmi adó nagyságát, amikor az először kerül a forgalomba, hogy a kereskedők és iparosok a foly­tonos vexálásoktól, amelyekben, sajnos, részük van, megmeneküljenek. Dénes István : Az egész forgalmi adó lehetet­lenség ! Pénzügyi abszurdum ! Fábián Béla : Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem befejezéséül még a rendtörvény­nyel foglalkozzam, de csak nagyon röviden, néhány szóval. Minden polgár- és munkásembernek, aki ebben az országban él, az az érdeke, hogy a szeren­csétlen négy esztendő után, amelyen keresztül­mentünk, végre valahára kikeiüljünk az öiökös forrongásokból és az örökös zűrzavarokból. Min­den embernek az az érdeke, hogy ne lehessen itt lázítani és hogy a lázítót becsukják. De minden embernek az is az érdeke, hogy ez a törvény ren­des utján történhessék. Bocsánatot kérek, én ismerek egy főszolga­bírót, aki, mikor összetörte a szódásüvegeket egy helyen s ezért felelősségre vonták, azt mondta, hogy azért törte össze, mert rossz kedve volt. Meg is tettem az illető ellen a feljelentést. Nem akarok tehát a közigazgatási hatóságok kezébe olyan példátlan hatalmat adni, mint amilyent ez a javaslat adni akar. Tessék elhinni, a falu népét semmi a világon nem lázit ja, semmi nem izgatja fel jobban és nem hajtja a túlzók karjaiba, mint épen a túlzott rendszabályok. Erős kormányt és erős kormányzást akarunk, de nem erőszakos kor­mányzást, és nem akarjuk az erőszakot állandósí­tani a magyar életben. Tessék elhinni, hogy azért lehetett itt forradalom, mert a Károlyi-kormány embereiben nem volt elegendő energia arra, hogy erősen kormányozzanak, mert nem tudtak szembe­szállni azzal a pár emberrel, aki itt lázított és iz­gatott és mert nem tudtak szembeszállni az orosg

Next

/
Oldalképek
Tartalom