Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19-én, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — Az igazságügyi ós közgazdasági bizottság beterjeszti jelentését az állatforgalmi szavatosságról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének bitelesitése. A kormány részéről jelen vannak : Kállay Tibor, Wal ko Lajos, Daruváry Géza, Belitska Sándor, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 50 perekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el,) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Csik József jegyző ur ; a javaslatok mellett felszólalókat jegyezni fogja Forgács Miklós jegyző nr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyezni fogja Héjj Imre jegyző ur. Pesthy Pál képviselő nr a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján kér szót. Pesthy Pál : T. Nemzetgyűlés ! Rupert Eezső képviselőtársam tegnapi beszédének abban a részében, amelyben az igazságügyi intézmények működését tette kritika tárgyává, engem, mint törvényszéki elnököt aposztrofált, s ez az aposztrofáció, birói állásomnak odaállitása személyemnek a vádhoz való kapcsolását jelenti, s ez jogot statnál nekem ahhoz, hogy én itt személyes kérdésben szót kérjek. (Helyeslés jobb felől.) De jogot statuál nekem ehhez az is, hogy az igen t. képviselő ur jónak látta itt felhozni és szóvá tenni a szekszárdi törvényszéknek egy ítéletét, annak a törvényszéknek az Ítéletét, amelynek én elnöke voltam. Én 25 évig bíró voltam, 25 évig tagja voltam a birói és ügyészi karnak, ismerem tehát annak az ügyészi és birói karnak egész lelkületét, lelkének minden rezdülését, s ón kijelentem itt ünnepélyesen, hogy büszke vagyok arra, hogy annak a birói karnak tagja lehettem, (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) és büszkén vallom, hogy ma is azonosítom magamat vele és vállalom a felelősséget mindazokkal a vádakkal szemben, amelyekkel az igen t képviselő ur jónak látta ezt a magas testületet érinteni. (Éljenzés.) NAPLÓ vn. Tegnap a tanácskozási idő bezártáig nem volt alkalmam resummálni a képviselő ur vádjait, ma azonban módomban volt ezt a naplóba való betekintés alapján megtenni. így egyenkint véve a vádakat, megállapíthatom azt, hogy a fő és nagy vádja az igen t. képviselő urnák a birói testületek ellen az, hogy Ítélkezésükben őket politikai elfogultság vezeti. (Mozgás a jobboldalon.) Láng János: Ezzel kezdte! Pesthy Pál : Alapítja ezt a vádját először is arra, hogy az ügyészség nagyon sok esetben, amikor hivatalosan kellene a vádat képviselnie 3 vagy nem veszi át a vád képviseletét, vagy pedig az eljárás folyamán a vád képviseletét elejti. Lehetne politikai elfogultságról ebből a tényből kifolyólag beszélni akkor, ha ez definitiv álláspontot jelentene a perben ; értem ezt ugy, hogy ha ezzel annak a bűnügyi pernek a sorsa végleg eldőlt volna. (Ugy van! jobbfélől.) Ez azonban olyan közbeeső valami, ami a büntetőper lényege szempontjából számba nem jöhet, mert igenis a Bűnvádi Perrendtartásnak 42. §-a értelmében a biróságnak kötelessége mindazokban az esetekben, amelyekben az ügyészség nem vállalja vagy elejti a vád képviseletét, a sértettet vagy magánfelet erről értesíteni, akinek azután joga van mint pótmagánvádlónak a vád képviseletét átvenni. Ez a vád tehát nem áll meg. (Ugy van! jobbfélől.) A második alap, amelyen a képviselő ur a vádját emeli, az, hogy a bíróságok ítélkezésében egyformaságot, egyöntetűséget, azonosságot nem talál. Hasonló jogeset van ezer és ezer, azonban én 25 évi birói működés után állítom, hogy azonos jogeset nincs. (Ugy van ! jobbfélől.) Nincs azonos jogeset azért, mert nem csupán a tényáilásbeli azonosság állapítja meg két jogesetnek azonosságát, nem csupán a fizikai tényállást kell vizsgálnia annak a bírónak akkor, amikor ítéletet mond, hanem igenis annak az ügynek pszichikájába, lélektanába is behatolva 3 annak lelki 17
