Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden. 1&§ nemzetnek demonstrálni fog kelleni azt, hogy itt mindenki egy és ugyanaz, itt mindenki magyar. Én erkölcstelennek tartom, hogy mást beszéljünk idebenn és mást beszéljünk odakünn. Én mérgezőnek tartom az emberek lelkére nézve azt a politikát, amely azért, hogy a nemzetnek erkölcsi szinvonalat odakünn megmentse, vagy pedig azért, hogy a nemzet érdekeit helyesen képviselhesse odakint, kénytelen hamis szinbe öltöztetni az itthoni állapotokat. De méltóztassék megengedni, hogy egy klasszikus aktát olvassak fel, amely teljesen felbontja mindazt, amit itthon a fajról elmondanak. A béketárgyalások alkalmával a magyar kormány a következőket mondta el a vonatkozó akták gyűjteményének 359. lapján a magyar zsidókról (olvassa) : »Büszkén emlegetik, hogy a honfoglaló magyarokhoz török eredetű kazárok csatlakoztak, akik közül többen a zsidó vallást vették fel, legnagyobb részük teljesen asszimilálódott a magyarokhoz, kiváló magyar Írókat, tudósokat és művészeket adtak nekünk. A magyar nemzeti lélekhez való asszimilálódás következtében el kell ismerni, hogy faji szempontból a magyar zsidók már nem is zsidók, hanem magyarok.« Szomjas Gusztáv : Ugy is van, ezek magyarok ! Drozdy Győző : Hétfőn igen, de kedden nem. (Derültség.) Meskó Zoltán : Szombaton nem, máskor mindig! (Zaj bal felöl.) Horváth Zoltán : Hódmezővásárhelyen igen, de az Unió-klubban nem ! Kétlaki erdélyi politika S Fábián Béla: A jegyzék a 135. és a következő oldalakon támadja az Erdélyre vonatkozó román statisztika azon eljárását, hogy a zsidókat, akiket a magyar statisztika mint felekezetet mutat ki, nemzetiségnek tünteti fel. Hangsúlyozza a jegyzék — hogy szószerint idézzem — a következőket (olvassa): »Helytelen tehát, mert célzatos és tudománytalan a román memorandumnak az az eljárása, hogy a zsidókat levonja a magyarok számából.« Farkas István: De itthon tudományos! Drozdy Győző: Itthon faj, Parisban felekezet ! Fábián Béla: Egész Európában egyetlen állam van, Oroszország, mely a zsidót a nemzetiségek között is kimutatja. Ez az egyik oldalon van, a másik oldalon pedig a következő kedvesség. A részvénytársaságoknak kézbesítettek egy vagyonbevallási kimutatást, amelyen az egyik rovatiján a következő kérdés van: »Mi a részvénytársaság vallása?« (Derültség.) Abban az esetben, ha a részvénytársaságnak nincs vallása, mi a vezetőnek a vallása ? (Derültség. ) Azután még egy apró kedveség. A nyugdíjasoknak, akik itt dolgoztak a magyar állam szolgálatában 30—35 évig, nyugdíjas koztisztNAPLŐ VB. viselőknek, kézbesítettek a napokban egy kitöltendő blankettát, amelyen a zsidó már nem felekezet, hanem faj. A blankettán a következő kérdés van: »Mi a nyugdíjasnak a faja?« (Derültség.) Nem tudom, most több nyugdíjat fognak-e kapni a fajilag kifogás alá esők, vagy kevesebbet. (Derültség.), Mi ez ? Micsoda vicc ez ? Reischl Richárd : Ők a szombati maceszhoz lisztet is kapnak! Fábián Béla : Jelen van a kereskedelmi minister ur, ő valószínűleg meg fogja tudni mondani. A német vagy tót származású képviselő urak figyelmét vagyok bátor felhívni a következőre. A 146. lapon van egy statisztika, amely azt mondja, hogy a legmagyarabb felekezetek közé tartoznak: a reformátusok és a zsidók. (Zaj jobb felöl.) Odakünn tehát azt mondják, hogy ezek a legmagyarabb felekezetek. Nem akarom a jegyzék felolvasását folytatni, de még egy kedves kis dolgot említenem kell. A 228. oldalon »Román atrocitások« cím alatt a következőket mondja a jegyzék (olvassa) : »Kolozsvárott a zsidó hosszunapon a román hatóság 150 zsidó családot telepitett ki lakása* bői bútorzatával együtt, helyükbe jövevény oláh családokat költöztetett be. A román kormány bizalmas rendeletet adott ki a nagyszebeni kor» mányzótanácsnak, hogy minden zsidó, aki 1910 óta költözött Erdély területére és ott földbirtokkal nem rendelkezik, kiutasítandó.« Tehát innen oda és onnan ide, egy játék, amely mindenütt folyik. (Felkiáltások balfelöl: Football!) Aztán itt van egy kedves cseh újság. En a társadalom minden rétegéből annyi emberrel érintkeztem gyermekkorom óta, olyan helyeken is, ahol az emberek szive őszintén megnyilatkozik, hiszen a harctéren, hadifogságban az emberek őszintén beszélnek, de én nem láttam az emberekben azt, hogy akár nemes szempontok által vezéreltetve is hajlandók volnának elhinni azt, amit nálunk hirdetnek, hogy t. i. azért, mert valaki a zsidó felekezethez vagy a zsidó fajhoz tartozik, — ámbár sohasem fogom elismerni, hogy a zsidó faj, legalább itt, Magyarországon nem az — ebből az okból valaki kevésbé jó hazafi. De hogy milyen jó hazafiak a zsidók, ennek bizonyítására nem kell hivatkoznom arra, amit egyik t. képviselőtársunk tegnap mondott, hogy a háború előtt Felső-Magyarországon és Erdélyben a magyarságnak minden községben volt egy Kundschafter-Offizier-je, s ahol senki sem tudott magyarul, egy ember biztosan volt, aki tudott, és ez a zsidó volt. (Eüenmondások jobbfelöl.) Ha nem méltóztatik ezt nekem elhinni, idézetet fogok felolvasni egy cseh lapból. FelsőMagyarországon azért folyik a zsidók ellen a hecc, mert azt mondják, hogy a zsidók a magyarság exponensei a megszállott területeken. Itt van a »Republikán« cfmü lap, 1922 szeptember 23-án kelt vezércikkének címe az, hogy 19
