Nemzetgyűlési napló, 1922. VI. kötet • 1922. november 29. - 1922. december 13.
Ülésnapok - 1922-70
312 A nemzetgyűlés 70. ülése 1922. szokták e haszonbérleti szerződéseket megkötni, s ez a hatévi turnus lejárt az idén, szeptember 30-án. A község elöljárósága már áprilisban kiirta az ajánlati árverést, s megjelentek azok a szegény földmivesek, akiknek a legtöbbje egyáltalában nem rendelkezik földdel, vagy csak igen minimális törpebirtok jelentőségű földje van. A földmivesek árverésén, amelyet a községi elöljáróság vezetett és a községi főjegyző intézett, s amely napokon keresztül tartott, két napán át folyt a legszédületesebb tempóban az árak felhajtása. A földéhség láza kitört ezeken a szegény embereken, nem tudtak uralkodni önmagukon, ugy hogy maga a községi főjegyző, aki az első két napon — mert több napig tartott — próbálta mérsékelni az árverezőket, a harmadik napon azzal, hogy ezt az öngyilkosságot már tovább nézni nem tudja, eltávozott, és helyettesittette magát egy másik tiszte iselővsl. Az árverés véget ért és kiderült, hogy egy-egy magyar holdért évi négy métermázsa rozsnak megfelelő haszonbérösszeget Ígértek, sőt akadtak olyanok is, akik 5 métermázsa rozshaszonbér megfizetését ígérték. Ezek a gazdák csak azután ébredtek arra, hogy őrültséget követtek el, mert hiszen ezek olyan homokföldek, hogy a legjobb^ legintenzívebb gazdálkodással négy-öt métermásza rozsnál többet évente termelni nem tudnak. Rájöttek arra, hogy azért kapták meg ezeket a földeket, hogy azután azoknak az egész hozadékát szépen a haszonbérösszeg fejében átadják a községnek. A község hasznosítván ezeket a földeket, a község jegyzőjét dotálja ezekből s így ez rá nézve kitűnő üzlet volt, de szerintem meg nem engedett üzlet. (Felkiáltások balfélől: uzsora!) Csakugyan uzsorának lehet nevezni. Annál súlyosabb és fájdalmasabb, hogy ezt ép a hatóság követte el épen azzal a lakossággal szemben, amelynek ugy erkölcsi, mint anyagi javai felett őrködni hivatott. Aniikor ez a körülbelül 115 földmives a községhez fordult azzal, hogy legyen olyan emberséges és belátó és tegyen valamit az érdekükben, s bár nincs jogalapja a kérésüknek, de mégis semmisítse meg az árverést, vagy pedig tegyen valami enyhítő intézkedést, mert nem birják ezt az évi haszonbéröszszeget fizetni, akkor a község elöljárósága teljesen a jogi álláspontra helyezkedett és nem honorálta kérelmüket. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ezek az emberek hozzám fordultak s én elmentem a kérvényükkel a földmivelésügyi minister úrhoz, amely kérvényt azzal a tizseteletteljes kérelemmel irták alá, hogy legyen kegyes áttenni a belügyminister úrhoz, hogy ő legfőbb közigazgatási hatóság lévén, hasson a községre a tekintetben, hogy ez az árverés vagy megszüntessék, vagy korrigáitassék. Azért mentem a földmivelésügyi minister úrhoz, mert az én véleményem szerint elsősorban neki kötelessége, hegy a maga kisgazdáiról és földmi veséiről gondoskodjék és őket védelemben részesítse. •':•-. „ évi december hó 13-án, szerdán. Meg kell jegyeznem azt, hogy van ennek az ügynek egy érdekes komplikációja is, az t. L, hogy közben a kormány szociálpolitikai okokból, nagyon helyesen, a kishaszonbérletek érvényességét egy évre meghosszabbította ez év júliusában 5751. számú rendeletével. Ezt a rendeletet Mon or község elöljárósága is megkapta s akkor az lett volna a kötelessége, hogy ezen alapra helyezkedve, valamit csináljon az áprilisban megtörtént árvaréssel. A korrekciónak meg lett volna a módja, de ezt nem vette igénybe. A rendelet imperativusa elől azonban nem vonhatta ki magát és segített magán ugy, ahogy tudott, amit azonban etikainak mondani épen nem lehet. Maguk a gazdák egy hozzám intézett felterjesztésükben, illetőleg kérelmükben megírják az esetet és elmondják, hogy velük aláírattak egy jogfeladó nyilatkozatot. Aláíratták velük azt, hogy ők ennek a júliusban kiadott rendeletnek hatályosságát magukra nézve fentartani nem kívánják, vagyis lemondanak arról a kedvezményről, amelyet ez a ministerelnöki rendelet számukra biztosított. Engedelmet kérek, fájdalmas dolog nézni, hogy a jóhiszemű magyar földmives néppel ez hivatalos oldalról megtörténhetik, mert meg vagyok róla győződve, hogy az a földmives azt sem tudja, hogy miféle jogfeladó nyilatkozatot ir alá. Sőt ugy volt beállítva előtte a kérdés, hogy van egy rendelet, — mert ezt a rendeletet megismertették ugyan vele, csakhogy rosszul magyarázták — amely szerint ő megmaradhat a régi haszonbérletben, ha az 1922 áprilisi évi bérösszegnek megfelelő összeget fizeti, • de nemcsak az elkövetkezendő uj esztendőre, hanem visszamenőleg az utolsó esztendőre is, vagyis azt a különbözetet is megfizeti, amely a hat év utolsó esz: tendejében megterheli a földet, az uj árverési öszszeg maximumáig. S ettől megijedtek ; azt mondották, hf gy még arra ráfizessenek, hogy még egy évig megtarthassák a földet, úgyhogy még meg' fizessék az egy esztendővel azelőtti. összegen felül azt a különbözetet is, amelyet az áprilisi árverés produkált ? Ezért aláirtak a nyilatkozatot. Száztizenöt gazdának hiteles megállapítása és bemondása ez. Nem akarok vádakat konstruálni, ez nagyon súlyos az én szempontomból is, azért, mert a kerületnek képviselője vagyok s a világért ; sem kívánok belőle a kerület egyik legnagyobb községének elöljárósága ellen olyan vádakat konstruálni, amelyek az ő tekintélyét aláásnák. Mert bár ellenzéki képviselő vagyok, imnd:n működésemnek célja az, hogy a hatóság tekintélyét biztosítsam a szegény nép körében, és ezt a tekintélyt alátámasszam, nem hogy leromboljam. (Helyeslés jóbhfélől.) A tények elől azonban nem zárkózhatom el, s azért kérnem kell a mélyen t. földmivelésügyi minister urat egyrészt, s a mélyent. belügyminister urat másrészt, hegy tegyenek valamit ebben a dologban, mert nagy az elkeseredés ennek a derék földmives népnek körében. Kérèm a földmivelésügyi minister urat, hogy érezze azt a testvéri, [, lelki közösséget, azzal a földmives-társadalommal-,
