Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-64
A nemzetgyűlés 64. ülése 1922. évi december hó 1-én, pénteken. 91 A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém egy törvényjavaslatot benyújtani a soproni népszavazás emlékének törvénybeiktatásáról. Kérem a törvényjavaslatnak kinyomatását, szétosztatását és az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás céljából a közjogi bizottsághoz való utalását. (Helyeslés.) Elnök : A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett az osztályok mellőzésével a közjogi bizottságnak kiadatik. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szavazatok összeszámláltatván, jelentem a t. Háznak, hogy beadatott összesen 73 szavazat. Elnök nem szavazott. A 73 szavazatból Marschall Ferenc képviselő úrra esett 70 szavazat, üres volt három szavazólap. Határozatikig kimondom tehát, hogy Marschall Ferenc képviselő ur a III. biráló-bizottság tagjául megválasztatott. Jelen van a képviselő ur ? (Nincs !) Akkor az esküt legközelebbi jelenléte alkalmával fogja letenni. Napirend szerint következik a városok fejlesztéséről szóló 1912 : LVIII. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló belügyministeri törvényjavaslat (írom. 29, 104) részletes tárgyalása, illetőleg a közigazgatási és pénzügyi bizottság ujabb együttes jelentése Fáy Gyula képviselő ur indítványa tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a közigazgatási bizottság által a 8. § után beszúrni javasolt 9. §-t, mely Fáy Gyula képviselő ur indítványával azonos szövegű, felolvasni szíveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa az uj 9. § szövegét). Elnök : Kivan valaki szólni ? Petrovits György jegyző : Györki Imre ! (Nincs itt !) Hegymegi-Kiss Pál ! (Nincs itt !) Elnök : Kivan még valaki a javaslathoz hozzászólni ? (Senki !) Az előadó ur sem kíván szólni. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kér dem a t. Nemzetgyűlést, hogy az uj 9. §-ként beiktatandó szakaszt a közigazgatási és pénzügyi bizottság szögvegezésében elfogadja-e, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor az uj 9. §-t elfogadottnak jelentem ki. E szakasz elfogadásával természetszelüleg megváltozik a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatban a nemzetgyűlés által már elfogadott légi 9. §-nak a számozása, úgyhogy a régi 9. § 10-es számot nyer. A törvényjavaslat ekként részleteiben is letárgyalt at vsn, ezzel egyidejűleg Kecskemét és Pécs városok közönségének feliratai, továbbá az Országos Erdészeti Egyesület és Kaposvár r. t. város közönségének kérvénye is elintézést nyert. A törvényjavaslat harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a nemzetgyűlésnek előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a tisztességtelen versenyiol szóló kereskedelemügyi ministeri törvényjavaslat (írom. 21, 64) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Erődi- Harrach Tihamér előadó : T. Nemzetgyűlés ! A tisztességtelen versenyiől szóló törvényjavaslat előkészítő munkálatai körülbelül húsz esztendőié nyulnak vissza. A tisztességtelen versenyre vonatkozólag egyes speciá lis törvények már foglaltak magukban intézkedéseket, azonban hiányzott az általános rendelkezés, egy összefoglaló kodifikatórius munka s ennek a kereskedelmi élet erősen érezte hiányát, különösen amiatt, hogy a külföldi törvényhozások legnagyobb része megfelelő intézkedéseket tartalmazott és megvédte a kereskedelmet mindazon visszaélésekkel szemben, amelyek a rendes kereskedelmi élet kifejlődését akadályozták, gátolták. Csak röviden vagyok bátor utalni arra, hogy amennyire szükséges a verseny, amennyire előfeltétele a kereskedelmi élet fejlődésének, ép anynyira gátolja és akadályozza a kereskedelem fejlődését a tisztességtelen verseny, (ügy van!) Az ipari szabadság idejében is tudták már ezt és a legrégibb történeti nyomok is utalnak arra, hogy intézkedésekkel akarták ezeket a kinövéseket lenyesegetni. így pl. az 401-ből való hmeburgi céhokmányból is látjuk, hogy ez egyenesen megtiltja, hogy a konkurrenst lebecsüljék. Vannak azután későbbi időkből, a XV. századból és végig a céhrendszer egész idejéből mindenféle rendelkezések. így pl. Ausztriában megtiltották, hogy a pékek és mészárosok borravalókkal csalogassák el mások üzletfeleit. A Code Civile-ben szintén van már rendelkezés, és később is állandóan látjuk, ha a külföldi törvényhozást nézzük, hogy Ameűkában és Anglií ban, ahol az ipari szabadság a legjobban érvényesül, tétettek először intézkedések e kinövésekkel, a tisztességtelen versennyel szemben. A magyar kodifikálás hiányát — mint emiitettem — erősen érezte a kereskedelmi élet s ezért birói gyakorlattal próbálták ezt pótolni. A Curia azonban kimondotta, hogy erre nézve magánjogi védelmet törvény hiányában nem ad, ugy hogy a kormányzat, már csak a kereskedelmi élet nyomása következtében is szükségét látta annak, hogy intézkedjék egy törvény elkészítése tekintetében, amely kodifikatórius munkához egyébként nemzetközi egyezmények is alapot szolgáltatnak. Eddig épen nyolc kereskedelemügyi minister foglalkozott azzal, hogy végre tető alá hozza ezt az alkotást, de csak a jelenlegi kereskedelmi kormánynak sikerült az erre vonatkozó javaslatot előterjesztenie és annak nemzetgyűlési tárgyalását biztosítani. A múlt nemzetgyűlés is foglalkozott már bizottságilag e javaslattal, a plenáris tárgyalásra azonban akkor nem került sor. A következőkben leszek bátor előadni a törvényjavaslat rövid ismertetését. . - •• la*
