Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-62
A nemzetgyűlés 62. ülése 1922. évi november hó 29 én, szerdán, 25 Elnök : A pénzügyminister ur által a kiviteli illetékek szabályozásáról beterjesztett jelentés, továbbá a trianoni szerződéssel kapcsolatos törvényjavaslat, végre a tőzegre vonatkozó jelentés kiadatnak a pénzügyi bizottságnak megvizsgálás és jelentéstétel végett. Napirend szerint következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló? Bartos János jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés a nyáron megszavazta a földadójavaslatot, abból törvény lett és a földadó kivetése országszerte megtörtént. Érdeklődtem a földadó kivetése iránt és azt tapasztaltam, hogy ezen a téren a szegény néppel szemben szörnyűséges anomáliák történnek. Strausz István : Ugy van ! Szakács Andor: A földadót a törvény értelmében és az adókivető közegek kivetése szerint olyanoknak is fizetni kell, akik közsegélyre szorultaknak vannak elismerve, akik tehát a községek vagy pedig az állam jóvoltából tengetik szerény életüket. Ezt borzasztó, égbekiáltó igazságtalanságnak tartom és azért szólalok fel ezúttal a nemzetgyűlésen, hogy a pénzügyminister ur szives figyelmét ezekre az anomáliákra felhívjam, T. képviselőtársaim bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a magyar nép szegény részének még soha ilyen rettenetes nem volt a helyzete, mint mostanság, hiszen egy érző embernek elmenni a szegény nép közé, valóságos kálvária, mert a nyomornak olyan képei tárulnak eléje, amelyek igazán a lelke mélyéig kell hogy felrázzák benne az embert és különösen a magyar embert. Miféle mostoha istencsapás az, amely ezen a kis csonka Magyarországon a szegény népnek egy igen jelentékeny részét arra kárhoztatja, hogy megélhetését ne tudja biztosítani még akkor sem, amikor a legnagyobb munkakészséggel áll elő. Munkát nem kap, a hatósági ellátást megvonják tőle, — az arató munkásoktól is, ugyebár, megvonták, akik önhibájukon kivül aratás nélkül maradtak; hiszen erről egy képviselőtársam interpellációt fog ma előterjeszteni — amellett a hadirokkantak nem kapják a törvényekben és a rendeletekben előirt segélyeket, ellenben az adókivetés megtörténik, a végrehajtó megjelenik, és ezeknek a legszerencsétlenebb, legnyomorultabb embereknek, akiknek a mindennapi betevő falatjuk sincs biztosítva, az állam eltartásához hozzá kell járulniok és a közterheket viselniök kell. Nem tudom, hogy más vidéken is igy van-e, mint nálunk, Békés vármegyében, hogy ilyen kötelezettségek terhelik az egészen csekély földbirtoku embert, aki, ha már az Istentől Kissé jobban ellátott ember is, akinek csekély magánbirtoka, mondjuk, egy-két hold földje van, az arra mégsem elég, hogy magának és családjának életét egy esztendőn keresztül fen tartsa belőle. Hiszen mikor a termést betakarítja, a NAPLÓ VI. vetőmagot félreteszi, akkor már nem marad neki, csak a fele, esetleg csak harmadrésze annak az egyesztendei búzamennyiségnek, amit itt Bottlik István t. képviselőtársam, az egységespárt tagja a maga részéről a legszegényebb magyar „ember létminimuma gyanánt meghatározott. 0 azt mondotta, hogy 10 métermázsa búza kell egy szegény magyar családnak ahhoz, hogy a legszerényebb feltótelek mellett életét eltengethesse. De mire az a szegény ember a vetőmagot félreteszi, adóját kifizeti, bizony a mi vidékünkön még két-három hold föld termése után sem bir annyival, hogy abból a jövő aratásig magát és családját eltarthassa. Micsoda dolog az ilyen embertől azt kívánni, hogy magas kulcs szerint még földadót is fizessen, ós pedig egyenlő mértékben azokkal, akiknek 1000, 2000 vagy 10.000 hold földjük van és akik a felesleget talán nem is tudják elkölteni. Griger Miklós: Ez igy van! Szakács Andor: A magyar nép legszegényebb, legszerencsétlenebb része a nincsetlen magyar nép és az egészen kicsi gazda, aki a proletariátushoz tartozik, ez hozta a világháborúban is a legnagyobb áldozatot, mert ennek a népnek nem járt ki a felmentés. A legtöbb családfentartó ebben a kategóriában veszett el, mert sem hivatali állása, sem pedig gazdaságának folytatása címén felmentést nem kapott. Itt van a legtöbb hadiözvegj'-, a legtöbb apátlan árva, akinek eltartásáról senki sem gondoskodik, akinek keresete nincs, s a pénzügyminister ur közegei mégis azt kívánják, hogy ezek is fizessenek adót, még pedig igen jelentékeny kulcs szerint. Egypár példát hozok fel, t. Nemzetgyűlés, nem azért, hogy hazabeszéljek, amint ilyen felszólalásaimra a túloldalról már több izben megjegyezték; hiszen annak a szegény népnek nem is jut tudomására az, hogy itt, a nemzetgyűlésen ezek elhangzanak ; célom csak az, hogy e szegény magyar emberek példájából kiindulva akarjam képét adni a magyar nép mai helyzetének. Elmondom ezeket a példákat azért, hogy lássuk valamennyien, micsoda igazságtalanságok történnek a föladó fizetése körül. Ezek exakt példák, amelyeket személyesen gyűjtöttem össze, nem ugy, hogy én jártam utánuk, hanem ugy, hogy tömegesen tódultak hozzám az emberek, hogy keserves sorsukat elsírják, amikor lent jártam kerületemben. Itt van özvegy Vésztői Imréné, lakik Békésen, Dráva-utca 60. szám alatt. Csak egy kis üres háztelke van. Adóját nyáron kifizette, de most földadóban újra be kell fizetnie 8 kiló és 11 deka buzát. Ez az asszony ellátatlan, mert abszolúte semmi jövedelme nincs. 52 esztendős. Szilágyi Lajos : A kormánynak egy tagja sincs jelen ! (Zaj.) Drozdy Győző: Talán megint vadászatra utaztak ? Huszár Elemér: Dorna-Vatrára járnaki 4
